El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2007.10.15. 11:23 Maren Maris

VÁGOD?!

Sok késünk van otthon. Van a kenyérvágáshoz, reggelizéshez, tortaszeleteléshez, halpucoláshoz, zöldségtisztításhoz, sültszeléshez. Külön a görögdinnyéhez. Ha külföldi vendégek alszanak nálunk, reggelinél a készlethez tartozó, soha nem használt recés késekkel terítünk. Máskülönben csak éles késeket használunk.

Jellegzetes kép apáról: vacsora közben előveszi a fiókból a késélezőt. Erős, szakértő, virtuóz mozdulatokkal, mintegy mondat közben megélezi a kését, amivel éppen enni készül. Hüvelykujját többször figyelmesen végighúzza a pengén, aztán szükség esetén megismétli az erős, szakértő, virtuóz mozdulatokat.

Aztán néhány havonta összegyűjti a konyhából a késeket, felviszi őket a padlásra, és megköszörüli. Ilyenkor az összes kés élesebb lesz a megszokottnál is. Néha kiteszünk egy emlékeztetőt a konyhába, hogy ne felejtsünk el még figyelmesebben bánni a késekkel.

Az apák különbözőek. Ezt onnan tudom, hogy gyakran járok vendégségbe, néha ott is eszem, ha pedig kedves ismerősről van szó, az is előfordul, hogy közösen főzünk valamit. Nemegyszer szembesülök ilyenkor életlen késsekkel. Például megszokott erőkifejtéssel érintem a paradicsom héjához, ám az ellenáll. Máskor hagymavágás, erőkifejtés, ellenállás. Ha viszont valaki nálam van vendégségben, megesik, hogy csak azért vágja el az ujját, mert nem szokott hozzá, hogy egy kés olyan éles legyen, mint az enyém.

Mindezen tapasztalataim alapján a következő megállapításokat tettem. A kések alapvető tulajdonsága, miszerint élesek, elengedhetetlennek tűnik a vágáshoz. Ez hasznára válik az embereknek. Az éles kés tulajdonsága, hogy elvágja, ami az útjába kerül, legyen az hagyma vagy ember. Ez veszélyes a hagymára és az emberre nézve. A két tulajdonság között látszólag ellentét feszül az ember szempontjából. Aszerint, hogy ezzel az ellentmondással hogyan bánnak, az embereket kétfelé oszthatjuk. Egyik részük életlen késeket használ, nehogy megvágja magát. Másik részük éles készeket használ, hogy vágni tudjon. De ők sem vágják meg magukat, mert óvatosan használják az éles késeket.

A két csoport egymáshoz való viszonyában kevés jellegzetességet figyeltem meg a mindennapokban.

19 komment

Címkék: vakvágány


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr34196660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balta Károly 2007.10.15. 21:22:29

Igen, ezen a kérdéskörön már én is sokat gondolkoztam. Köszönöm ezt a lényeglátó írást, sok kérdésemet megválaszolta. Ugyanakkor hiányoltam kicsit a probléma pszichológiai vetületét.

Én például nem élezem a késeket. Előfordulhat, hogy ez tulajdonképpen egy lázadás a részemről, tekintve, hogy apám híres késélező volt?

Maren Maris 2007.10.15. 22:35:00

Hát igen. A legdurvább feljegyzett esetben egy híres késélező fia még rosszabbul járt: egész életében mintegy megszállottként csiszolt ívesre mindent, ami a keze ügyébe került.
Innen is látszik, hogy súlyos helyzetről van szó, amivel talán érdemesebb lenne szakemberhez fordulnod!!

Lyuhocska 2007.10.16. 23:54:20

Nos, én egy harmadik csoport büszke tagja vagyok... különböző élességű késeket használok különböző feladatok elvégzésére... így viszonylag hatékony és biztonságos egyben. Remélem, nem nagyon tör le, hogy miattam új felosztást kell csinálnod...

Mattheo Guilleaume 2007.10.17. 16:14:29

Welcome!

