El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2009.12.08. 10:00 Tóth Sára

Vastepsi és porcelánkészlet - nemi szimbolika a Bibliában (2. rész)

If God is male, male is God.

Ha Isten férfi, a férfi Isten.

Mary Daly

Posztom első részében nem esett még szó a bibliai szimbolika egyik igen szembeszökő jellegzetességéről, ami egyben a feminista kritika legfőbb célpontja. Itt már nem elsősorban az emberről és a nemi szerepekről van szó, hanem magáról Istenről. A Biblia Istent az esetek túlnyomó részében férfiként, pontosabban az emberhez való viszonyában férfiként ábrázolja, a nőalak pedig az emberi lélek, illetve közösség Istennel való viszonyát, nyitottságának mértékét szimbolizálja. Isten a király, a szerető, az udvarló, a vőlegény, a férj és az atya. Az emberi lélek, illetve közösség (Isten népe az Ószövetségben, az egyház az Újszövetségben) a szűz menyasszony, a feleség (vagy gyakran a hűtlen szerető) és az anya. Mi más lenne, ha nem ez, a patriarchátus végső alapja és legitimációja? „Ha Isten férfi, a férfi Isten”, foglalta össze velősen a korai radikális feminista, Mary Daly. És nem lehet ezt azzal elütni, hogy a mondat logikája hibás, ugyanis Daly a szimbolika társadalmi lecsapódására utalt, és ez létező probléma. Saját fülemmel hallottam, amint hatéves kisfiam vallási vitába keveredett rokon kislányokkal, és bár azt nem sikerült kivennem, miről is vitáztak, fiacskám a következőképpen tette fel a végső pontot: „Jól van, mit dumáltok itt nekem, Jézus is fiú volt.”

Nem egyszerű kérdés. A probléma ott kezdődik, hogy az emberi korlátok közé szorított nyelv nyilván nem képes megragadni Istent, az ő lényegét, hiszen Isten elképzelhetetlen mértékben felülmúlja az embert és az ember minden gondolatát őróla. Ezen a szinten mindenki egyetért abban, hogy Isten fölötte áll a nemi megkülönböztetésnek, Isten se nem férfi, se nem nő. Másrészt az Írás szerint  ez az egészen Másik mégis bemutatkozott nekünk, mégpedig ezen a nagyon tökéletlen emberi nyelven. Sőt, az önkorlátozásban odáig ment, hogy közénk jött és emberré lett. És ahogy kénytelen volt a két nem valamelyikében megtestesülni, ugyanúgy kénytelen volt az Isten és az ember titokzatos kapcsolatát földi, emberi kapcsolatok analógiájára bemutatni. A Szentírás Isten és az ember csodálatos szerelmi történetéről beszél, arról tanúskodik, hogy Isten intenzíven, féltőn szerető Isten, aki maga ment hűtlen szerelmese, az ember után, megkereste, megnyerte magának szeretetével, s az idők végén, kozmikus menyegzőben válik majd eggyé vele. Milyen más metaforát használhatott volna a Biblia, mint a „nászmetaforát”, férfi és asszony szerelmének képét ennek megragadására? És hogy kerülhette volna ki a metafora patriarchális mellékzöngéit?

