El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2007.07.09. 14:43 Berber

Meleg fogadtatásban részesültek...

Hát nem éppen!

A meleg fogadtatás elmaradt. Persze ilyenkor kérdés, hogy ki a szemét hülye?

Most kilépek a bőrömből, és azonosulok toleránsan mindenkivel.

meleg fesztivál Berlin





Engem mint "homoszexuálist", emberileg megaláz, bennem félelmet kelt, hogy valaki azért, mert számára az én szexuális irányultságom elfogadhatatlan, csak mert nem illik az erkölcsi kategóriái közé, ezért képes lenne akár halálra dobálni kővel, de legalábbis sörösüvegekkel.

átlagos fiatalok










Engem, mint "átlag heteroszexuálist" valójában hidegen hagy a dolog. Talán egy kicsit értetlen vagyok azért, hogy úgy gondolják emberek, hogy szükség van ilyen felvonulásra, csinnadrattára. Az viszont ijeszt, hogy embereket az utcán mások megdobálhatnak anélkül, hogy a rendőrség igazán közbelépne. A rendőrök is félnek? Remélem nem én leszek a következő. Igyekszem átlag maradni mindenben.

utolsó vacsora más kép










Én, mint "keresztény" zavarban vagyok. Azt érzem, hogy bármit mondok, azt támadásnak veszik. Egyet kéne értenem azzal, amivel őszintén magamba nézve nem tudok egyetérteni. Közben az én méltóságomat is sértik, a számomra szent és fontos dolgokat is támadják, de ha megszólalok, akkor maradi leszek, értetlen, vagy intoleráns. Közben elkeseredek azon, hogy az utcán dobálók sokak számára a kereszténység képviselői.

Én, mint "ellentüntető", féltem a számomra fontos rendet. Keserű vagyok, mert már mindent szabad. Kapaszkodom valami rendbe, vallásba, nemzettudatba, bármibe, ami megvéd a teljes anarchikus pusztulástól. Rend kell, hogy a gyerekeim az iskolában ne váljanak divatból meleggé. Csak azért, mert trendi. Abnormálisból ne csináljunk már normálisat.

rendőr faluban











Én, mint rendőr szeretnék végre egy olyan városban dolgozni, ahol norkális hétköznapi élet zajlik, ahol nem ölik egymást az emberek. Ahol nem néznek engem aberrált, agresszív baromnak az egyenruhám miatt. Ahol közbeléphetek anélkül, hogy félnem, vagy ütnöm kéne. Ennyi pénzért nem veretem meg magam tíz benga állattal. De most már gumibothoz se szívesen nyúlok.

Én, mint berber sokak bőrébe nem bújtam bele. Sokakéba nehezen tudtam bebújni. Talán érződött. De félek én is, mit mindenki. Attól félek, hogy létezik egy réteg, aki annyira beteg, sérült, hogy nem képes normálisan kifejezni a véleményét. És félek, hogy ez a réteg ott van a melegek, a heteroszexuálisok, a keresztények, az ellentüntetők és a rendőrök között. És félek, hogy erről én is tehetek.

Tehetetlennek érzem magam, ezért inkább írtam. De most sem jobb...

1 komment

Címkék: homoszexualitás erőszak társadalom periféria izomagy


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr47153918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Molnár Dénes 2007.09.09. 20:54:04

Írjatok még, mert jó a hang és jó a szemszög! Nekem sokat jelent a tudat, hogy nem vagyok egyedül a hasonló gondolataimmal. Szórványban a kereszténység!
süti beállítások módosítása