Úgy néz ki, tarol az episzkopális egyházban a U2. A gyülekezetekben U2 Eucharists néven futó programokon szól a Beautiful Day, a One és a Sunday, Bloody Sunday - a nép pedig özönlik a templomokba, immár másfél éve.
Azért népstadionnyi tömegekre nem kell gondolni, de a rendszeres többszázas hétközi összejövések nagy dolognak számítanak, hisz a rajongóknak nemcsak Edge gitárjátékát kell élvezniük, hanem természetesen a prédikációkat is. Sőt a liturgia gyakorlatilag teljesen szabályos, az anglikán egyház hivatalos imakönyvét követi: felolvasás, ima, igehirdetés, úrvacsora.
(gyülekezeti énekeskönyv U2-val és a Níceai hitvallással)
A különbség csak a zene, aminek saját spiritualitása kétségtelenül lényegesen erőteljesebb, mint mondjuk a Scooteré. A 40. zsoltár alapján írt 40, a Wake Up Dead Man vagy éppen a legutóbbi albumot záró Yahweh elég egyértelműen Istenhez (is) írt dalok, de a gyülekezetekben simán szólnak a könnyebb számok is, mint például a Mysterious Ways vagy az Elevation.
Sőt gyakran játsszák a korábban sok keresztény által elítélt I Still Haven't Found What I'm Looking For-t is, amiben Bono bizony arról énekel, hogy ugyan hitt a keresztben, de ez valahogy nem volt neki elég. Az énekes ambivalens majdnem-kereszténységét legjobban egyébként egy pár éve adott nyilatkozata jellemzi: az elmúlt évezredek legnagyszerűbb eszméjének a kegyelem gondolatát tartja, ezért szeretne keresztény lenni. Szóval, bár már vagy 2 évtizede szeretnénk őt bezsebelni, mint egy igazi keresztény világsztárt, meg kell elégednünk Gera Zolival.
Persze valószínűleg a majdnemség a U2 lelki hatásának egyik kulcsa. Spirituálisabb, mint a mainstream könnyűzene, de szabadabb és őszintébb, mint a keresztény zenekarok, akik mindenáron ragaszkodnak a teológiai precizitáshoz. Furfangos keresztények már U2 szövegekre alapuló prédikációs könyvet is kiadtak Get Up Off Your Knees címmel.
Ez utóbbit a mostani U2 Eucharists-eken is lelkesen használják, miközben a cdről szóló dalok szövegét lelki-vallásos tartalmú képi illusztrációkkal vetítik ki. A U2-nak az egésszel kapcsolatban csupán egy kikötése volt, hogy a programba szőjék bele a One kampányt, ami az AIDS és a harmadik világot sújtó szegénység áldozatait hivatott segíteni. (Emiatt persze könnyen lehet, hogy nálunk nem jönne be még a U2 Eucharists sem, hisz a magyar ember még inkább hallgatja, hogy bűnös és meg kell térnie, mintsem, hogy ki kellene nyitnia a pénztárcáját Fekete-Afrikának. Rosszabbul élünk, mint Uganda.)
A program Amerikában megy tovább, decemberig már számos amerikai gyülekezet betervezett egy vagy több U2-istentiszteletet, sőt a legutóbbi püspöki konferencián is volt már U2-karisztia, persze még csak szolidan, a program felvezetéseként. Az ötletgazda gyülekezetben mindenesetre már februárban megvolt az első U2-s keresztelő, egy baptista gyülekezet pedig már Coldplay-jel is próbálkozik.
Utolsó kommentek