El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2008.09.05. 10:51 Gizel Guzmán

Kultúr sok(k)

Felső-kiskunsági mezőváros, péntek délután 5 óra. Vihar előtti csend, hamarosan fesztivál kezdés, magyarok kontra madzsarok. A templom mellett nyugati autó húz el, kettészeli a főteret. Csomagtartójába ékelt árpád-sávos zászló lengedez a szélben. Anyuka jön szembe, kezében karonülő baba. Pár hónapos csak, alig tartja magát. Fején kicsi narancssárga nemez fejfedő, oldalában madártoll.

Egy nappal késöbb, 300 km-rel odébb határmenti világzenei fesztivál Szatmárban. Dézsából ömlik a pálinka, főleg szilva, főleg a nemtudom fajtából. Ennek a fesztiválnak egyik legfontosabb eleme a kulináris élvezet. Egy sátornál őzpörköltet veszünk, melletünk család rág, szintén pörköltet. Tekintetük egyként mered a sarokba állított tévé képernyőjére. Valamelyik csatornán angol urak és hölgyek lóháton éppen egy őzet ejtenek el. A család is, mi is rágunk tovább. Közvetlen a pörköltlelőhely mellett vegán sátor. Az aznapi menü csicseriborsó főzelék. Távolabb zsírban sült lángosok, fánkok, lapcsánkák. Majd otthon leszek reform.

A színpadon kavarognak a különféle határontúli és inneni népzenei és táncos formációk. A kedves mamák, akik fél órája a pörköltet mérték, most fenn éneklik a népdalokat. Hatalmas ovációban részesülnek, az unokák apait-anyait beleadnak a visszázásba.

A fesztivál másik lényeges eleme a szeparáltságából fakadó otthonosság. Pár száz résztvevőjének zömét a falu lakói teszik ki. A fesztivál falunapból nőtte ki magát, és a lelkes szervezésnek köszönhetően most kezdi bontogatni szárnyait, hogy remélhetőleg provinciális értékeit megőrizve országossá, netán világszintűvé váljon

Este kolumbiai-magyar, magyar-kolumbiai világzenei együttes lép fel. Frenetikus hangulatot csinálnak. Együtt ízlelgetjük a legfeljebb az Izaurából meg az aluljárós indiánimitátorok magnójából ismerős dallamokat. Az örömzene elénk tárja a kolumbiai-magyar szellemi rokonság eddig kimondatlan bizonyosságát. A frontember kicsi és vicces, nagyszabású showman, a magyar akcentusa imádnivaló. Közvetlenségéért cserébe a tenyeréből eszik a közönség. A fesztivál zenei fénypontja számomra mégis már másodszor a Parno Graszt. Együtt táncol mindenki, aki csak bír és akar. "Há de ránézek a hosszú nyelű késre, összeszúrlak összeváglak benneteket" - skandáljuk átszellemülten és a legnagyobb egyetértésben. Árad a szeretet mindenkiből.

A fesztivál abszolút meglepetése és extrája a jamaikai és guyanai származású de londoni illetőségű ismerősöm. Első blikkre neohippi punk, pakisztáni fehér ingben. Van, aki a lábainál törökülésben hallgatja, amit mond, mások beérik egy-egy róla készített fotóval. Kedvéért, aki tudja, előveszi féltve őrzött angoltudását.

Megfáradva a három napig tartó kulturális kavalkádtól hazafelé vezető útonkon Hajdúsámsonon állunk meg.  Ismerősöm előre megy a kocsmába, és mire utolérem, már egy fogatlan, ápolatlan asszony ölelgeti, és beszél hozzá egyre hangosabban, hátha akkor jobban érti. A kocsma lepukkant, negyedosztályú kelet-magyarországi elfekvő, ahol fagyismederből mérik a borzadályt és mindig megy a tévé. A helyi erő maximális szeretetéről és elfogadásáról biztosítva ismerősömet egyre hangosabban kiabálja a kettőjüket összekötő kulturális ekvivalenciát. Hogy hát, látod, látod, abban hasonlítunk mi nagyon, hogy minket is, cigányokat, meg titeket is, négereket egyformán utálnak ebben az országban. Ekkor a szürreál végérvényesen felülkerekedik a hajdúsámsoni rögvalóságon. Delírium és tolerancia kéz a kézben. Majd a jelenés és kísérete kilép a délibábos országútra, még sokáig hátában érezve az integető kezeket.

2008 a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve.


7 komment

Címkék: kultúra fesztivál hangulat


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr13649355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mattheo Guilleaume 2008.09.05. 11:23:36

Nagyon jók a képek, csak most néztem meg őket... (:

Gizel Guzmán 2008.09.05. 12:04:32

Ezeket a tavalyi látogatók készítették, a Panyolna honlap galériájában vannak jó kis fotók. Érdemes megnézegetni, jó kedvcsináló.

brunthall lépcső 2008.09.05. 13:17:39

bánom mint a kutya, h kihagytam, vah

Gizel Guzmán 2008.09.05. 14:19:01

Ajaj. Nem voltam elég alapos. Madzsar helyett madjar átírás szerepel a Kurultaj oldalán. Pardon.

Mattheo Guilleaume 2008.09.05. 15:50:21

"Panyolna honlap..."

Ööö, az hol van? (hátha nem csak engem érdekel)

"Madzsar helyett madjar átírás szerepel a Kurultaj oldalán."

Miért, mi a Kurultaj, az Akadémia kihelyezett tagozata? Mert ha nem, akkor sztem a madzsar a jobb, mert az jobban hasonlít a hangalakhoz. Vagy tévedek? (:

Johnny Firpo 2008.09.05. 17:31:24

Ha jól látom az egyik link a cikkeben oda mutat. De én is megmutatom, ha már itt vagyok: www.panyola.hu/

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2008.09.06. 01:07:53

Hm, ez aztán a profi honlap! Le a kalappal a panyolaiak előtt: vagy náluk tud valaki nagyon, vagy szántak rá annyit, hogy rendesen megcsináltassák.
süti beállítások módosítása