Vizitdíj, tandíj, gázár-emelés. Sosem volt jobb alkalom, hogy adjunk az afrikai éhezőknek. Nem vicc.
A Plusban felment vagy 10 forinttal a kedvenc kefírem ára, vissza is tettem. (Könnycseppek.) Feri két (vagy több?) szűk esztendőt ígér. Az a tippem, hogy három év múlva sem fogunk többet adni a rászorulóknak. De ha lemegy a kefír ára, és végre mindenkinek lesz plazma tévéje, akkor sem. Nem csak Afrikának, de a cigányoknak vagy az erdélyi magyaroknak sem. Egyszerűen ilyenek vagyunk valahogy, no. Talán Molnár Ferenc (az író, nem a Caramel) mondta, hogy a szegény rokon mindig távoli.Van viszont egy lehetőség, amit mintha kifejezetten nekünk, magyaroknak találtak volna ki. A www.thehungersite.com-on csak kattingatni kell a szponzorok logójára, és azok fizetnek - egy klikk 1 nagyon kis adag, olcsó tartós ételt jelent az éhezőknek. Kivételesen nem kamu, nem urban legend. (Pedig lehet, hogy sokan megkönnyebbültünk volna.)
A lehetőség adott. Az El Mondo blogon itt lesz a lap jobb oldalán a Hunger site bannerje. Ingyen van: nem kell félni, nem fog fájni. Szorgos klikkeléssel pedig össze lehet hozni a két eurót, amennyit mi (az EU) naponta költünk minden egyes tehenünkre. Illúzióim nincsenek, csak szeretek demagógoskodni.
Utolsó kommentek