El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

  • SzitaKötő: gnlszinfolt.blog.hu/2017/10/22/mi_tortenne_ha_nem_tanulnank_meg_kezzel_irni (2017.10.23. 14:31) Írjam pennával?
  • KenceFince: @KenceFince: Az indok persze nem megcsalas miatti kiatkozas ma mar egy hazassagi bontoperben. De ... (2015.10.24. 07:10) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • KenceFince: @KenceFince: Elobbiek olyanok, mint a rossz hazassagban elo, kizsakmanyolt ferfiak, akik erzik a ... (2015.10.24. 07:09) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • KenceFince: Egy komment a netről, elhatárolódok :) “A no nem azert tartja rabszolgasorban a ferfit es szipoly... (2015.10.24. 07:08) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • zelmondo: index.hu/tudomany/2015/09/08/iras_keziras_folyoiras_oktatas/ (2015.09.09. 13:29) Írjam pennával?
  • Utolsó 20

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2009.11.11. 11:06 ElMondo berliner

„…stempeln Sie mich nicht zum Ungarn.“

Nem olyan híres író mint Kertész Imre, de azért az El Mondo berlini írója is megmondja a magáét.

Délután fél kettő. Az elmúlt két hónap olyan fáradtságot teremtett bennem, hogy az utóbbi napokban mozdulni sem volt erőm. Ezek, ma délután, már csak az utórezgések, még épp elég erősek ahhoz, hogy ne jussak el az egyetemre. Hogy teljesen haszon-talanul ne teljen el a délután, elolvasom a porfelhőt kavart Kertész-interjút a Die Welt honlapján. Aztán a cikket, amit a könyvesblog.hu írt a riport kapcsán, aztán a kommenteket – ha kommentelő internetező lennék, nem pedig a háló rejtőzködő foglya, biztosan mondanék én is valamit. Ehelyett elalszok, és álmomban, hetek óta először, magyarul beszélek, magyar emberek között vagyok, magyar városban. Azzal a szorongással a szívemben ébredek föl egy óra múlva, amit olyan jól ismerek Magyarországról, amit már majdnem elfelejtettem, mióta Berlinben vagyok.

“ –Ha nem él itt, akkor ne okítson.” – körülbelül így hangzik az egyik komment a könyvesen. Mesélni azért szabad? - kérdeném én, ha bepötyögném a megjegyzésemet. Kéremszépen, nevén lehet nevezni azt a bizonyosat?

Kertész ebben az interjúban többek között arról is beszél, hogy a magyar kultúrára és társadalomra az elleplezés, a múlt sminkelt fölmutatása jellemző. Az, amit magyar történelemnek nevezünk, a huszadik század bűneivel nem szembesíti a nézőt. De hogyan lehet holnapról beszélni, ha a mánkat a levegőbe betonoztuk? Hogyan lehet a holnapot tervezni, ha azt az illúziót dúdoljuk altatódalként, hogy nem számít, ki voltál tegnap, a holnap felismerhetetlenné sminkeli az arcodat.

Ha Berlinen végigsétálsz, nem igazán találsz olyan sarkot, ahol a történelem legszörnyűbb eseményei ne történtek volna meg. Egymás hegyére hányva gyilkolás, emberkínzás, a test és a lélek fölszámolása. Viszont olyan sarkot sem találsz, ahol ne emlékeztetne legalább egy kis tábla arra, ami történt – amit igen, azok tettek, akiket apának és nagyapának, anyának és nagymamának nevezel. Azok, akiknek az utóda vagy, akiknek a vére a te ereidben is folyik – igen, egy kicsit te voltál az, aki mindazt tette.

Persze, lehet mondani, hogy a németeknek könnyű az emlékezés: rákényszerítették őket a háború vége után. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez az egész emlékezéssokk igazából a hatvanas években kezdődött meg. S mondhatjuk, hogy a keletnémeteknek is könnyű, mert belecsöppentek egy élő-emlékezet-nyugatba, aki rájuk kényszerítette, hogy ők is emlékezzenek. S lehet mondani, hogy mi végre felejteni szeretnénk, elég sokáig volt itt sötét az ég, azt az új arcot szeretnénk már ma. Legkésőbb holnap.

