Nyolcból már csak egy brit ismeri a karácsonyi történetet. A fogyasztói társadalom - multikulturalizmus kombó által táplált jézustalanított karácsonyról már az El Mondo is többször írt. Nemrég viszont olyan fejleménnyel találkoztunk, ami a már évek óta tartó kultúrharcba némi új perspektívát hozott. Történt ugyanis, hogy a Churches Advertising Network nevű szervezetnek eszébe jutott, hogy talán nem csak a korszellem, meg a reklámokkal agymosott fogyasztók a hibásak a karácsony átalakulásáért, hanem magának az egyháznak is új módokon kellene elmondania a feledésbe merült történetet.

Igen, igen, régi vesszőparipánk, az egyházi marketing. A CAN évek óta folytat kampányt, és jónéhány emlékezetes pillanatuk is volt: aki látta, valószínűleg nem felejti el a söröskorsó habján kirajzolódó Jézust. Idén 30 másodperces, kereskedelmi rádiókban lejátszható, a karácsonyi történetet elmesélő spotokra várnak pályázatokat.

De lehet-e hatékonyan marketingelni az "igazi" karácsonyt abban a közegben, ami éppenséggel tökélyre fejlesztett marketing mixek áradatából áll novembertől kezdve, minden létező csatornát felhasználva? Interurbán meginterjúvoltuk a CAN partizánjait.

- Részben magát a szekularizáció terjedését próbáljuk feltartóztatni - magyarázza kérdésünkre Francis Goodwin, a CAN elnöke. - Az angol iskolákban már nem játsszák a betlehemi színdarabokat, mivel - szerintünk alaptalanul - attól tartanak, megbántanának vele más hitűeket. Ugyanezen okból tűntek el a karácsonyi képeslapok is (a Krisztus nevét tartalmazó Christmas helyett Wintervalt vagy egyéb semleges nevet használva). Nem vagyunk senki öröme ellen, csak épp emlékeztetni akarjuk az embereket, hogy miről is szól maga az ünnep.

Ilyesmit persze már sokszor hallottunk. A CAN anyagai, tüzetesebben megnézve, egyébként távolról sem zseniálisak: alapvetően a mainstream pop-kultúra elemein, stílusán csavarnak egyet. (A Che Guevera-s Jézust is láttuk már itthoni baptistákon.) Mégis, az emberben felmerül, hogy ha csak feleennyi ötlet lenne általában az egyházban, az a bizonyos "harc a karácsonyért" is kétesélyes lenne. Vakok közt a félszemű is forradalmian kreatív.

- Az egyházaink alapvetően defenzív, kár-minimalizáló kommunikációs stratégiát követnek. Mi itt a CAN-nál próbáljuk a bátrabb kommunikációt és a marketinget "nyomni" az egyházi vezetőknek, várva arra, hogy használják a szervezet erőforrásait.

Francis szerint a világszerte egyházon kívüliek millióit megszólító Alfa kurzus már egy igéretes jele a változásnak. (A program Magyarországon is nagy sikerrel fut - sajnálatosan ízléstelen honlapja ellenére is.)

Az idei karácsonyi kampány fő kreatívja Chas Bayfield. Tavaly a Second Life-ba készített egy első századi világot. Ennek színházába álmodta a mostani kampányt is ihlető animációt, ami aztán a videomegosztókon is nagy sikerrel futott.

Kissé South Park-ízű, vetjük fel neki. Chas szerint ezen nincs mit szégyellni: mindkettő szándékosan egyszerű, és - mint mondja - az egyházi marketingnek alapvetően nem kéne különböznie az életstílust hirdető mainstream termékek reklámjaitól. - Képzeljünk csak el egy Nike-stílusú reklámot a kereszténység számára, de Nike-méretű költségvetéssel - veti fel.

Szép, szép. Az ember reménykedni is kezd. Sőt eszünkbe juthat, ha ezt a sok energiát, amit a többmilliárd dolláros karácsonyi reklámkampányok ellensúlyozásába fektetnek, mondjuk a lényegesen kisebb konkurenciát felmutató húsvéti időszakba ölnék. Nem lehetne többre jutni? Miért ne adja fel az egyház a karácsonyt és a születést, és ne koncentráljon inkább Jézus halálára és feltámadására?

Chaz szerint nem a kisebb ellenállás felé kell elmozdulni. - Nekünk, keresztényeknek feladatunk, hogy újra és újra elmondjuk a 2000 évvel ezelőtt történteket. Húsvétkor valóban kisebb a reklámáradat, a tv-ben pedig jó eséllyel Jézus haláláról szóló filmet játszanak. Ebben a közegben azonban a hirdetéseink is kisebbet ütnének. Karácsonykor ugyan az árral szemben úszunk, de egy sokkal jobban megkülönböztethető hang vagyunk.