El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2009.12.18. 10:00 Amondo

Vallásos-e Richard Dawkins?

Hitvitázós honlapokat és blogokat olvasgatva (mindig is ott lappangott bennem a hajlam a mazochizmusra) megfigyeltem, hogy mikor a „vallás-e az ateizmus” kérdés felüti csúnya fejét, a vita rendszerint hamar eljut a

-nem

-de

-nem

-de…

stádiumba. Most teszek egy kísérletet, hogy ennél kicsit összetettebb módon járjam körbe a problémát.

Minden lehet vallás

A vallásszociológia egyik irányzata meglehetősen tágan értelmezi a vallás fogalmát. Azt mondja, hogy

a vallás (1) szimbólumok olyan rendszere, amely (2) erőteljes, meggyőző és hosszú távú érzéseket és motivációkat hoz létre az emberben azáltal, hogy (3) alkot egy felfogást a létezés általános rendjéről, és (4) ezt a felfogást a tényszerűség köntösébe bújtatja, (5) minek folytán az érzések és a motivációk különösen realisztikusnak tűnnek.

(Geertz)

Sok vallásszociológus szerint viszont nem csak az a baj az ilyen és ehhez hasonló definíciókkal, hogy az embernek lassan és ötször kell elolvasnia mire megérti, hanem az is, hogy ez alapján nagyjából bármi lehet vallás a Fradi-drukkerségtől az ateizmuson át a Fidesz támogatásáig. Ez azonban nem hozza zavarba az ilyen definíciók kiötlőit, mivel szerintük az ember igenis alapvetően „vallásos” lény, és ha kivesszük a kezéből a „klasszikus vallásokat”, akkor fabrikál magának vallást valami másból.

Ezekben a definíciókban az a trükk, hogy a vallást nem aszerint definiálják, hogy az micsoda, hanem aszerint, hogy mit csinál az emberrel. Nem a vallás lényegét, inkább funkcióját igyekeznek megragadni. Ilyen módon igazuk is van, sok minden betöltheti és be is tölti azokat a funkciókat, amiket a „klasszikus vallások” (is) betöltenek. A Fradi-drukkerség, ateizmus, Fidesz támogatás ugyanolyan jóleső érzést, motivációt, közösséghez tartozást, élet-értelmet, stb. ad sokaknak, mint a katolicizmus vagy buddhizmus másoknak.

A vallás... az egy olyan izé

De azért itt valami mégse stimmel. Attól, hogy a bélyeggyűjtés ugyanolyan örömet okoz az egyik embernek mint a sorozatgyilkosság a másiknak, a bélyeggyűjtés és a sorozatgyilkosság még két, teljesen más dolog. Ezért aztán, más vallásszociológusok igyekeznek olyan definíciókat kiötleni, amik nem a vallás funkciója, hanem inkább lényege szerint definiálnak. Például azt mondják, hogy a vallás

egy olyan hitrendszer, amelyik az empirikus valóság és egy hozzá kapcsolódó, jelentős szupra-empirikus valóság-szegmens közötti különbségtételt veszi alapul és próbálja szabályozni; magában foglalja az ezzel a különbségtétellel kapcsolatban használt szimbólumokat és nyelvezetet; továbbá azokat a cselekedeteket és intézményeket, melyek az empirikus és szupra-empirikus valóság közti kapcsolat szabályozásával kapcsolatosak.

(Hill)

Ez a definíció (legalábbis első látásra úgy tűnik) egyértelműen kizárja az ateizmust a vallások közül, hiszen az ateizmus elutasítja a szupra-empirikus valóság-szegmens létezését. De ez a definíció sem teljesen problémamentes. Vegyük például azt a problémát, hogy mi a túrót jelent az, hogy „szupra-empirikus”? Az ilyen definíciók kigondolói nyilván azzal a problémával szembesülnek, hogy rengeteg, egymástól nagyon különböző vallást kell begyömöszölniük a definícióba. Az egyik vallás legfontosabb tanítása, hogy hisz az istenekben, a másik szerint nem lényeges, hogy vannak-e istenek. Az egyiknek van hitvallása és egyháza, a másiknak nincs. Nehéz egyszerre megfogalmazni a taoizmus, afrikai törzsi vallások, a Bahai vallás és a Jehova tanúi tanításának a lényegét. Így születnek aztán olyan nehezen értelmezhető fogalmak, mint a „szupra-empirikus” ebben a definícióban. Ráadásul az emberben felvetődik, hogy például a matematika tudományának bizonyos szegmensei nem vesznek-e alapul bizonyos „szupra-empirikus” elemeket?

