Sokan lelkesen keresték a követhető etikai mintát a most bemutatott - egyébként zseniális - Tökéletes trükk c. filmben. Nem nagyon juthattak sokra: az egyik főszereplőnek talán a szemet-szemért elv következetes véghezvitelét, a másiknak némi család-szeretetet lehet a javára írni, de csak annyira, hogy azért szanaszét gyilkolásszák egymást.

Természetesen alapelvárás ma egy közönségfilmtől (pláne, ha amerikai!) egy jobbfajta katarzis: sok a gonosz ember, de azért akad legalább egy követendő pozitív példa. Így aztán a Tökéletes trükk - az eddig általam hallott és olvasott reakciók szerint - ebből a szempontból sokaknak csalódás, rossz szájíz a végére. Pedig ilyesfajta realizmust az emberiség kilátástalanságával kapcsolatban (keresztény szakszóval: a bűnről) már egy Jean-Claude Van Damme-filmben majd 20 éve is láthattunk, bár az alkotás morálfilozófiája talán eddig nem kapott kellő publicitást.

A Cyborg - A robotnő c. műben ugyanis "éhínség és a betegségek veszélyeztetik a földön még megmaradt emberiséget. A tudósok azonban már közel járnak ahhoz, hogy megtalálják a gyógymódot, amely elpusztíthatja a lakosságot. Gibson Rickenbacker (Jean Claude van Damme) egy erős harcos útnak indul Atlanta felé csapatával, hogy megszerezze a szükséges információt a gyógyításhoz." (port.hu)

Találó realizmus az emberiség gyógyíthatatlanságáról, irónia vagy csak szimpla gépelési hiba? Persze leginkább ez utóbbi, de azért mindenképp maradandóan velős megfogalmazás.