El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2008.10.22. 11:55 Amondo

Mire tanít '56?

"Historia est magistra vitae" (Cicero)

Nem hiszem, hogy Cicero fenti mondata úgy igaz lenne, ahogy azt általában érteni szoktuk. Kétlem, hogy a történelem ismerete segítene a helyes döntések meghozatalában. Pontosan ugyanolyan szituáció, amiben most vagyunk, úgysem volt még soha. Ha pedig nem vagyunk ennyire precízek, és csupán nagyjából hasonló helyzeteket keresünk a világtörténelemben, úgy azt gyanítom, hogy nagyjából bármilyen döntés mellett és ellen találhatunk szép számmal történelmi analógiákat.

De talán nem is ilyen módon akar bennünket tanítani a történelem. Az élet nem csak praktikus döntésekről szól. De ha nem dönteni, akkor mire tanít? A válasz erre a kérdésre sokkal mélyebbre hatol, mint gondolnánk: jellemünk, személyiségünk gyökeréig.

"Minden, a személyes kapcsolatokra épülő falvaknál nagyobb közösség... elképzelt közösség" (Benedict Anderson)

Van ugye az a fogalom, hogy "magyarság". Érdekes ez a fogalom. Határai megfoghatatlanok, lényegét inkább homályos érzésekkel és nem precíz definíciókkal ragadjuk meg. Az iménti idézet alapján csupán a képzeletünkben él, hiszen nem vagyunk nap mint nap kapcsolatban egymással mi, magyarok. Nem "igazi" a közösségünk. Ugyanakkor attól, hogy a képzeletünkben él, valahogy mégiscsak realitássá válik ez a fogalom. Annak ellenére, hogy a hús-vér valóságban nehezen definiálható. Valószínűleg vannak szlovákok, akiknek a genetikai állománya sokkal közelebb áll az enyémhez, mint sok másik magyaré. Feltehetően még olyan szlovákok is vannak, akik jobban beszélnek magyarul, mint némely magyar ember. Arról nem is beszélve, hogy a magyarok nagy része térben lényegesen távolabb él tőlem, mint sok szlovák. Mégis, mi, magyarok vagyunk a magyarok. Mert mi így képzeljük - és így is van.

Saját közösségünk elképzelése nem egy egyszeri esemény. Éppen ellenkezőleg, inkább egy folyamat, napról-napra folyó közös "munka". Ennek egyik leghatékonyabb módja a közös történetünk mesélése - a történelmünk ünneplése.

Képzeletünk segítségével nem csak megteremtjük nagy közösségeinket, de azok fő jellemzőit is így, a közös képzeleten keresztül alakítjuk ki. Vagy ha nem is teljes egészében így alakítjuk ki, de legalább alakítjuk. Egy nemzet karakterét hosszú távon meghatározza, hogy történelmét hogyan mondja el saját magának. A "magyar" olyan lesz, ahogy például 56-ra emlékezünk és október 23-át ünnepeljük. Jó kérdés ezek után, hogy hogyan kéne ünnepelnünk ahhoz, hogy egy "sikeres" magyarságot teremtsünk. Vagy ne erőltessük ezt a "sikeres" jelzőt? Lehet, hogy az már önmagában magyartalan lenne. Inkább álljunk rá egy "őszinte" magyarság kidolgozására? Vagy egy "lúzer, ám hősies" magyarságot teremtsünk inkább ünnepeinkkel? Tartok tőle, hogy jelenleg leginkább egy "buta és arrogáns" magyarság van alakulófélben ünnepi megemlékezéseinken... Na de nem akarok keseregni (bár az is szép magyar erény).

"Minden közösség elképzelése egyúttal saját magam elképzelése is" (Amondo, és még sokan mások)

Az ember társas lény, ugyebár. Ha megmondom, milyen nép lánya/fia vagyok, egyúttal arról is szólok, ki vagyok én. Az "én" is nagyrészt képzelt, de mégis valós, akárcsak a nagy közösségek, amelyekben ezt az "én"-t elképzeljük.

