El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

  • SzitaKötő: gnlszinfolt.blog.hu/2017/10/22/mi_tortenne_ha_nem_tanulnank_meg_kezzel_irni (2017.10.23. 14:31) Írjam pennával?
  • KenceFince: @KenceFince: Az indok persze nem megcsalas miatti kiatkozas ma mar egy hazassagi bontoperben. De ... (2015.10.24. 07:10) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • KenceFince: @KenceFince: Elobbiek olyanok, mint a rossz hazassagban elo, kizsakmanyolt ferfiak, akik erzik a ... (2015.10.24. 07:09) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • KenceFince: Egy komment a netről, elhatárolódok :) “A no nem azert tartja rabszolgasorban a ferfit es szipoly... (2015.10.24. 07:08) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • zelmondo: index.hu/tudomany/2015/09/08/iras_keziras_folyoiras_oktatas/ (2015.09.09. 13:29) Írjam pennával?
  • Utolsó 20

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2006.09.07. 15:22 Mattheo Guilleaume

Budapest, ez a csodálatos város III.

A tömeg rohamosan növekszik, a feszültség kitapintható. A digitális óra piros tizenötöse pontosan hat és fél perce mutatja kitartóan, hogy a metrószerelvény negyed perc múlva érkezik és indul tovább. A kocsiban talpalatnyi hely sincsen. Egy könyök az orromnál, egy a gigámnál. Hirtelen valami mikrofonhangot hallani, a metróvezető személyesen szól hozzánk:

„Kérem, igyekezzenek a ki- és beszállással! Használják a szabadon maradt ajtókat is!”

Türelmetlen, kurtán parancsoló női hang. Igen megtisztelve érezzük magunkat, hogy szóba elegyedett a magunkfajtával.


A második megállónál megszólalnak az állomás hangszórói is, és aztán így végig. „Kérem, igyekezzenek a ki- és beszállással! Kérem, ne tartsanak fel másokat!” Két tűz közé szorulunk. Szenvtelen hang, mégis mintha valamikor rejtett szenvedéllyel mondták volna diktafonra. Az idegpályáink teljes hangterjedelmén játszanak, a BKV gépezete maximális teljesítményen működik. Jegyárusító nőik monoton unalma, kalauzaik kedvességgel leplezett megalázó sérelmei most mind egy zuhatagban ömlenek vissza ránk. „Kérem, igyekezzenek a ki- és beszállással! Kérem, ne tartsanak fel másokat!” Aztán már nyomják is le az ismétlőgombot, egy-egy állomáson ötször-hatszor is. Az idegszálaim szőlőkacsokként kunkorodnak össze. Olyan, mintha egy dühös és egyre dühösebb szörny módszeresen szorítaná ki belőlem a szuszt.

A BKV-nál ez alkalommal betelt a pohár. Az utazóközönség ezúttal elvetette a sulykot, elpattant egy húr, aminek soha sem lett volna szabad elpattannia, és erre igazán odafigyelhettünk volna. Senkinek a türelmét sem lehet a végletekig feszíteni...


Szólj hozzá!

Címkék: budapest bkv társadalom


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr84147937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.