Láttam kamaszokat Sachsenhausenban, akik jókedvűen röhögcséltek a tömegsírok előtt – igen, instrumentalizált emlékezetkultúra és gyümölcsei. De ismerek embereket, és sokan vannak itt, akik vállalják, hogy mi vagyunk a harmadik generáció, és hogy a szüleink múltjával nekünk is el kell számolnunk.

Itt tükörbe néznek az emberek – és sokszor a másik tekintete ez a tükör – és kimondják, hogy: ez nem jó. Nem tetszik. Rossz. Nem veszel emberszámba, nem jól csináltuk, hallod, amit mondok? S ha valaki fölteszi ezeket a kérdéseket, nem róják meg, hogy a saját aklába piszkít, hanem értelmes vita kezdődik a dologról, nem a személyekről, nem a teilyenolyan minősítésekről. Kéremszépen, lehetne tárgyilagosan arról beszélni, mindenféle szépítés nélkül, ami van? Hogy igen, azok ott ’44-ben nem német SS tisztek, hanem magyar csendőrök voltak. Hogy igen, balkanizálódunk, tessék bekapcsolni a tévét, hogy igen, nem merek sötétedés után még férfiemberrel együtt sem bemerészkedni a nyolcadik kerületbe, miközben itt, Berlinben, Neukölln (a török betelepültek elsődleges lakóhelye) még éjfél után is félelem nélkül járható. Sőt: andalogható.

Ha valaki tükröt tart elénk, Magyarországon nem a tükröt vesszük észre, pláne nem az arcunkat, hanem azt keressük, milyen szándékkal tartotta az illető az arcunk elé a felületet. És az első kérdés soha nem az arcunkon sokasodó pattanásokat és pörsenéseket célozza meg, hanem a tükröt tartó hátsó szándékait keresi, hogy aztán a kérdésekből minél gyorsabban minősítések szülessenek, amik megfogalmazásával máris elfelejthetjük a saját arcunkat.

Neki Berlin kell? Nemzettagadó! - nem, csak ember, aki élni szeretne. Olvasom, amit Berlinről állít, és mintha én mondanám. Persze, soha nem voltam egy lokálpatrióta, de igenis, megküzdöttem minden nap a mosolytalan-köszönéstelen eladókkal és hivatalnokokkal, igenis, nekiveselkedtem az udvariasságnak minden bunkóság ellenére, sőt, még barátságos is próbáltam maradni, miközben minden lépésem bizonytalanul ingadozott, mert soha nem tudhattam, mit mondanak rólam a hátam mögött. Hogy kivel állok szemben, hogy mit kellene tennem azért, hogy ő is elégedett legyen?

Itt sétálsz a városban, és fütyörésző emberek jönnek szembe. Meg mosolygók. Magukban mosolygók. Nem csak akkor, ha jó idő van. És megszólítanak, csak úgy, ha tetszik nekik a frizurád, ha zavarja őket, ahogy a biciklivel közlekedsz, ha úgy gondolják, hogy segíthetnek neked, mert eléggé tanácstalanul nézel ki. Az, hogy az eladó a boltban köszön, és a kasszánál, miután fizettél, mindig elhangzik, hogy szép napot! mint egy mellbevágás, olyan, mikor először tapasztalod.

Nem tökéletességről beszélek, mert az itt sincs, természetesen. De nyíltság igen. És a múlttal való szembenézés igénye igen – amivé holnap válunk, az nagyban attól függ, milyen én-definíciót tudunk leszűrni a tegnapból. Ameddig nem mondjuk ki, hogy minden nemzetieskedő magyarságtudat ellenére minket belülről esz a féreg egyen egyenként, és inkább keresztbe teszünk a másiknak személyes okokból, mint hogy örülnénk az ötletének és annak, hogy közösen tehetünk meg egy lépést, – remélhetőleg előre – amíg nem akarjuk a saját, egyéni hibáinkat vállalni, hanem villámgyorsan bűnbakokat keresünk, amint valami rosszul alakul: addig a kritika nemzettagadás lesz, az egyéni teljesítmény megnevezése nagyképűség, a mondat, hogy én itt jól érzem magam botránykő.