Itt megint csak óriási a felelőssége a Biblia értelmezőjének. Sokan olyan messze mennek, hogy már azt is amolyan patriarchális hordaléknak tartják, amikor az Isten-ember kapcsolatról azt gondoljuk: Isten a (férfiasan) aktív, az ember a (nőiesen) passzív, Isten az, aki megkeres, megtalál, sőt, leigáz, meghódít, lerohan, az én szerepem mindössze annyi, hogy megnyíljak előtte és befogadjam őt. Egyesek isteni erőszakot, abúzust emlegetnek.  A romlott emberi kapcsolatokból vett kép ugyan nem túl rokonszenves egy olyan korban, amikor a nők nem annyira szeretik magukat a passzív behódolók szerepében látni a férfiakkal szemben, viszont Istennel való viszonyunkban van helye önmagunkat az Isten után epekedő passzív befogadó szerepében látnunk. Ezzel együtt Istent természetesen nem redukálhatjuk a hódító maszkulin szerepére, mert ha nem is hemzsegnek, azért akadnak az Írásban női metaforái is (az Ószövetségben nemegyszer mint anya és bába jelenik meg), amelyek az isteni szeretetnek egy egészen más oldalát domborítják ki (oltalmazó, vigasztaló, türelmesen hordozó melegségét). Vagyis minden metafora egyoldalú és tökéletlen, és ha megpróbáljuk a bibliai metaforákat feminista alapon átrendezni, nagy az esélye, hogy a szuverén, mindenható „maszkulin” Isten helyett kiszolgáltatott, erőtlen, „feminin” Istent kapunk (és ezzel maga a feminista hermeneuta termeli újra a hagyományos szteretípiákat!). Éppen ezért nem tartom elfogadhatónak Isten feminista átkeresztelését, például az Atya metafora elvetését sem.

Visszatérve a hódító szerelmes Istenre, nem a bibliai metaforával, hanem helytelen és bűnös alkalmazásával van a baj. Konkrétabban: a bűnbeesés következményének tartom, amikor a férfi tévesen önmagára vetíti az Isten képét, azaz isteníti férfiasságát, a nőkről pedig lenézően nyilatkozik. Bukott állapotunk következménye a nők alacsonyabbrendűségéről összehordott sok-sok abszurdum (lásd például egyházatyák), valamint az az elképesztő mennyiségű visszaélés és atrocitás, amit évszázadok hosszú során át a női nem ellen elkövettek. Ehelyett a keresztény férfi választhatná a bibliai képek által sugallt másik utat: szimbolikusan ő is nő, abban az értelemben, hogy alkalmassá kell válnia a megnyílásra, a befogadásra. (A ciszterci szerzetesek, például Clairvaux-i Szent Bernát írásaiban ez visszatérő elem és az alázat egy csodálatos megnyilatkozása.) Ha pedig mégis magára vetíti a férfi Isten képét, akkor Krisztussal kell azonosulnia, aki radikálisan felforgatta a hatalom, a „mindenhatóság” fogalmát. Fogott egy törülközőt, és rabszolgamunkába fogott. A krisztusi hatalomgyakorlás a keresztre vezet, és mélységesen megbotránkoztató a világban uralkodó macho szellemiség számára, vagyis ilyen értelemben fellelhető benne a „női” vonás. A lábmosáshoz hasonló forradalmi tett, amikor a férj otthon, vagy a lelkész a gyülekezetben fogja a rongyot, és neki áll vécét pucolni! A feministák azért tiltakoznak a férfi vezető szerepe ellen, mert a keresztény férfitársadalom évszázadokon keresztül sohasem élte eléjük ezt a radikálisan megmásított krisztusi hatalomgyakorlást. Ha megtette volna, nem is jött volna létre a feminizmus.