Úgy tűnik tehát, hogy két út áll előttünk: az egyik, hogy potenciálisan mindent vallásnak kezelünk, de ez sokak szerint nonszensz. A másik, hogy megpróbáljuk a vallást szűkebben értelmezni, megragadni a vallásosság lényegét, de ez lehetetlennek tűnik.

Hagyjatok békén ezzel a hülyeséggel

Van azonban egy harmadik lehetőség is, amivel sok vallásszociológus,antropológus és filozófus szimpatizál: ne definiáljuk, hogy mi a vallás. Szerintük nagyon jól tudunk létezni, beszélgetni így is. Ha Max Weber meg tudta írni utolsó nagyszabású művét, ami többek között a vallásszociológia egyik alapművévé is vált, anélkül, hogy a vallást definiálta volna benne, akkor talán mi is elboldogulunk majd enélkül a definíció nélkül.

Hogyan definiálnánk például azt, hogy „sport”? Mondjon valaki egy olyan definíciót, ami jól megragadja a 70 éves nagypapák esti kocogásának, az alpesi műlesiklásnak, a sakknak és a biliárdnak a lényegét, de egyértelműen kizárja a főzést. Nem könnyű, mégis jól megvagyunk sport-definíció nélkül. Lehetetlen ilyen nagy átfogó definíciót alkotni – érvelnek ezek a tudósok – mivel nincs olyan tényező, ami az összes vallás (sport) lényegéhez tartozik. A vallások, ill. a sportok egy-egy nagy családot alkotnak. Sok vallás között sok hasonlóság van (mint az anya és a lánya, vagy mint a testvérek között), mások között nincs ilyen szoros „genetikai kapcsolat” (mint pl. rendszerint férj és feleség között), mégis tudjuk, hogy ott a helyük a közös családi asztalnál. Olyan belső lényeg, ami a család minden tagjára jellemző lenne és a családon kívüliek közül senkire sem, olyan nincs, így definíciót alkotni egyszerűen lehetetlen, de mégis érezzük (vagy nem), hogy együvé tartoznak.

Meg aztán, mondják ezek a tudósok, nem csak lehetetlen ilyen definíciót alkotni, de veszélyes is. Szerintük, ha egy vallásszociológust a politikusok, vagy egyes egyházak, arra kérnek, hogy definiálja a „vallást”, vagy hogy mondja meg, hogy egy bizonyos csoport vallásos-e, kereken vissza kell utasítani a felkérést, mert szinte minden esetben hatalmi harcok húzódnak meg a háttérben. Egyes csoportok, bizonyos körülmények között, szeretnének hivatalosan „vallási csoport” státuszba kerülni, mert az anyagi előnyöket és/vagy presztízst jelent, más csoportok, vagy ugyanaz a csoport más körülmények között pedig éppen hogy szeretné azt elkerülni, mert nekik akkor az nyújt előnyöket.

Jobban tesszük tehát mi tudósok – mondják ezek a valláskutatók – ha az ilyen elméleti presztízsharcokat kerüljük és inkább a konkrétumokkal foglalkozunk, nevezetesen hogy mik jellemeznek egy adott csoportot, függetlenül attól, hogy a „vallásos”, „fanatikus”, „szabadgondolkodó”, „racionális” vagy valami egyéb címkét ragaszt rájuk a köznyelv vagy saját maguk.

Most akkor vallás-e az ateizmus?

A kérdés megválaszolásához nem jutottam közelebb, de ez a harmadik hozzáállás azért segített nekem. A „vallás” címke elutasításával vagy másokra tukmálásával nyilván presztízst szeretnének nyerni maguknak egyes csoportok, ill. a másik csoport „felsőbbrendű” imidzsét szeretnék lerombolni. De ezek a presztízsharcok rendszerint túl általánosak ahhoz, hogy érdemi kérdésekről szóljanak.

Mint keresztény, a következő üzletet ajánlom kedves ateista embertársaimnak: mondjuk azt, hogy az ateizmus nem vallás, a kereszténység pedig az. Így mindenki boldog. Mivel neked a „vallás” a sötét középkor, dogmákat vakon elfogadó és észérvekkel nem rendelkező babona, ezért örülsz, hogy elismertem, hogy felsőbbrendű vagy; és mivel nekem a „vallás” az összetett és elegáns gondolkozás és érzékeny lelki élet, én is örülök, hogy nyíltan kijelenthettem, hogy felsőbbrendű vagyok és még csak meg sem sértődtél tőle. Mindenki boldog, ez egy win-win szituáció.