Kicsivel több, mint két hónapja vagyok itt. Már az első nap, amikor ideérkeztem, valaki azt mondta nekem, hogy most már én is egy Berliner vagyok. Akkor hitetlenkedve kinevettem, azóta tudom, hogy igaza van: az ideérkezőt, jöjjön akárhonnan, otthonként köszönti a város. (A hivatalnokaival, németes bürokráciájával együtt.) Azóta napról napra mosódik ki belőlem a többiek tekintetétől való félelem – itt nem zavar senkit, ha önmagad adod. S ha emiatt én rossz magyar vagyok – akkor visszakérdeznék, hogy mégis, mit jelent magyarnak lenni?

Van olyan, hogy piros magyar, meg narancssárga, meg árpádsávos meg lila meg…nemzet? Mégis, mit jelent ez?

Első sorban ember szeretnék lenni, nem magyar. Bocsánat. És ha ez zavarja a magyarság ideáját, akkor inkább én is azt mondom, kérem, ne bélyegezzen magyarnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


13 komment · 2 trackback

Címkék: magyar történelem társadalom


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr211517513

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: "A halál ellentéte nem az élet, hanem a művészet." - A Die Stürmer ünnepi beszélgetése Ludwig Lakatos berlini íróval 2009.12.24. 12:19:21

„Az ember nem arra született, hogy legyőzzék.” (Ludwig Lakatos) Rüdiger Dahlke írása* Ki is valójában Ludwig Lakatos? Bevallom, én nem tudtam a választ egészen a mai estig. Nem tudtam, mire számítsak. Itt ülök a Gustav Gründgens Strass...

Trackback: "A halál ellentéte nem az élet, hanem a művészet." - A Die Stürmer ünnepi beszélgetése Ludwig Lakatos berlini íróval 2009.12.24. 12:19:14

„Az ember nem arra született, hogy legyőzzék.” (Ludwig Lakatos) Rüdiger Dahlke írása* Ki is valójában Ludwig Lakatos? Bevallom, én nem tudtam a választ egészen a mai estig. Nem tudtam, mire számítsak. Itt ülök a Gustav Gründgens Strass...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2009.11.11. 14:24:20

ezt már Csokonai is megmondta... (Csak ő nem félreérthetően, nagyzolva, magát többször megmagyarázva :P
Igaz, őt korán elvitte a télikabát - hiánya)

Fánkevő Fáncsi 2009.11.11. 16:15:42

Kedves Blogger!
Azt kérdezed:
"Kéremszépen, lehetne tárgyilagosan arról beszélni, mindenféle szépítés nélkül, ami van?"
nameg:
"...nem róják meg, hogy a saját abklába piszkít, hanem értelmes vita kezdődik a dologról.."
Én azzal kezdtem, hogy elgondolkoztam rajta vajon Bp. egy elbalkánizálódott város az oknál fogva, hogy szélsőjobboldaliak és antiszemiták a hangadók abban a városban, így aztán nem tekinthető nagyvárosnak, így inkább Berlint kellene szeretnem. Arra lyukadtam ki, hogy ez egyszerűen nem igaz. K.I. szavait mégcsak költői túlzásképpen sem tudtam értelmezni, mintegy szülővárosáért aggódó patrióta segélykiáltása. Mond csak meg akkor, hogyan lehetne "tárgyilagosan, minden szépítés nélkül" beszélni, egy valótlan tényként elhangzó kijelentéssel. A cikk egyéb részleteiben sem lelhető cseppet sem fel a hazájáért aggódó magyar építő bírálata. Ezt utólag belemagyarázni szánalmas kísérletnek tűnik. A cikk még most is elérhető németül, aki akarja elolvashatja. K.I. személyét nem érte ordas támadás a cikk félrefordítása által, a mondanivaló németül is visszatetsző, kétértelmű. Nem kell mindnkinek patriótának lenni egy országban, ezzel nincsen semmi baj. De nem kell büszkének sem lenni a hazaszeretet hiányára, az semmivel sem előrevalóbb. Azt mondod elsősorban ember szeretnél lenni nem pedig magyar. Én pedig ember szeretnék lenni és magyar. A kettő cseppet sem zárja ki egymást. Soha nem fogok kérkedni a magyarságommal, de soha nem mondanám a címedben említett sort sem. Neked az ajánlanám, hogy ne csak Berlint próbáld ki lakhelyül, hanem esetleg Amerikát vagy Japánt is. Esetleg megváltozna a patriótizmusról alkotott képed , ha más sikeres nemzetek érzéseit is megismernéd a saját hazájuk irányában. És akkor te is elkezdenéd furcsállani K.I. interjúját.