Hogy személyesebb oldaláról is megközelítsem a kérdést: őseim többsége, ha jól tudom, nem Árpáddal jött a Kárpát-medencébe, hanem mintegy ezer évvel később. Ahogy hallottam, családom összes tagja csöndben meglapult 56-ban és megszeppenve várta, hogy legyen valami. Mégis megdobban a szívem, ha Árpádról fantáziálok, a Talpra magyart hallom, vagy ha a lyukas magyar zászlót látom. Magamat is odaképzelem a pesti utcára a forradalmi tömegbe. Ez nem véletlen, nem én találtam ki, hogy oda tartozom. Szüleim, sőt az egész társadalom magyarnak "képzelt" engem születésemtől fogva, és ebbe a történetbe nőttem bele. Én csak folytatom saját magam magyarnak képzelését - néha picit keserűen, sajnálkozva, de ugyanakkor elszántan, büszkén és lelkesen folytatom. Örülök, hogy magyarnak születtem!


16 komment

Címkék: közélet 56 társadalom


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr15726231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Johnny Firpo 2008.10.22. 14:57:55

OFF: Azt hiszem így vagyok én a kereszténységemmel is. Talán az apaságommal is és azzal is, hogy férj és férfi vagyok... De én nem vagyok már lelkes (büszke pedig végképp nem)... :-(

Kendaq Pendragon 2008.10.22. 18:52:10

Amondo!

Innen levezetve az egész világ a saját tudatunk "elképzelése".
Babits valahogy így írt erről

"Csak én tudok versemnek hőse lenni."

Nem tudjuk megismerni az objektivitást. Kérdés, hogy létezik-e referense a fogalmonak egyáltalán.
És igen a magyarságtudat is ilyen közösségi élmény, melyet a sarokpontok (ünnepek, hagyomány) rögzítenek. Te is írtad, bár nem mondtad ki: át lehet érezni, ott lehet lenni lélekben a felkelőkkel, mert felveszed a"kivetítőgépeddel" az élményt.

Sok fiatalban "defektes" ez a kivetítőgép, nincsnek köthető élmények, így válik üressé.
Hasonlókat ír Babits a "Petőfi koszorúi"-ban a Petőfi-hagyományról. Érdemes elolvasni!

Mattheo Guilleaume 2008.10.22. 21:11:33

"Innen levezetve az egész világ a saját tudatunk "elképzelése"."

Hát igen. Ha véletlenül egy olyan törzsben nősz fel, ahol nincsen szó a narancssárgára, akkor nem is látod a narancssárgát, helyette pirosat látsz (vagy sárgát)... Legalábbis most így emlékszem, hogy ezt így olvastam/hallottam...

Amondo 2008.10.22. 22:06:58

Mattheo, muszáj minden nemzeti ünnepünket politikával átitatni?! Miért nem valami más színnel példálóztál? Mondjuk van egy törzs, ahol nincs szó a zöldre, kékre... nem, mégsem. Van ez a törzs, és nincs szavuk a lilára, rózsaszínre meg a szivárvá... ööö... ez se jó. Mondjuk egy törzsnek nincs szava a... a... semelyik színre sem. Na ugye. Akkor azok nem látják a színeket. Vagy mondjuk mindent sárgában látnak. Mert arra mégis van szavuk. Viszont úgy nagyon szar lehet epret enni például. Na, azt hiszem túl álmos vagyok.

Berci_JCHC (törölt) 2008.10.22. 22:58:01

Amondo: mint tudjuk, zsiráfok se léteznek. :D
www.youtube.com/watch?v=OLpDVQUhiX0
Asszem én is álmos vagyok. :]

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2008.10.23. 12:24:14

Akiben nincs semmiféle ilyen "magyar hazafi érzelem" (vagy hogy is nevezzem), az szerintetek lehet keresztény?

kisöreg · http://egipeloton.blog.hu 2008.10.23. 15:07:52

endike, mi a kérdés:
1. keresztény=magyar?
2. keresztény=hazafi?

mert egyiknek sincs túl sok értelme

Kendaq Pendragon 2008.10.23. 17:46:35

Mattheo Guilleaume 2008.10.22. 21:11:33

Vagy ezt olyan összetett kifejezéssel is el lehet mondani, hogy
"más, mint a piros."