Az egyháznak bűnbánatot kellene gyakorolnia ezen a téren, és a konzervatívoknak nem a „tabletta” ellen kellene kerepelniük. A népességfogyást nem a nőemancipáció démonizálásával lehetne megállítani, mert igenis nagyon sok nőnek egy-kettőnél több gyermek vállalása, ahogy a borzalmas Simone de Beauvoir annak idején fogalmazta, még ma is rabszolgamunka: kínkeserves három műszakot jelent, elviselhetetlen stressszel együttjáró zsonglőrködést. Nem is az a megoldás, hogy a nők ne dolgozzanak (különben miért adott volna Isten a nőknek is mindenféle tehetséget?). A gondolkodást, a beállítottságokat, a társadalmi szokásokat kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy a nőknek legyen kedvük „nőnek lenni”, gyermekeket szülni! Ezt azonban sem a magyar „átlagférfi” hozzáállása, sem magyar társadalomban, a munka világában tapasztalható megrögzöttségek nem segítik elő. Az én keresztény „feminizmusomat” a szószéken úgy képzelem el, hogy ott immár a férfiakat buzdítják elsősorban változásra. Örüljenek feleségük „tálentumainak”, segítsenek párjuknak a kibontakozásban azzal, hogy szolgáló lelkülettel viszonyulnak a család- és az otthonteremtéshez, törődnek gyermekeikkel, nem húzzák ki magukat az otthoni életből stb. A társadalom, a politika, a közélet világában pedig ez a fajta „feminizmus” a családbarát munkahelyeket támogatná (ahol férfiak is mehetnének félállásba), nők és férfiak egyenlő bérezését, az otthonról végezhető munka egyre szélesebb körű terjesztését. Ahelyett, hogy a nőket mindenestől a privát, a férfiakat pedig a publikus szférába kényszerítené, olyan intézkedéseket támogatna, amely a házaspárokat abban segítené, hogy partnerként működjenek együtt az élet minden területén (így az otthonteremtésben, családmenedzselésben és a gyermeknevelésben is).  

 


16 komment

Címkék: feminizmus biblia


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr71575083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krajcs · http://uralicowboy.blog.hu 2009.12.08. 11:28:37

Szép gondolatok. Mégis, ha ma realitására vetítjük, akkor mégiscsak az nevezhető a legsikeresebb szituációnak, mikor az üzletileg aktív férfi megteremti az asszonynak a lehetőséget a gyermeknevelésre - ezzel pedig a nő megint otthonra kényszerül - viszont még mindig jobb, mint az említett három műszakos "zsonglőrködés".

Crawly 2009.12.08. 11:58:15

nagyon ritkán olvasni vallással és/vagy nemi szerepekkel kapcsolatban értelmes megnyilvánulást. köszi, mert az igazán az volt.
keresztény feminizmus rlz :D

maxt · http://fregoli.blog.hu/ 2009.12.08. 12:20:16

Nem vagyok hívő, (ráadásul egyházellenesnek vagyok tekinthető, sok megnyilvánulásuk miatt) mégis ennek az írásnak a felvetéseivel és megoldási javaslataival a legteljesebb mértékben egyet tudok érteni. Talán nem nevezném feminizmusnak, csak egyszerű egyenlőségnek.
Gratulálok!

virgo 2009.12.08. 13:07:04

" A feministák azért tiltakoznak a férfi vezető szerepe ellen, mert a keresztény férfitársadalom évszázadokon keresztül sohasem élte eléjük ezt a radikálisan megmásított krisztusi hatalomgyakorlást. Ha megtette volna, nem is jött volna létre a feminizmus."

Ebben nem hiszek.

" A népességfogyást nem a nőemancipáció démonizálásával lehetne megállítani"

"A gondolkodást, a beállítottságokat, a társadalmi szokásokat kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy a nőknek legyen kedvük „nőnek lenni”, gyermekeket szülni!"

Cseszheted, ha a férfiaknak nem lesz kedvük sem nevelni, sem eltartani.

" Az én keresztény „feminizmusomat” a szószéken úgy képzelem el, hogy ott immár a férfiakat buzdítják elsősorban változásra."

Én meg úgy képzelem, hogy a feminista max az egyetemen prépdikáljon, de ne a templomban, mert ott semmi keresnivalója. Magával sincs tisztában, hát hogy akarja másoknak megmondani a frankót?
"Ezt azonban sem a magyar „átlagférfi” hozzáállása, sem magyar társadalomban, a munka világában tapasztalható megrögzöttségek nem segítik elő. "

Abba kéne már hagyni a magyar és úgy általában az "átlagférfi ostorozását, és magadban keresni a megoldást a problémáidra. Menni fog?