Mattheo Guilleaume · http://elmondo.blog.hu 2009.11.11. 17:03:34

@Fánkevő Fáncsi: Ha az ember Japánban él vagy Amerikában, bár én még egyikben sem éltem, és mondjuk visszatekint a hazájára, akkor a tükörbenézés hiánya és az a jelenségkör, ami ehhez kapcsolódik El Mondo Berliner leírásában, sztem továbbra is szembetűnő marad.

dzsaszper 2009.11.11. 17:04:41

Kertész szavai visszatetszőek, nem csak számodra, sokak mások számára is. Idáig rendben.
Valószínűleg épp ez a céljuk. Hogy Elmondo Berliner írására utaljak, valószínűleg az a céljuk, hogy szemnebnézz(ünk), mit is tettek apáink, anyáink, nagyapáink, nagyanyáink...
Kimondatlanul azt állítják, enélkül a szembenézés nélkül gellert kap a hazaszeretet. Fals lesz és fals célokat szolgál. És nemcsak ember mivoltukból, hanem igaz hazaszeretetből nem vállalnak közösséget a fals változattal.
Az egész talán jobban érthető lesz, ha utánajársz Kertész Imre élettörténetének...

rambo nero 2009.11.11. 18:16:58

ez így szerecsenmosdatás...

egyszerűen arról van szó, hogy el lehet-e jutni arra a következtetésre, hogy "ne bélyegezzen engem magyarnak" Ha igen, akkor "Bocsánat", de nem tartom nagyra, mint (elsősorban) embert sem. Bárkit. Akár Kertész Imrét, akár mást.
Egy berlini eljutna oda, hogy ne bélyegezzen berlininek? mert szereti Berlnit, nem hiszem. És az, hogy szereti, nem függ attól, hogy Berlin (éppen akkor) milyen.

