El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2008.10.13. 16:42 hecker héla

Állókép I.

A termeket át kell szelni, beléjük hasítani muszáj.
Felszakadnak a varrott szegélyek, kifakulnak a ruhák.
Lépni kell szobáról szobára, végig az ablakok mellett -
keretezik a kinti időt: az estét, a naphasadást, a delet.

Jöttünk termeinkből, együtt
kezdtük meg a következőt.
Valahonnan ideértél, ideértem,
ránk írta magát a tegnapelőtt.

Ez az a szoba, ahol leültünk
és figyeltük, ahogy a fény
körbejárja a teret: reggel 
arannyal véste a falakba,
amit este vörössel lefestett.

Felálltunk. Itt állunk, míg
kabátját ránk gombolja az este.
Most nehezen mozdulok tekintetedből,
a reggelt várom, amiben nincs te.

Majd tovább. Arcom úgy lesz
minden szoba után tapinthatóbb.
Halványodsz, eltűnsz. Megfakul
bennem ami belőled volt.

 


1 komment

Címkék: vers vakvágány


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr36711771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kabocazugas 2008.10.14. 15:54:27

Szép, ahogy az idő és a tér egybeolvad, képpé válik - egyszerre van együtt és külön is a kettő. A szoba mint időintervallum, ahol a kezdet a reggel, a vég az este. Szép képek, terhelt motívumok olyan könnyedén, hogy újnak tűnnek.
"Itt állunk, míg kabátját ránk gombolja az este." Nagyon tetszik!
Gratulálok!
süti beállítások módosítása