Avenarius 2009.12.08. 14:47:47

@virgo: a hozzászólásod színvonala meg sem közelíti az írásét. ez önmagáért beszél. valószínűleg neked nem is való az intellektuális megközelítés sem női, sem férfi változatában.

virgo 2009.12.08. 15:45:46

@Avenarius professzor: Ne haragudj de kurvára nem érdekel a véleményed. Tipikus trolltempó....

Az hogy valaki tud írni, felelősséget is jelent egyben. Akkor is, ha "csak" blogot ír az illető.

maxt · http://fregoli.blog.hu/ 2009.12.08. 15:57:08

@virgo:
Kinek hiszed magad, hogy ilyen hangnemet engedsz meg magadnak írástudó létedre?
Ezek után is a felelősséget kéred számon, vagy elgondolkodsz saját felelősségeden...?

virgo 2009.12.08. 16:04:49

@maxt: Figyu, én csak egy kétszázhuszonharmadik senkiházi vagyok (ezzel remélem választ adtam a kérdésedre), miért érdekes a személyem?
Komolyan nem értem, itt egy blogbejegyzés amiről lehetne vitatkozni, esetleg érvelhetnétek az igazatok mellett, miért jó ez az irás. Mi az értéke?

Ehelyett trollkodtok... ti tudjátok.

sovesztomesz 2009.12.09. 00:29:15

Fizikai síkon én úgy jellemezném a férfi-nő különbséget, mint az ún. aranymetszésnél. A rövidebb szakasz úgy aránylik a hosszabbhoz, mint a hosszabb az egészhez. Nyilván a hosszabb szakasz "jelentené" a férfit, de ezzel nem több, inkább csak más... és a nővel együtt lesz egész!!!

Isten a saját képére teremtette... De itt már nem a hús-vér emberre utalnak szerintem; a teremtőből állunk mi mindannyian férfiak és nők egyaránt, a teremtés részei vagyunk. Szóval, mi mindannyian - a megnyilvánultak - ezen a világon (növény, állat, ember, stb.) a teremtés részei vagyunk, isteniek!!! Egyenrangúak, de a szerepünk a világban más és más. Ellentétpárok vagyunk, amiben a férfi racionálisan dönt, abban a nő érzelmileg és fordítva...! Mindig is más lesz a szerep, de egymás nélkül lehetetlen létezni. Pl. hogyan szeretkezhetnék egy jót egyedül:-)??? Önkielégítés? ne nevettessenek!

Csak mondanám, hogy mai világunkban minden feminizálódik inkább, tehát az egyensúly a férfiak rovására borul, nézzük csak meg a reklámokat. Férfiak már alig léteznek, inkább papucsok és dühöngő, asszonyverő állatok vannak, az igazi férfiak kisebbségben. A nők viszont mindig a gyeplőért áhítoznak, pedig az nem az ő igazi szerepük...! Ezért (is) aztán játszmák sokasága az élet, de így szép, legalábbis általában...
Éljenek a csajok! Üdv!

Metronom 2009.12.09. 01:26:53

az unokatesóm berlinben él március óta a férjével. a férje havi 300 euroval többet kap meg a béréből, melyet a német adórendszernek köszönhet. mert felesége van. hol van a magyar bármi ettöl..

ravens01 2009.12.09. 10:40:43

@Metronom: Ja, a feleség pedig kevesebbet kap (már ha dolgozik), mert az 5-ös, legmagasabb kategoriába sorolják... Ismerni kéne a rendszert (ami amúgy nem rossz, biztos jobb, mint a magyar).

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2009.12.10. 20:33:13

Sajnos az bejegyzés írója sem a Bilbiát, sem az embereket nem ismeri. De ez elég gyakori ezekben a körökben...

Bobzen 2009.12.11. 01:15:41

@endike: Mert egy több száz éves mesekönyvet+jótanácsok gyűjteményét csak egyféleképpen lehet értelmezni, mégpedig pontosan úgy ahogy te. Elmész te a picsába, a sajátos emberismereteddel együtt (blogod alapján nálad embergyűlölőbb "kereszténnyel" még nem találkoztam, csak reménykedek, hogy egy nap nem kattansz be, mint a pécsi lövöldöző).

