Míg mi már majdnem lemondtunk arról, hogy esőn kívül bármi is essen ezen a télen, más vidékeken a szokatlanul kemény hideg vagy a váratlan havazások adnak okot az aggodalomra. A probléma persze nagyobb annál, minthogy megelégedjünk a fehér karácsony elsiratásával. Az előrejelzések egyre korábbi időpontra datálják a sarki jég megolvadását, ami többek között néhány millió ember hajléktalanná válásával járna együtt.

A hó megnemmaradási törvényére a sportszergyártók is kezdenek rádöbbenni: az első fecske már zászlajára is tűzte az S.O.S. Foundation jelszavait, vagyis hogy minden egyes ember tehet valamit a hó - illetve bolygónk - megmentéséért. Rajtuk keresztül mi is csatlakozhatunk akár adónk 1%-ával is a nemes célhoz, legegyszerűbben pedig úgy, hogy változtatunk néhány hétköznapi szokásunkon. A kampány éppen azt a réteget éri el, amely a legtöbbet tehetné az általános felmelegedés megállításáért, leszámítva persze a politikusokat. Sajnos a felsorolt gyakorlati tanácsokkal nem találták fel a spanyolviaszt: szelektív hulladékgyűjtés, energiatakarékos izzók, tömegközlekedés... Talán éppen ebben lenne a legnagyobb szükség a megszólított réteg kreativitására ("Van még jó ötleted?").

Az ötlettelenség más szinten is jelentkezik. Egy minap megjelent riport olyan amerikai kormányprogramokról számol be, melyekhez hasonlóak már évek óta futnak kicsiny hazánkban is, és az ajánlott szigetelési technikák is régóta ismertek. Csak most a gazdasági válság is a fűtésszámlák csökkentésére motivál óceánon innen és túl, hazánk gázellátási problémáiról nem is beszélve. Az egyetlen különbség talán az, hogy az amerikai családok kérhetnek "energetikai auditálást" a házukra akár ingyenesen is, a lehetőségeket maguk az energiaszolgáltatók biztosítják, illetve léteznek olyan nyilvános online adatbázisok, amelyek az esetleg szükséges átalakításokhoz ajánlanak tapasztalt építési vállalkozókat.

Üdítő színfolt a próbálkozások között a hamarosan megrendezésre kerülő Pre-Oscar Party, az a jótékonysági rendezvény, melynek jegybevételei (125-2500$/jegy) zöld házak és városrészek kialakítására fordítják majd. A szervező Global Green USA jó néhány szobortulajdonost is megnyert az ügy érdekében, akik a "Vörös szőnyeg, zöld autók" projekt keretein belül tehetnek valamit a téma népszerűsítéséért.

Egy amerikai keresztény konzervatív csoport viszont egy ellennyilatkozattal hívta fel a figyelmet magára az elmúlt évben, amelyben, ha nem is tagadják nyíltan a globális felmelegedés jelenségét, megkérdőjelezik annak jelentőségét, és azzal vádolják a környezetvédőket, hogy hagyják magukat az érzelmeik által befolyásolni ebben a kérdésben. Legfőbb érvük mégis az, hogy ha az USA a kívánt szintre csökkentené szén-dioxid-kibocsátását, az olyan gazdasági folyamatokat indítana el, melyek eredményeképpen a legszegényebb rétegek válnának még kiszolgáltatottabbakká, és több ember halna meg idejekorán, mint az éghajlatváltozás miatt előre jelzett természeti katasztrófákban. Az iménti "humanitárius" érv persze érezhetően gyenge lábakon áll, mindazonáltal az is igaz, hogy az USA még mindig nem csatlakozott a kiotói egyezményhez.

A teljesség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy az általános felmelegedésért valóban nem csupán az üvegházhatás tehető felelőssé. A csillagászok szerint a Földre érkező hőmennyiséget keringésének három paramétere befolyásolja, és ezek egymástól független ciklusos változása idézhet elő jégkorszakokat illetve felmelegedéseket a bolygó történetében. (Milankovics-ciklusok)

Természetesen létezik még számos keresztény érv és ellenérv arra vonatkozóan, hogy mit és miért tegyünk vagy ne tegyünk ez ügyben. Ezek közül számomra a legmeghökkentőbb a következő vállrándítós (és ostoba) gondolat: "A Föld az ígéret szerint nem semmisül meg Krisztus visszajöveteléig, és a hívők az elragadtatás miatt már úgyse fogják átélni a bekövetkező ökológiai katasztrófát." Szerencsére azért sokan gondolják úgy, hogy mégsem ülhetünk tétlenül, hiszen a kölcsönkapott Föld iránti felelősségérzetünk legalább olyan fontos, mint hogy felemeljük a szavunkat a káros társadalmi jelenségek ellen.

Luther, ha már keresztényekről írunk, egy egészen más álláspontot mutatott be. "Mit tenne, ha tudná, hogy a világ a következő napon elpusztul?" "Ültetnék egy fát a kertemben..." - hangzott a válasz, bár ez ma már kissé elcsépeltnek számít. Jimmy Carternek viszont sikerült kreativitással ötvöznie a lutheri hagyományt. A hitét mindig felvállaló volt amerikai elnök kertjében most császárfák növekednek. Ez a világ egyik leggyorsabban növő fája (az első években 3-5 m/év), telepítése megoldást jelenthet az erdővel borított területek rohamos csökkenésére, és így hozzájárulhat az üvegházhatás mérsékléséhez.

Mert ha minden ilyen jól menne, a havat még unokáink is megláthatnák...