El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

  • SzitaKötő: gnlszinfolt.blog.hu/2017/10/22/mi_tortenne_ha_nem_tanulnank_meg_kezzel_irni (2017.10.23. 14:31) Írjam pennával?
  • KenceFince: @KenceFince: Az indok persze nem megcsalas miatti kiatkozas ma mar egy hazassagi bontoperben. De ... (2015.10.24. 07:10) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • KenceFince: @KenceFince: Elobbiek olyanok, mint a rossz hazassagban elo, kizsakmanyolt ferfiak, akik erzik a ... (2015.10.24. 07:09) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • KenceFince: Egy komment a netről, elhatárolódok :) “A no nem azert tartja rabszolgasorban a ferfit es szipoly... (2015.10.24. 07:08) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • zelmondo: index.hu/tudomany/2015/09/08/iras_keziras_folyoiras_oktatas/ (2015.09.09. 13:29) Írjam pennával?
  • Utolsó 20

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2006.10.15. 17:38 Mattheo Guilleaume

Credo

Hiszek a szerelemben és a barátságban. A barátságban jobban, de ez inkább pech, mint életbölcsesség, mert egyformán kellene. Hiszek a felfokozott és sűrű pillanatokban. Hiszek a feloldódásban, de abban nem hiszek, hogy zuhanás közben már bármi érdemlegesre rájöhetne az ember. Nem hiszek a lassított felvételekben.

Nem hiszek sem az előre meghatározottságban, sem a véletlenekben. Nem szeretem a szélsőségeket, de hiszem, hogy csak a peremvidékeken érdemes élni. Hiszek a jelekben, a nyolcadik és kilencedik érzékekben. Nem tudom, valóban csak a szívével lát-e jól az ember. Hiszek a mindennapok ritmusában, de mélyebben hiszek a szokatlanban. Hiszem, ha felkapjuk a fejünk valamire, akkor éberen kell keresni a folytatást. Hiszek annak általánosításaiban, amit sokan mondanak, tudniillik, hogy nem az ember választja meg a sorsát, hanem fordítva. Ebben azért hiszek, mert ez körülbelül ugyanaz, mint amit az imént mondtam. Éppen ezért hiszem, hogy mindig egy kicsit imbolyogva kell járnunk. Az általános bizonytalanság miatt, meg amiatt, hogy az utolsó pillanatig ne derüljön ki, pontosan hová is tesszük majd a lábunk. Hiszem, az élet alkalmanként ránk nyitja az ajtót. 

Hiszek a hagyományban. A fölbuzgó évezredes vérben. Hiszek a szőlőkultúrában és a borban. Nem hiszek azoknak, akik a bor és a sör közé egyenlőségjelet raknak. Hiszek a hierarchiában, a szent dolgok rendjében. A sör nem szent.

Nem hiszek az ígéreteimnek, inkább megférek velük. Hiszem, az adott szó kötelez. Hiszek a komolytalanságban. Hiszek abban, hogy az életet nagyon el lehet rontani, és éppen ezért vigyázni kell vele. Nem hiszem, hogy mindig el lehetne dönteni, melyik a helyes út. Hiszek a tűzoszlopokban, de tudom, ritkák. Hiszek a homályban, ami gomolyog. Hiszem, éppen emiatt, egy kicsit mindig imbolyogva kell járnunk. Nem hiszek a biztos kapaszkodópontokban. Nem hiszek annak, aki azt mondja, ez most kétségkívül itt van. Az illékonyságnak és párolgásnak jobban hiszek.

Hiszem a széllelbéleltséget és a félrecsapott sapkát. Csónakos süvítő füttyét. A csobogó, gurgulázó életet. Hiszem a feltámadást. A kimondhatatlant és a gondviselést. Apámat…


Szólj hozzá!

Címkék: személyes vakvágány


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr46151350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.