Adott egy hangfelvétel, ami az ország fele számára maga a magnóra vett gonoszság, a másik fele számára pedig egy felelős államférfi igazságért és őszinteségéért intézett szónoklata. Vajon mennyire relatív a jóság fogalma?
Az Independent nemrég megirigyelte a Világ Top100 leggazdagabb embere és hasonló listák sikerét, és maga is összeállíttatott egyet 2006 legjobb (legjóságosabb) embereiről.
Merész vállalkozás volt. Jó alatt a lap azt értette, hogy az "etikai dimenzió motiválta” az illetők tetteit. (Az persze kérdés, hogy valamiféle konkrét jó-fogalom nélkül hogy lehet valamiről eldönteni, hogy etikai...)
Az 50-es listán szerepel állatvédő, iraki börtönellenőr, béke aktivista, pedofília-áldozatokat segítő, környezettudós, mozgássérült-jogi aktivista, meteorológus, David Attenborough, szegénységi szakértő, és meleg-jogi aktivista. A harmadik világ szegénysége és a béke tűnik 2006-ban brit szemmel a legetikusabbnak, mert e két ügyhöz kapcsolódó embereket találunk a legtöbbet rajta. (A teljes lista itt olvasható.)
A nevében is függetlenségét hirdető - egyébként alapvetően baloldalinak tartott - lap listája kissé talán színtelen-szagtalanra sikeredett: mindenből egy kicsit csipegettek, hogy mindenki megtalálja azt, ami szerinte ma kimeríti a jó fogalmát. Vallásilag is tökéletes egyensúlyra törekedtek: van rabbi, muszlim reformer, szikh vezető és keresztény szerzetes, sőt ökológus is.
Szintén a keresztények táborát erősíti a listán szereplő egyetlen nem közéleti szereplő, Gee Walkers, akinek fiát tavaly saját osztálytársai végezték ki brutális kegyetlenséggel, rasszista indíttatásból. (Walkers akkor a média nagy nyilvánossága előtt, könnyeivel küszködve jelentette ki, hogy megbocsátott, sőt hogy nem érez a gyilkos iránt mégcsak keserűséget sem, csak sajnálja őket.)
Mivel egy blogban nem kell függetlennek lenni, így leírhatom, hogy bár a lista alapvetően tetszik, de nagyon hiányzik nekem az abortusz elleni, illetve a megelőzéséért folytatott küzdelem. Persze ez előbbi manapság igen kényes politikai kérdés, de talán ha a jóságot keressük, akkor kemény kérdésekben is kell valamiféle elköteleződés, vállalva az ellenvéleményeket is. Ez sebezhetővé tesz, “fogás” lesz az emberen – de pont ez a jó értelemben vett bátrabb szubjektivitás, amit hiányolok az Independent listájából.
És hogy ki lenne a magyar listán? Czeizel Endre? Böjte Csaba? Nagy Feró? Szenczy Sándor? Gyurcsány? Orbán?
Utolsó kommentek