Dunakeszifelé tartottam a vonaton és egy párbeszédet csíptem el, amit gátlástalanul közlök, hiszen a személyiségijogok mostanság már nem a régiek.

Szitu: Két szőke plaza-cica hazafelé tart egy kis shoppingolásból. Az egyik felháborodottan ecseteli: " Te ne tudd meg! Hajnal ötre ért haza. Talajrészeg volt. Végigfeküdt a gusztustalan ruhájában a nappaliban. Megkérdeztem, hogy hol volt. Erre azt mondta, hogy csak sörözött a haverokkal. Mondtam, hogy: Ne hazudjál bazdmeg! (Szerintem a hitelesség megkívánja a szószerintiséget) Erre megint azt hazudta, hogy csak sörözött! Kurvára ki voltam! Mondtam is, hogy: Ne hazudjál! Láttalak bazdmeg a TV-ben! Te is ott randalíroztál! Ki nem mész többet oda!" Ezután a másik szőke megrendülten summázta a hallottakat: "Hát bazdmeg!"

De ezután jön a lényeg! Miniszterelnök Úr! Nem kell félni! Amit nem ér el a politika, hogy behívja az utcáról az embereket, elérik a plaza-cicák. A hölgy kíméletlenül megfékezte vandálkodó élettársát. Mint kiderült az ultimátum szerint, ha az Úr nem ér haza akkorra, amikorra párja, akkor aztán a hölgy az egyik barátnőhöz költözik. Nincs tehát baj. Legkésőbb az utolsó plaza-bolt zárásáig kell csak rendőri felügyeletet biztosítani, mert a tombolók ekkor hazaindulnak. A nem vandálok meg úgyis hazamennek egyszer, ha már megúnják.