El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

  • SzitaKötő: gnlszinfolt.blog.hu/2017/10/22/mi_tortenne_ha_nem_tanulnank_meg_kezzel_irni (2017.10.23. 14:31) Írjam pennával?
  • KenceFince: @KenceFince: Az indok persze nem megcsalas miatti kiatkozas ma mar egy hazassagi bontoperben. De ... (2015.10.24. 07:10) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • KenceFince: @KenceFince: Elobbiek olyanok, mint a rossz hazassagban elo, kizsakmanyolt ferfiak, akik erzik a ... (2015.10.24. 07:09) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • KenceFince: Egy komment a netről, elhatárolódok :) “A no nem azert tartja rabszolgasorban a ferfit es szipoly... (2015.10.24. 07:08) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • zelmondo: index.hu/tudomany/2015/09/08/iras_keziras_folyoiras_oktatas/ (2015.09.09. 13:29) Írjam pennával?
  • Utolsó 20

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2009.02.23. 10:03 J. Pavlovna

Barack

Hozzám valamiért mindig lassabban érnek el a világ eseményei. Mentségemre szolgáljon viszont, hogy ha valami egyszer átjut a szűrőn, akkor az mély és maradandó nyomot hagy bennem – a jelentéktelen dolgokra pedig egyáltalán nincs gondom. Persze azért van néhány hátulütője is a dolognak. Az aktuálpolitikában például viszonylag nehezen tájékozódom. Bár néhány hete két elémtett portré közül Gyurcsány Ferencet sikeresen azonosítottam, Kóka Jánosra – szégyen ide vagy oda – nem volt névötletem. A következő fénykép-páron Lenin szúrós tekintete tulajdonképpen ismerősnek tűnt, de a mellette levő Marx szakállára már nem mertem volna fogadni... Van, aki büszke rám emiatt. Én nem. És amennyire csak tőlem telik, mindent megteszek, hogy leküzdjem ezt a fogyatékosságomat.

Hálás vagyok, hogy küzdelmemben a családom is mellettem áll, és olyan támogató környezetet biztosít, mely lehetővé teszi, hogy drasztikus beavatkozás nélkül, gördülékenyen, szinte észrevétlenül éljem meg a nagy változásokat. Legutóbbi hazalátogatásom során például értetlenkedve tapasztaltam, hogy a kis fekete vizslánkat, aki eredetileg Tücsök névre hallgatott, mostantól Obamának kell hívni. Az is gyorsan feltűnt, hogy nagymamám a mindig keze ügyében tartott Házi gyógymódok-ban új könyvjelzőt rendszeresített (újságkivágás: jó kiállású negyvenes fekete férfi), és egyetlen látogatót sem enged el anélkül, hogy meg ne kérdezné: "Na, nézd csak meg, melyik unokámra hasonlít?"

Barack Obama - ízlelgettem, - az Egyesült Államok új elnöke. Hmm. Demokrata. Választás november, beiktatás január 20. Egy feleség, két gyerek. Megtarthatta a Blackberry-jét. Antiallergén kutyát keresnek. Szereti a mazsolát és a brokkolit. A majonézt nem. A háztartási munkákban hasznavehetetlen. Az esküt meg kellett ismételni. Gyurcsány levélben gratulált. Beköltözött. Elrendel, határozatot ad ki, aláír, intézkedik.

Mindent tudok, amit tudni lehet, csak egy dolog nyugtalanít. Az, hogy mi lett azzal a bizonyos lekvárral. Hol veszett nyoma? Tudjuk, hogy az American Chronicles újságírónője egy gépen utazott a szállító bizottsággal, és a Black Star News is említést tesz róla. De mi történt a landolás után? Hogy folytatódott a történet?

Látom, ahogy Michelle csipkés hálóköntösben, first lady-sen karikás szemekkel odacsúsztatja a kristálytálkát az ásítozó Barack tányérja mellé, majd a pirítós majszolása közben bájosan elévődnek azon, hogy hungry meg Hungary, aztán megy mindenki a maga dolgára. Vagy túl idealista vagyok? Lehet, hogy a lekvárt a biztonságiak kebelezték be? Ha igen, remélem legalább ízlett nekik. Ugye annyira nem lehet hosszú az adminisztráció, hogy a szállítmánynak lejárjon a szavatossága, még mielőtt átjutna a kötelező ellenőrzéseken? Arra sem szívesen gondolnék, hogy zselés állaga miatt esetleg már a vámvizsgálaton fennakadt, netalántán szemfüles fanatikusok még korábban, már a repülőút alatt magukhoz ragadták a csomagot, mialatt a küldöttség figyelmét lekötötte a Chronicles újságírónője... Bárcsak megmondaná valaki, hogy valójában mi történt, és hogy pontosan meddig sodorta a Tállyán lezárt dunsztosüvegeket a PES aktivistáinak lendülete. Őket sajnos a mai napig nem sikerült elérnem ezügyben.

Kis kelet-európai ország vagyunk, volt már példa rá, hogy nem sikerült beírni magunkat a történelembe. Úgy tűnik, most sem. Bár, ha elég kitartóak vagyunk, az Obama-viccek közé talán még van esélyünk - akár kategóriagyőztesként - bekerülni. És ha egyszer úgy hozza az élet, hogy kötelező pihenőideje alatt Obama megunja a pasziánszot, és a róla szóló portálokat böngészve rálel a barack-párhuzamra, egyből érteni fogja azt is, hogy "övé a vár, mienk a lekvár".


2 komment

Címkék: politika amerika vakvágány


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr10959694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

brunthall lépcső 2009.02.24. 19:31:54

javaslom írjunk ki mesepályázatot a tállyai dunsztosüvegek hányattatása címmel. az első helyezettnek meg járna egy arab rózsalekvár, hogy ne legyünk olyan kiszámíthatóak

SzitaKötő · http://elmondo.blog.hu// 2009.02.24. 22:14:04

esélyes:
szovicc.blog.hu/2009/02/24/obamat_nem_szeretik_az_elfek

... a manók, akik a páratlan zoknikat és a dunsztosüvegeket őrzik...