Ez év májusában az angol parlament megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely engedélyezi a kutatóknak, hogy emberi sejtek magját állati petesejtbe juttassák, és ily módon az embriókból kinyert őssejtekhez hasonló sejteket készítsenek egyelőre kizárólag kutatási célokra. Ahogy ez borítékolható volt, a döntést heves viták előzték meg, a kifogások között egyaránt szerepeltek szakmai és etikai érvek. Ám úgy tűnik sem a vezető politikusok, sem a média véleményformálói nem mertek szembeszállni az Alzheimer- és Parkinson-kór gyorsabb gyógyítását ígérő, és a szigetország tudományos lemaradásával riogató propagandával. Az eredményt akár úgy is interpretálhatnánk, mint a felvilágosodás egy újabb győzelmét a vallásos beidegződések fölött, ha az őssejtkutatás történetére vetett közelebbi pillantás nem épp az etikai aggodalmak fontosságát és a fejlődésben betöltött kulcsszerepét bizonyítaná.

2006 őszén fordult a Newcastle Egyetem és a londoni King's College az angol hatóságokhoz azzal a kéréssel, hogy Sejtmagcsere (Cell Nuclear Replacement) néven ismertté vált eljárást alkalmazhassák. Ennek során egy felnőtt emberi sejt magját állati - általában kecske vagy marha - petesejtbe ültetik, majd elektromos kisülésekkel elindítják az osztódás folyamatát, s egy-két hét múlva az emberi őssejtekhez hasonló sejteket nyernek. A "cybrid"-nek elkeresztelt komplexum genetikai anyagának 99,9%-a emberi DNS, maradék 0,1% százalék állati rész pedig a mitokondrium DNS-ét tartalmazza, ami a sejtek energiaellátásánál játszik döntő szerepet.

A tudósok az újítással két legyet akartak ütni egy csapásra. Egyrészt az emberi embriókból kinyert őssejtekkel kapcsolatos etikai aggályok élét akarták elvenni - hiszen a módszer alkalmazása során egyetlen leendő újszülött életét sem kell kioltani. Másrészt a rendelkezésre álló őssejtvonalak (őssejtek szaporítható tenyészete) csekély számából adódó kutatási nehézségeken igyekeztek úrrá lenni, mert hiába támogatja immáron kormányzati pénzekkel is az EU az új őssejtvonalak létrehozatalát, igen kevés nő vállalja csupán a beavatkozást, és ajánlja fel a petesejtjét.

Az ötlet eredményessége azonban minimum megkérdőjelezhető. A távolról sem megoldott etikai probléma mellé sikerült egy újabb mumust is előrángatni a sötét barlangból. És egyáltalán nem biztos, hogy ez az emberi és állati összekeveredésétől visszariadó félelem csupán a szocializációs kondicionáltság függvénye, amelynek leküzdésével majd Frankenstein válik a legszimpatikusabb regényhőssé az elkövetkező generációk tinédzserei számára. Ugyan a cybrideket 14 nap elteltével megsemmisítik, így sem a gyógyászatban nem jelenhetnek meg, sem különféle lények nem fejlődhetnek ki belőlük, ismerve fajunk önmegtartóztató természetét - ha már egyszer átléptük a Rubicon folyót, ritkán maradunk meg a partjánál - nem szívesen agyalok azon, mi következhet még.

Ráadásul a módszer szakmailag is igencsak megkérdőjelezhető, ezt bizonyítja a terület elismert tudósainak nyílt levele, amelyben az ilyen jellegű kísérleteket és a hozzájuk fűzött reményeket szimplán elhibázottnak és félrevezetőnek titulálják.

Már az emberi őssejtek tenyésztésénél használt állati anyagok is nemvárt bonyodalmakat okoztak, pedig ott az egérsejtekkel csupán a tárolóedények alját fedték be. Itt viszont az állati DNS, melynek egyes részeiről sejtelmünk sincs, milyen információkat tárol, egy sejtmagba kerül az emberi DNS-sel, s a rizikófaktor olyan nagyra nő, ami kétségessé teszi, hogy az eljárás valaha is alkalmazható lesz-e az orvoslásban. Modellezésre pedig az őssejtkutatás eddigi technikái is kiválóan alkalmazhatóak.

2007. novemberében jelentette be egymástól függetlenül két kutatócsoport - Jamanaka Sinja a Kyoto-i Egyetemről és James A. Thomson a Wisconsin-Madison Egyetemről -, hogy felnőtt emberi sejtekből az emberi embriókból kinyert őssejtekhez nagyon hasonló viselkedésű őssejteket sikerült előállítaniuk, amelyeket végül indukált pluripotens őssejtnek (induced pluripotent stem cells, iPS) kereszteltek el. A pluripotens jelző itt arra utal, hogy ezek a sejtek a méhlepény egyes sejttípusain kívül valamennyi emberi szövet kialakítására képesek. Az eljárás során használt négy gén közül az egyik közvetlen kapcsolatba hozható rákos daganatok kialakulásával, ezért a gyógyászati alkalmazás még várat magára, az alapkutatásoknál mindazonáltal az iPS-ek kiválóan szolgálatot nyújthatnak.

Emellett Dr. Robert Lanza és munkatársai (Advanced Cell Technology, Worcester, Massachusetts) már 2006. augusztusában olyan módszert fejlesztettek ki, amellyel az eddigi eljárásokban használt hólyagcsíránál (6-7 napos embrió, kb. 150 sejttel) korábbi fejlődési stádiumban lévő, 8 sejtből álló embrióból vált lehetségessé egy őssejt kinyerése az embrió károsítása nélkül.

Az iménti két eredmény nem csupán az őssejtkutatás etikai kérdéseinek gordiuszi csomóját vághatja elegánsan ketté, és a fenti mixeléseket teheti abszolút fölöslegessé, de az is elmondható róluk, hogy ha nincs ez az etikai problémázgatás, valószínűleg meg sem születnek. Az utóbbi kísérleteket ugyanis mindenképpen motiválhatta, hogy 2006. júliusában George Bush - akinek egyébként több döntését is finoman szólva megkérdőjelezi az El Mondo - először élt elnöki vétójogával megakadályozva annak a tilalomnak a feloldását, ami az új sejtvonalak létrehozásának központi finanszírozását gátolta. Mivel a várt bőségszaru mégsem nyílt meg, a kutatók kénytelenek voltak alternatív módszereket kidolgozni.

Jamanaka Sinja pedig - ahogy a The New York Times-nak adott interjújából kiderül - akkor határozta el, hogy életét ennek a témának szenteli, amikor először látott emberi embriót mikroszkópon keresztül. "Mikor megláttam az embriót, hirtelen rádöbbentem, milyen kicsi is a különbség közte és a lányaim között." De hasonlóképpen nyilatkozott James A. Thomson is, aki laboratóriumában 1999-ben az elsők között vett ki őssejteket embriókból. "Ha a humán őssejtkutatás nem érinti legalább egy kicsit kényelmetlenül az embert, akkor még nem is gondolkodott el a problémán igazán."

Az etikai aggodalmak nem középkorból reánk maradt csökevények tehát, amelyek éktelen akadályokként meredeznek a tudományos haladás útján, hanem a fejlődést előmozdító erők. Nem csupán a tudós hivatott eldönteni a laboratóriumában, hogy mit kutat, hanem egy szélesebb grémium, amelynek tagjai nem árt, ha a judeo-keresztény örökség szempontjait is figyelembe veszik. Tudniillik így lesz szép és kerek a világ.