Tavasszal leszavaztam negyedik alkalommal is, a Fideszre, majd sietve külföldre távoztam, levegőt venni. Innen töltögetem a videókat, most éppen Tamás Gáspár Miklóst, meg Debreczeni Józsefet. És már megint a Bogár László jár a fejemben.
Az a muksó rám addiktív hatással van. A múltkor is képes voltam megnézni a Péntek 8-at, Csermely Péterrel, meg azzal a másik fura figurával, csak miatta. Ahogy magyaráz, kuksizik a szemüvege mögül, meg amit mesél: tökéletes az összhang. És mindig ott az a bizsergető érzés, hogy most a bolondérián innen, vagy azon túl járunk-e már. Rajzfilmfigurává változtam-e esetleg én is, Plutó kutyává, a kérdező meg a Donald kacsa. Bogár bácsi közben globális szippantógépekről, valami elkerülhetetlen, vagy talán kis szerencsével elkerülhető szörnyű végről, évszázadok óta üldöző balsorsról mesél. Én újra el-elkalandozok, de aztán hűségesen visszatérek, ő mesél, mesél, fakó hangon, buggyant vigyorral, mint aki tudatában van: végtére csak egy bohóc, vagy a láthatatlan ember, hogy a meséje igaz-e vagy sem, azt elég, ha ő tudja.
De a legjobb a Bogár Lászlóban az, hogy miközben elképesztő dolgokról mesél, pontosan úgy geszti- és artikulál, mintha ép ésszel felfogható dolgokról lenne szó. Volt valami táltos mester a tévében, akit szintén nagyon csíptem, a nevét sajnos elfelejtettem, de hosszú, zsíros haja volt, szemüvege, pálcika ujjai, és azzal magyarázta, hogy Mátyás király kétség kívül táltos volt, ezt minden megbízható forrás bizonyítja.
Félre ne értsék, Bogár ettől függetlenül biztos nagy tudású, meg sokak által elismert közgazdász, fősodratú médiák vendége. És lehet, hogy igaza van. Ahogy Tamás Gáspár Miklósnak, vagy Debreczeni Józsefnek. Minden ember sajátos szögből látja a világot, és akár síkhülye, akár zseni, akár olvasott, akár tuskó, amit lát, joga van elmondani, pláne, ha sokan kíváncsiak rá. És minél nagyobb képtelenséget mond, annál valószínűbb, hogy próféta. Én hajlok rá – és most a gondolatkísérlet kedvéért könyveljük el – hogy mindhárom szóban forgó ember a maga sajátos módján: próféta. Ki hamis, ki igaz, pillanatra hagyjuk függőben, és figyeljünk fel arra, ami közös!
Aki velem együtt a Walt Disney- Antall József generációhoz tartozik, ismerheti mindhárom sziluettet. József, a mindenkori vészharang-felelős és királyi portréfestő, Gáspár, a megvadult házörző kutya, az aktuális önmagához körömszakadtáig hűséges hiperentellekt, és végül László, a csörgősipkás nemzeti-alternatív próféta. Mindhárom a maga nemében eredeti, de szekértáborok közelében tanyázik, és szeret bújtogatni. Ám aki a nüanszokra is érzékeny, észrevehette: a fülkeforradalom óta nem csak az országban, de prófétáinál is megváltozott valami: József és Gáspár is felvette László csörgősipkáját. Korábban ugyan már próbálgatták, tükör előtt, mint Viktor a koronát. De – hogy stílszerűek legyünk – mára összenőtt, ami összetartozik. A tök meg a tökfödő (svájcisapka?). Betetőzött a bogárlászlósodás.
Az új stíl lényege: „gyerekek, eddig csak egy szakadék volt az igazság (vagyis jómagam) és a valóság (vagyis ti) közt, még volt remény, hogy meghalljátok a hangom, de mára a helyzet menthetetlenné vált. A katasztrófa elkerülhetetlen, sőt, már meg is történt, Pompei népe vagytok, csak vakságotokban nem látjátok”. Vagyis a szöveg pontosan az, ami korábban László védjegye volt. „Egyetlen remény van, egy aprócska sugaracska: hogy a nép esetleg észhez tér.” – mondja most már Gáspár és József is, fakó hangon, buggyant vigyorral.
Én meg nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy ez a bogárlászlói mém valahol mélyen a néplélek meleg bugyraiba ágyazódva szaporodik, a magyar föld az igazi otthona. Mert például itt, ahol vagyok, a galloknál, rettenetesen – hú de nagyon! – utálják a Sárközyt. Hónapok óta áll a dzsídípí, meg az út közepén a villamos az egymást érő sztrájkok miatt. Veszélyben a demokrácia is, ugyanúgy, mint otthon, régi mítoszok, játékszabályok tiportatnak sárba. A de Gaulle által kiterjesztett elnöki jogkör sasszárnyai csak úgy csattognak, riadtan szaladnak a pockok. Ám, ha egy elvhű baloldalit kérdezel, ki szíve legmélyéről gyűlöli a magyar származású elnököt, valahogy mégsem juttok el az armageddonig. Sőt, meséli az egyik: szerinte Sárközy az új Napóleon, a maga nemében zseniális. Lehet, hogy mi még borzongani sem tudunk európai módon?
Videók:
Bogár László: "Le kell kapcsolni az országot a végzetes szivattyúról."
Debreczeni József: "A kormány a jogállamiság kezét-lábát már megette. Most a szívébe harap."
TGM: "Nem veszély van, hanem katasztrófa. Megtörtént. A jogállamiságnak már kampec."
Utolsó kommentek