Fánkevő Fáncsi 2009.11.11. 18:31:57

@Mattheo Guilleaume:
@dzsaszper:
Ne haragudjatok, de ez a tükörbenéző momentum most itt buta mentegetőzésnek tűnik. A dolog ebben a kontextusban merül fel: "...ma a szélsőjobboldal és az antiszemiták szava a döntő. Magyarország régi szenvedélye, a képmutatás és az elfojtásra való hajlam ma ugyanúgy jellemző, mint mindig is..."
Bocsánat, de hol látjátok ti a hazaszeretetet az adott bekezdésben ? Hogyan lehetne elgondolkodnom azon, hogy mivel nézek szembe és mivel nem, ha már a bevezető mondat hazugsága felbosszant. Ez nem elgondolkodásra ösztönző provokáló mondat, hanem egy lekezelő és utálkozó elutasítás részéről. Az egész cikk alaphangulata egyébként a pöffeszkedő öntelt elutasítás nem pedig a szeretet és aggódalom Mo. irányában. Csak zárójelesen jegyzem, meg a szembenézés dolog egy alaposan elvont kezelhetetlen gondolat (én nem voltam, soha fasiszta, kommunista, párt tag, KISZ tag, nem öltem embert, hirtelen nem is tudnám, hogy mivel kellene szembe néznem is mit is tegyek, és attól az ország gondjai enyhülnének vagy mi ? Ja hogy a nagyapáink, nagyanyáink között voltak fasiszták, kommunisták és sokan még most is köztünk élnek? Voltak-vannak közöttük fasiszta gyilkosok, kommunista pufajkások is ? Hát nem szép dolog, úgy utálom őket mint a szart. Na tessék én mostmár szembenéztem, valami most változni fog srácok ?) Ezek enyhén szólva is 'elvont' megfoghatatlan fogalmak az ország jelenlegi problémáiról, sokkal gyakorlatiasabb pl. Hankiss Elemér elemzése Mo.-szág jelenlegi gondjairól, a korrupcióról, a 'következmények nélküli' országról, az erkölcstelen, gátlástalan politikai és az azt kiszolgáló értelmiségi elitről, politikai kettéosztottságról, stb. stb. Ja és srácok erről jut eszembe, csak a kedvemért, de legközelebb még véletlenül se válasszatok olyan embert miniszterelnöknek aki az ezt megelőző rezsimben III/II-es ügynök, MSZMP KB tag, vagy vezető KISZ titkár volt, ti így kezdhetitek a szembenézést a múlttal. Ha eddig sem szavaztatok Megyesire, Gyurcsányra soha akkor elnézést a ezért a gonosz személyeskedésért.
Én úgy gondolom felesleges mentségeket keresni ennek a bácsinak mást mint amiket én már említettem. Ez a nyilatozata megesett, szerintem már ő is bánja, lépjünk túl rajta. Én továbbra sem szeretem K.I-t, ő nem az a Petőfi típus aki karddal a kezében meghal Mo.-ért, de hát az legyen az én bajom.

Fánkevő Fáncsi 2009.11.11. 18:51:35

@Mattheo Guilleaume: Egyvalamit elfelejtettem megemíteni Matyi, én éltem egy jó ideig L.A. városában Amerikában, na a tükörbenézés hiánya, képmutatás, álszenteskedés kifejezetten jellemző az amerikaikra, mégsem nevezném őket balkániaknak, vagy elutasítandó megvetendő népségnek. A patriotizmusuk pedig példa nélüli, menj csak el ameriakai zászlót varrni és árulni és jól megél majd belőle az egész családod.

Mattheo Guilleaume · http://elmondo.blog.hu 2009.11.11. 20:31:09

@Fánkevő Fáncsi: "Bocsánat, de hol látjátok ti a hazaszeretetet az adott bekezdésben?"

Sehol.

jóSKA 2009.11.11. 23:09:41

ez a mentalitásunkról szól, nem a szembenézésről. a mea culpázás az értelmiség feladata. a politikai elité. nem a köznépé, mert ez nekik nem jelent semmit. ez olyan, mintha elvárnánk a miniszterelnöktől, hogy vállaljon felelősséget minen egyes elrontott audiért a győri gyárban. nem az ő hatáskore. mint, hogy szembenézni sem a dolgozóosztálynak kell, hanem azoknak, akik intézkedéseikkel, a jog által rájuk ruházott hatalomnál foggva, befolyásolták a történelem menetét. magyarországon nincs balkáni helyzet. münchenben, berlinben, hamburgban, frankfurtban ( junkfurt ), na ott van miért aggódni. ahol 12 évesen a seggedbe dugják a cuccot. az a fene nagy nyugati demokrácia. az a jóléti társadalom. kell ám a fenének. egy olyan népnek, mint a német, ilyen történelmi múltal a háta mögött, ugyan mi maradt más, mint a szembenézés? minekünk meg, engedtessék meg, hogy megvívjuk a magunk harcát, a saját szélsőjobbunkkal. ha a németeknek volt módjuk rá, hagyj legyen nekünk is. utána majd mi is tükörbe nézünk.