5 komment

Címkék: vallás ateizmus


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr241543854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pirx 2010.01.04. 16:02:57

Csak most keveredtem ide.
Érdekes fejtegetés. Mondjuk jó pár részletével tudnék vitatkozni..(Ráadásul az emberben felvetődik, hogy például a matematika tudományának bizonyos szegmensei nem vesznek-e alapul bizonyos „szupra-empirikus” elemeket?)..de minek. Önmagam ha tetszik ateistának, ha tetszik vallásnélkülinek aposztrofálom. De mondjuk az agnosztikus távol áll tőlem. Nem kívánom vallásos(keresztény, buddhista, muzulmán, stb) embertársaimtól, hogy bizonyítékot adjanak arról, amiről nem lehet. A hit ereje számomra elfogadható, habár én magam nem élem meg, és nem is hiányzik. Tisztelem azokat, akik hisznek. És amennyiben ezt a tiszteletet visszakapom (és az esetek 99%-ban igen) akkor mindenki úgy él ahogy akar. Nem vagyok ateista "hittérítő", de kérem minden más hasonló kerüljön el, amennyiben rajtam akarja gyakorolni. De bármi másról szívesen cserélek velük is eszmét! :)

kocol 2010.01.12. 12:26:56

Szerinted az win-win, hogy mindketten kölcsönösen ignoráljuk a másikat? Persze igen, az életben ez a lényeg, de ha feltételezem, hogy az illetővel azért kezdtem vitatkozni, mert meg akartam győzni, fontos volt a véleménye, érdekel mit gondol, vagyis meggyőzése esetén komoly visszacsatolást kapnék, akkor a negatív reakciót már nem lehet legyintéssel elintézni. Következmények lesznek.

kocol 2010.01.12. 12:31:08

Egyébként el tudnék képzelni egy negyedik megközelítést, legyen a neve mondjuk dinamikus-csoportidentitás. Egy ilyen izé, a története egyik szakaszán lehet hogy vallás, aztán nem az. Ott van a görög vallás, ami ma szerintem effektíve már nem vallás, nyomai a filozófiák keresztül a kereszténységben vannak.
És persze lehet hogy az elméletünkben csúnyának kell lennünk, és megkülönböztetnünk a vallásokat, talán fejlődési szempontból. Ha pc-k akarunk lenni nem ezt mondjuk h a fejlődés egyenes irányú, csak hogy egy vallásszerű képződmény átalakulhat más tulajdonságokkal rendelkező vallásszerű képződménnyé. Lehet vizsgálódni. Így nem mondjuk azt h minden természeti vallásból vagy kereszténység lesz vagy kabbala.

IGe · http://vilagnezet.blog.hu/ 2010.02.18. 10:12:30

A bibliai Isten, akármilyen megdöbbentő és sokkoló, sajnos csak néhány ókori skizofrén, paranoiás vagy súlyosan lelki beteg ember víziójából, halucionációjából alakult ki. Akkor még nem ismerték ezeket a betegségeket és másnak tartották, mint manapság. Thomas Szász magyar származású amerikai pszichiáter írta: Ha te szólsz Istenhez, imádkozol; ha Isten szól hozzád; skizofrén vagy. Freud a modernkori pszichológia és pszichiátria atyja meg kollektív neurózisnak tartotta a vallást. A mai agykutatás már meglelte az agy vallási, vagy Isten központját, amelyet ha egy ateista embernél ingerelnek, akkor elmosódik a tér és idő érzéke és eufórikus boldogság tölti el.

Egyébként is. Gondolj csak bele; Hívők nincsenek, mert ők is hitetlenek lényegében. Mert a hívő hisz a világ mondjuk legalább 10.000 hiedelme, vallása, világfilozófiája, mítosza, Istene közül jellemzően 1-ben és nem hisz jellemzően a többi 9.999-ben. A többi Istent is tagadja, a sajátján kívül. A többi Istennel szemben ateista. Mi ez ha nem hitetlenség???? - Az ateista is pont ezt teszi. - Hisz az ateizmus világfilozófiájában (esetleg azt hiszi, hogy tudja) és nem hisz a többi 9.999 hitbéli dologban. Sőt az ateistáknak is van Istenük, amit így hívnak: Láthatatlan Rózsaszínű Egyszarvú. Lásd a ateizmus.freeweb.hu. Tehát hibás logikai és gondolatbeli álláspont az ateistákat hívőknek tekinteni, olyan alapon, hogy ők abban hisznek, hogy nincs Isten, mert inkább a hívőket kell hitetlennek tartanunk, hiszen a "nem hit" többszörösen nagyobb a hitrendszerükben kb. 9.999 aránylik az egyhez.

Részlet a vallásom a P-DOX Semmiben Sem Hívők lapjáról származik