Nagy nap volt ez a mai a falu életében. Amiért az elszármazottak és az ott maradottak oly sokáig hiába küzdöttek, ma mégis bekövetkezett: bekerültünk a napi sajtóba, és talán a köztudatba is egy kicsit. Hisz nem egy Rákosfüttyöst vagy egy Dálingót említettek név szerint, hanem Nagyvarsányt. Még kimondani is fenséges, hát még a híradóból hallani!Nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint a közeli Aranyosapáti. Nekik elég volt egy George Pataki, aki nemcsak némi hírnévhez juttatta őket, de segélyekhez is. Sajnos a mi politikusaink, tanáraink, orvosaink, ügyvédeink nem tudtak ennyit letenni az asztalra. De amire az értelmiség eddig nem kapott lehetőséget, azt a népszavazás most biztosította.
A hír egyszerű volt, és pártállástól független: a kora reggeli órákban elvesztettünk egy szavazatszámlálót. Senki sem törte meg a kampánycsendet, még a mentősök se, akik kivételesen könnyen megtalálták a címet, és legalább fél órán át küzdöttek az életéért. Sőt, a csönd tovább mélyült. A szomszédok még visszaaludtak a szirénázás után, és a szavazóhelyiség is megnyílt, igaz, csak egy órával később.
A megszokottal ellentétben a hír nem terjed futótűzként a faluban, mert a harangok se árulkodnak reggel. Az a néhány szemtanú pedig egész nap a szavazást felügyeli. Az emberek kétféleképpen értesülnek a történtekről: az egyik részük meglepődve kapja fel a fejét tízkor a rádiót hallgatva. Ők a lakosság pogányabbik fele, és hozzájuk csatlakoznak az elszármazottak is, akiknek a kíváncsiság elegendő okot szolgáltat arra, hogy felkapják a telefont. „Ááá, ő egy „bekerült” volt, nem ismerhetted…”- mondják nekik. A hívek ekkor már a templomokban ülnek, ahonnan rögtön át is sétálhatnak szavazni. (A szavazóhelyiség végtelenül pártatlanul mindhárom templomtól szinte egyenlő távolságban van.) Külön biztost állítanak a folyosóra, aki szavazóközönséget tájékoztatja a történtekről újra és újra.
A tragikus esemény ellenére mindenki behúzza a maga keresztjét, becsületesen, ahogy eddig is. Egyedül szegény szavazatszámlálónk nem tudhatja már meg, hogy jobbra vagy balra dőlt el a beregi keresztszemes. Ő már biztosan nem fizet több napidíjat, de még vizitdíjat sem, és az, hogy az unokája tandíjköteles lesz-e, számára már érdektelen.
Borzongató érzés: szinte semmi sem változott jelentősen, csupán a többi szavazatszámláló arca lett egy kicsit fagyosabb. Kevesebb a baráti hátlapogatás szavazás előtt és után is. És mintha mindenki egy leheletnyivel gyorsabban töltötte volna ki a cédulákat, hogy mihamarabb távozhasson. Aztán hazafelé menet már lehet újra az időjárásról beszélgetni, mélyeket szippantani a párás tavaszi levegőből. De sietős léptekkel, hogy délben már a tányérhoz koccanhasson a kanál. És csitítgatni kell egymást a Krónika alatt, hogy el ne mulasszuk azt a bizonyos néhány varázslatos szót.
Utolsó kommentek