Mattheo Guilleaume 2007.10.18. 11:55:37

Este gondolkodtam a kérdéseden. Szerintem azt bizton leszögezhetjük, hogy az éles kések rajongótáborának a sebészek mindenképpen prominens képviselői, nekik az is jó, ha embert vág, az is, ha hagymát. Ugyanakkor az ilyen konfliktusos, pszichológiai jellegű felvetéseknél nagyon nagy segítséget jelenthetnek azok a csoportok, akik úgymond a feszültség epicentrumában helyezkednek el, esetünkben idetartoznak a zsebmetszők. Nekik fontos az éles kés, ugyanakkor ha embert vágnak meg vele, az egyenlő a szakmai öngyilkossággal...

Végül... (A kicsiket a nagyoktól többek között az a lényeges tulajdonság választja el, hogy a nagyok zsenialitásukban egymástól nagy távolságokban lévő dolgok közt is felismerik vagy legalábbis megsejtik a kapcsolatot, amelyet majd későbbi generációk igazolnak szemlesütve és meghajolva a géniusz előtt. Úgyhogy nekem is eszembe jutott egy ilyen kapcsolat...) szerintem a takarítónők 98%-a az életlen késeket szereti...

Maren Maris 2007.10.18. 12:45:21

Kedves Lyuhocska!

Talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy meggyőződvén kutatási módszerem megbízhatóságáról az esetedet felvillanyozó szakmai kihívásnak tekintem. Óvatosságra int azonban a tapasztalat, miszerint elveszvén a részletekben, nehezebben látnék rá a vegytiszta összefügggésekre.....

Maren Maris 2007.10.18. 12:52:55

Kedves Mattheo Guilleaume!

Soraid olvasva olyan érzésem támadt, hogy hosszú magányos kutatás után egy kollégára leltem, aki végre megérti munkám eredményét egyszersmind jelentőségét!

A remény felcsillanása után azonban kétségek között hagyott az utolsó észrevételed: lehet, hogy még a tudomyányos élet prominens képviselői is félreértenek??

Talán csak rosszul értelmezem a takarítónőkkel kapcsolatos felvetésed.......

Hasfelmetsző Jack 2007.10.18. 19:42:47

részemről maradnék az élesnél...

dilike 2007.10.18. 20:50:13

:D éles, természetesen, de mivel mi két nő vagyunk itthon (anyámmal), ennek folyományaként a késeink életlenek..pedig próbálkoztam erősen egypárszor, de nem tudom tisztességesen megélezni őket
egyszer régebben rokonok voltak nálunk, van köztük egy pasi, és megélezte a kenyérvágókést, de elfelejtett szólni róla...én meg másnap reggel nekiálltam sajtos bundáskenyeret csinálni, 2hét maradandó élmény volt...

A.E.Bizottság 2007.10.18. 23:31:09

késből a nagy a jó, hogyaztnemondjam a hatalmas

Lyuhocska 2007.10.18. 23:50:41

Maris, csak nem azt akarod mondani, hogy inkább foglalkoztat egy szélsőséges kategóriákra csupaszított, az egyedi esetek bájától teljességgel megfosztott, zörgő, anatómiailag hiányos csontvázra emlékeztető világ-modell, mint a valóság eleven, lenyűgöző szövevényessége?

tábornok 2007.10.20. 10:10:30

talán az urbánius lét, talán festőművész apám teljes technikai analfabetizmusa: ő a jó öreg piros, műanyag nyelű alighanem lengyelpiacos késélezőben lelte meg a kompromisszumot, aminek kis, \\\"egymásbafonódó\\\" (máramennyire körlapok fonódni tudnak, de azért megvan mindenkinek...?) acél körlapjai a kaszakőre esküdő külsősök szerint csak kérészéltű élet biztosít a késnek, tönkreteszi azt. A kérdésem: tud-e valaki arról, hogy valóban butítja a kést ez az instrumentum, vagy csak a mészáros tiborok nem tudják elfogadni, hogy létezik az ügyetlen ember számára is kiút a kenyérbélszéttörésből és a paradicsomplöttyesztésből.