stereotyp 2009.11.12. 00:53:50

20 éve színleli ez az ország, hogy szembenéz a múltjával. Csurkáék óta pedig vívja harcát a szélsőjobboldallal. Ha Mszp van kormányon, akkor a turul, meg az árpádsáv sem fér bele (sőt ha jól tudom mostmár a koronás címerrel is "vannak gondok"), ha Fidesz van, akkor meg kissé lightosabb a mérce. Akárhogy is, de a "megvívás" politikai értelemben evidenssé vált, mint a környezetvédelem, vagy a korrupció elleni harc.Kiüresedett. Jókat kuncogunk az alakuló betyár-seregeken, ahogy anno Csurka rákvörös arcán, ahogy ordibált a Parlamentben, de nincs bennünk az "eddig, ne tovább" érzés. A magyarságtudat nagyon nehéz kérdés, egyrészt, mert a szó kiejtése is politikai kardrántásnak minősül bizonyos körökben, másrészt mert a fiatal generáció nagy részének ezen érzésvilága erősen korrelál a középiskolai töritanár nézeteivel.
Persze bármi is legyen a választott nézet, az biztos, hogy elítéli a rasszizmust, szereti Mátyás királyt és a sárga villamost...
De ez a felszín. Mindez csak "papíron" igaz.
Az a baj, hogy a valódi szembenézés, megküzdés, de még csak a puszta megismerés is túl nagy energiabefektetést igényel a legtöbbünknek. Azt is be kell ismerni, hogy a magyar történelem bizonyos szempontból sokkal inkább kényszerpályán mozgott, mint éppen a német. Nem egyszerű utálni minden kommunistát, mert nagyapa csak benne volt a pártban és őt mégsem utálom azért, de nehéz azt mondani a "cigányozós" oldalnak is, hogy NEM, mert a bicajomat 10éves koromban igaz, ami igaz egy roma fiatal lopta el.
Ahogy én látom, jelen pillanatban semmiféle szembenézés nem történik.
Sokkal inkább túlélés-orientáltak lettünk. Azt mondjuk amit hallani szeretnének, és aki nem pont azt mondja, azt utáljuk.
Petőfi meg... Neki még nem kellett lakáshitelt fizetnie, naná, hogy merte azt mondani, amit belül érzett...
A "dolgozóosztály" meg csak igya a sörét a Mónika só előtt és szarjon csak bele mindenbe. Majd a politikusok meg akik "fönn vannak", hisz ők "befolyásolják a történelem menetét"...
Szerintem aki ezt gondolja, az nem érti sem '56-ot, sem azt, hogy miért vet föl kérdéseket, ha egy külhoni magyar/magyarul író ilyen fogalomhasználattal nyilatkozik.
Mellesleg, míg a magyarok 80%-a érzi úgy, hogy a szabályok áthágása nélkül nem lehet érvényesülni az életben, addig azt hiszem nem ezek a szavak a legfontosabbak...

dzsaszper 2009.11.12. 13:32:29

@Fánkevő Fáncsi: a magam részéről ok-okozati összefüggést látok a szembenézés hiánya és a szélsőjobb előtörése között.
A szélsőjobb messze nem lenne ennyire népszerű, ha nem lenne kiéhezve az ország a múlttal való szembenézésre. Ez az egyik fő vonzereje. Ha tisztességesen szembenéznénk és elszámolnánk a múlttal, kifognánk a szelet a szélsőjobb vitorlájából.

dzsaszper 2009.11.12. 13:40:20

Na még két gondolat:
1. ebből a szempontból az, hogy a szélsőségesek és az antiszemiták a hangadók -- nem tagadva, hogy ez önmagában is nagy probléma --, tünete a magyar társadalom mélyebb betegségének. Tehát nem csupán tüneti kezelésre volna szükség.
2. attól függetlenül, hogy elfogadjuk-e Kertész szavait, érveit és érzelmeit, a félrefordítás akkor is "ordas támadás"-nak látom. Aminek a célja, hogy továbbra se kelljen szembenézni a múlttal. Ez a cél akarva-akaratlanul (és sajnos még az sem kizárt, hogy titokban akarva) a szélsőjobb malmára hajtja a vizet.