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2009.12.11. 10:38:16

@Bobzen: Te mocskos szemét ember, remélem kimoderálnak ezerrel. Mocskos rodhatd szemét ember vagy öregem, de nagyon!

Csomorkány 2009.12.13. 17:22:45

No, szeritem érdemes kicsit alapvetőbben kezdeni.

1. Isten önmagában nem férfi és nem nő. Ha a "férfi"-t és a "nő"-t valamiféle tökéletességnek fogjuk föl, akkor Istenben minden tökéletesség megvan, tehát a nőké is, a férfiaké is (ld. még via positiva). Ha a férfit és a nőt valamiféle tökéletlenségnek, valamiféle ideális egész ember egyik részének fogjuk föl, akkor Istenből minden tökéletlenség hiányzik, tehát sem a férfiak, sem a nők tökéletlensége nem jellemzi (via negativa).

2. E filozófiai (és dogmatikai) tisztázás után érdemes megnézni, mit is mond a Biblia. A Biblia azt mondja, hogy Isten a Teremtőnk, aki a föld porából, azaz valami másból: a világ anyagból formált bennünket.

Isten a mi teremtésünk folyamatában úgy bizonyult termékenynek, mint egy férfi: a férfi úgy termékeny, hogy mást tesz termékennyé.

Isten pedig nem önmagából formált bennünket, hanem valami mást, a világot, az ANYAtermészetet tette termékennyé velünk.

Isten pont ugyanazért Atya, amiért a természet nevezhető "anyatermészet". Mindkettő metafora, nem Isten, vagy a természet lényegét írjuk le vele, hanem hozzánk való viszonyát.

Jézus férfi. "Ideális ember" nem lehetett. Úgy vélem, azért választotta a férfiak tökéletességét (vagy tökéletlenségét), mert férfi módra, másokban kívánt termékeny lenni, másokban kívánt a Szentlélek által új, örök életet formálni.

Ugyanezért gondolom helyesnek, ha az igehirdetők, a magvetők, avagy görög szóval a spermák szórói férfiak.

Ettől az is igaz, hogy Krisztusban nincs többé zsidó vagy görög, férfi vagy nő, rabszolga vagy szabad, csak testvérek vannak Krisztusban. Mindez ugyanis nem az emberségünk lényegéről szól, hanem azokról az életfeladatainkról, amelyeket keresztény alázattal kell ellátnunk.

napos oldal 2009.12.14. 09:46:13

Úgy értem, Sára olyasmit mond, hogy ilyen részleteket a Biblia nem szabályoz, hogy most akkor a házasságban kinek milyen szerepe van, hanem igazodjanak a keresztények az adott korhoz, éljenek csendességben, ne lógjanak ki. És a férfi-nő témában születő bibliai részek inkább leképeződései az adott kor szellemiségének, az adott kor rémáját vagy mi a nyavalyáját használja, hogy megértessen fontos dolgokat Istenről, emberről, ezek viszonyáról.

Kérdésem, hogy Istennek vajon nincs határozott útmutatása arról, hogy a házasságban férfi és nő milyen szerepet töltsön be? Túl az általános parancson, hogy a másikat úgy szeressem, mint magamat, és ebből sokminden következik (klotyópucolás férfiak számára mindenképp). De azért sokminden meg nem következik ebből. Az, hogy a férfi a stratégiai döntéshozó (ha ez a kívánatos egyáltalán), az pl. nem.

Na, szóval kérdezem, hogy az itt megjelent okosok értelmezése szerint mit tanít a Biblia a férfi/női szerepekről, és hogyan tanít erről? (Tehát pl. a Máté nyolcvanhathúszban, vagy úgy, hogy megvizsgáljuk, hogy van leírva Isten/Jézus, mint "férfi" természete, szerepe, emberhez, gyülekezethez, mint "nőhöz" való viszonyában.)
süti beállítások módosítása