KBLA 2007.10.30. 13:02:25

Megfigyeléseim szerint akik élezik a késeket (különösen, akik nagy gonddal és gyakran) nagyon más emberek, mint akik nem élezik.
Én magam az élezők táborát erősítem.
Az élezők nem csak élezik, de szeretik is a késeiket, sőt minden más szerszámukat is, olyannyira, hogy nekem lelki kínt okoz ha egy egyébként jó minőségű kést (pl. gatterlapból hidegmegmunkálással kézzel készült darab - legyen rá büszke, akinek van ilyen) életlen állapotban látok.
Sőt nem csak a késeket, de az embereket is szeretjük és igyekszünk gondoskodni róluk. :-)

Mattheo Guilleaume · http://elmondo.blog.hu 2007.11.05. 12:40:16

"Talán csak rosszul értelmezem a takarítónőkkel kapcsolatos felvetésed......."

Miért? Hogy értelmezed kedves Maren Maris?

Egyébként eleinte azt hittem, hogy a nevednek valamiképp a tengerhez van köze (ha jól emlékszem mare latinul és erős i tövű), aztán rájöttem, hogy csak egyszerű Maris...

Maren Maris 2007.11.05. 18:05:44

Kedves KBLA!

Nagy örömmel olvastam bejegyzésedet, főleg, mert utolsó mondatod egybevág kutatásaim eredményével!

Maren Maris 2007.11.05. 18:19:07

"A kicsiket a nagyoktól többek között az a lényeges tulajdonság választja el, hogy a nagyok zsenialitásukban egymástól nagy távolságokban lévő dolgok közt is felismerik vagy legalábbis megsejtik a kapcsolatot, amelyet majd későbbi generációk igazolnak szemlesütve és meghajolva a géniusz előtt. Úgyhogy nekem is eszembe jutott egy ilyen kapcsolat...) szerintem a takarítónők 98%-a az életlen késeket szereti."


A kicsinyeseket a nagyvonalúaktól az a tulajdonság választja el, hogy nem látják reálisan az önmaguk és az őket ezen kívül foglalkoztató jelenségek arányát. Én például egyszerűen nem értettem a felvetésed, de elegánsabbnak tűnt úgy beállítanom, mintha csak értetlenül állnék az előtt, hogy hogy gondolhatsz ilyet.

Tehát mi a kapcsolat? (meghajlás)


Végül....
Maren Maris dédnagyanyám leánykori neve. Így ismét csak nem értem, mire célzol az egyszerűvel. Megjegyzem , a "maren" szó hollandul azt jelenti: állandóan ellentmond...

Jónás az elégedetlen 2007.11.18. 23:01:46

Tisztelt Bloghallgatóság!
Világhálon való hosszú utazásaim alatt nem találtam még egy ilyen üdítően ható honlapot, ahol a legmagasabb szakmai tudás az emberi értékek ilyen magasztos ötvözetével egyesülve, a mindennapi olvasó számára is közérthetően, mégis szellemi nagysága előtti hódolatra késztetve, az élet legnagyobb, ha tetszik kardinális kérdéseire irányítaná a figyelmet, így hozzájárul az emberi nem kiábrándítóan sikertelen megnemesítésére irányuló törekvések grandiózus halmazához, mutatván a szerzők szellemi elköteleződését az igazság iránt, melyek általános szerénységüknek és világos fogalmazásuknak köszönhetően, sok eddigi kísérletnél nagyobb reményre adhatnak okot, amihez kívánok továbbra is sok kitartást és ihletet, valamint garantálom butaságtól és lomhaságtól kifáradt lelkem alkalmi látogatását kíváló oázisukon, melyet másoknak is legnagyobb elismerésemmel fogok ajánlani.

KBLA 2008.01.02. 15:16:27

Kaptam karácsonyra egy köszörűt!
Nagyon jó, van száraz (nagy fordulatszámú) és nedves (kis fordulatszámú) köve is.
Azóta azok a kések is nagyon élesek, melyeket a kerámia fenőmmel (ez a jó, ne dőletek be másnak) nem tudtam penge jellegűre fenni.
Szegény feleségem pedig kétszer vágta el ugyan azt az ujját egymás után - bár ez még a köszörű előtti érában volt.

idmakai 2008.01.10. 19:55:39

Aki nem szereti az éles kést,monnyon le!
süti beállítások módosítása