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2008.10.24. 12:44:24

endike:
"Akiben nincs semmiféle ilyen "magyar hazafi érzelem" (vagy hogy is nevezzem), az szerintetek lehet keresztény?"
Igen.

Mattheo Guilleaume 2008.10.24. 13:30:11

"Mattheo, muszáj minden nemzeti ünnepünket politikával átitatni?!"

Hadd kérdezzek én is vmit Amondo, mielőtt válaszolnék: mi a fontos igazán: hogy hűek maradjunk az igazsághoz rendületlenül, ha törik, ha szakad, még ha ezzel kellemetlenségeket kell is felvállalnunk, és mindenféle jelzőket aggathatnak ránk; vagy legyünk megalkuvóak, beszédünkben körültekintőek és ravaszok, mint a kígyók... (Sztem az utóbbi egyébként...)

"Vagy ezt olyan összetett kifejezéssel is el lehet mondani, hogy
"más, mint a piros.""

(:

"Akiben nincs semmiféle ilyen "magyar hazafi érzelem" (vagy hogy is nevezzem), az szerintetek lehet keresztény?"

Nyilván...

Paplanvakond 2008.10.24. 21:32:20

endike:
"Akiben nincs semmiféle ilyen "magyar hazafi érzelem" (vagy hogy is nevezzem), az szerintetek lehet keresztény?"

Ja. Pl ha svéd.

Kendaq Pendragon 2008.10.25. 09:03:41

Paplanvakond 2008.10.24. 21:32:20

Ez jó:)
Persze félre is érthető így önmagában a kérdés.

Endike arra gondol, hogy annak, kinek nincs hazafias érzülete, de magyar állampolgár, az lehet-e jó keresztény.
Természetesen! Ugyanakkor valjuk be, hogy nem is tudjuk, mi az "igazi" hazafias érzelem, ezért is jogos a kérdés. Ma már ez súlyosan átitatódott polotokával.
Kit tekinthetünk igazi hazafinak? Ezt mindig később dől el. Jó hazafinak tartjuk / tartják Kossuthot, Széchenyit, de Deákot is. Mindannyian más-más oldalról, de a haza javát szolgálták. És később kategórizálták "jó hazafinak" őket.

Teljesen jó endike kérdése.

Amúgy ezt félretéve, persze, hogy lehet valaki enélkül is keresztény. Az nem nemzeti, hanem "internacionális" közösség.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2008.10.25. 09:47:13

Paplanvakond, gondoltam hogy valaki elsüti ezt a viccet, bár szerintem nem túl vicces, mivel szerintem nem mered kimondani amit gondolsz, azért poénkodsz igy.

metronom 2008.10.26. 23:16:06

endike komoly.

Cyprián 2008.10.28. 08:22:23

szerintem a Hazánkat szeretni nemes dolog. Bonyolítja kérdést, hogy nem olyan könnyű definiálni, pontosan mi és mekkora is a Hazánk...
számomra az egész történelmi Hungária az. (szlovákul Uhorsko)Persze tisztában vagyok vele, hogy soha nem volt "Nagy-Magyarország" úgy ahogy a magyar nemzeti mitológia hiszi.
ezen belül van a"Kis haza" az összes magyar lakta föld. De atrianoni ronccsal nem tudok mit kezdeni, nem tudom hazámnak tekinteni, csak egy részének, hisz akko meg kéne tagadnom nem csak a történelmet, de a családom ma is élő kb. felét.
A kádárista "Kismagyar" gondolatot a legmélyebben megvetem. Soha, soha, soha nem fogom kirakni a jelenlegi államhatáros matricát sehová sem.

Paplanvakond 2008.10.28. 20:21:29

endike: "Paplanvakond, gondoltam hogy valaki elsüti ezt a viccet, bár szerintem nem túl vicces, mivel szerintem nem mered kimondani amit gondolsz, azért poénkodsz igy."

De ki merem mondani, csak az nem olyan frappáns, és Alister már szabatosan megfogalmazta a véleményem. Meg mások is.
süti beállítások módosítása