El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2012.01.24. 10:00 ficus

Elveszítheti-e Orbán Viktor a karizmáját?

Orbán Viktor karizmatikus politikus: ebben nem csak feltétlen követői, de gyűlölői is egyetértenek. És Gyurcsány Ferenc? Ő is karizmatikus politikus? Vagy ő már elvesztette a karizmáját? Egyáltalán, mi az a karizma? Honnan jön, és hogyan ismerhető fel? Tényleg el lehet veszíteni?

A Le Figaro nyomtatott kiadása a témában érdekes elemzést közölt. A francia konzervatív napilap a héten Sarkozy és Obama újraválasztása kapcsán a Harvardon oktató Joseph S. Nye amerikai szerző cikkét idézi, melynek teljes tartalma itt található. Alábbiakban ebből a cikkből idézünk, szabad fordításban.

 

1) Ha Obama elveszíti a választásokat, azt jelenti, hogy már nem karizmatikus?
A 2008-as amerikai elnök-választások során a sajtó Obama „karizmájával” magyarázta a győzelmet. Ám ha ez így van, hogyan lehetséges, hogy csupán négy év elteltével újra kétséges a választások kimenetele? Elvesztheti egy vezető a karizmáját? Vajon ez a karizma az egyénből, a követőkből, vagy pedig a helyzetből fakad? A tudományos kutatások szerint mindhárom tényező egyszerre fontos.
 
A karizmát meglepően nehéz előre kitapintani. Egy nemrégiben készített felmérés kimutatta, hogy viszonylag keveset tudhatunk arról, hogy kik a karizmatikus vezetők. Dick Morris amerikai politikai tanácsadó saját tapasztalatára hivatkozva azt mondja: - A karizma a legnehezebben megfogható politikai tulajdonság, hiszen a valóságban nem, csak a mi észlelésünkben létezik. Az üzleti sajtóban például megfigyelhető, hogy csak addig neveznek karizmatikusnak egy vállalatvezetőt, amíg az sikeres. Politológusok megpróbálkoztak úgynevezett karizma-skálát létrehozni, de nem jártak sikerrel.
 
Az amerikai elnökök közül John F. Kennedy kiemelkedő karizmáját szokták emlegetni, ám bizonyára ő sem mindenkit tudott megszólítani, hiszen még az amerikai polgárok többségének szavazatát sem nyerte el, és az elnöksége alatt igencsak ingadozó volt a megítélése. Kennedy utódja, Lyndon Johnson ugyanakkor nem tartotta saját magát elég karizmatikusnak. A választópolgárokkal való kapcsolatára ez igaz is volt, ám a személyes találkozások során Johnson komoly, gyakran ellenállhatatlan vonzerőről tett tanubizonyságot. Ez pedig adott esetben fontosabb is lehet: ha a programjuk végrehajtatására került sor, még olyan híresen jó szónokok, mint Franklin Roosevelt vagy Ronald Reagan sem számíthattak saját karizmájukra.
 
2) Azért sikeres, mert karizmatikus, vagy karizmatikus, mert sikeres?
A karizma kérdését könnyebb utólag megítélni. Olyan, mint a kínai császárok esetében használt „mennyei felhatalmazás” körkörös érvelése. A kínai császár azért uralkodhatott, mert mennyei felhatalmazása volt: ha megbukott, azt igazolta, hogy elvesztette a felhatalmazását. A bukást azonban senki nem tudta megjósolni. Manapság is a siker biztosítja a kellő bizonyítékot, mintegy utólagosan, hogy vezetőnk valódi karizmával bír. Sokkal nehezebb fordítva: vagyis a vélt karizma alapján megjósolni, kiből lesz végül sikeres vezető.
 
3) Churchill karizmáját a britek vágya hozta létre?
Hajlamosabbak vagyunk karizmatikusnak tartani egy vezetőt, amikor személyes, szervezeti, vagy szociális krízis okán sürgető változásra tartunk igényt. A britek például 1939-ben még nem tartották Winston Churchillt karizmatikus vezetőnek. Egy évvel később azonban már igen, mikor szembesültek Franciaország elestével és a dunkurki evakuációval. Ehhez persze kellett Churchill előrelátása, magabiztossága és kommunikációs tehetsége is. A győztes háború után viszont, mikor az emberek figyelme a jóléti állam felépítése felé fordult, Churchill elvesztette a választásokat. A karizma alapján nem volt megjósolható a vereség: a követők igényeiben fellépő változást tekintve azonban igen.
 
4) A karizma jóképűség és nonverbális kommunikáció?
A gyakorlatban a karizma valamiféle „személyes vonzerőt” jelöl. Minden ember más-más mértékben képes a többiekre hatást gyakorolni: a vonzerő mértéke függ a személyiségtől, tanult képességektől de a szociális kontextustól is. A személyes vonzerő néhány feltétele kísérletekkel igazolható: például a vonzónak tartott emberek előnyt élveznek kevésbé vonzó társaikkal szemben. Egy tanulmány szerint a jóképű induló akár 6-8 százalékkal több szavazatot kaphat rút ellenfelével szemben. Hölgyek esetében a különbség 10 százalék is lehet.
 
Az emberi kommunikáció jelentős hányadát a nem-verbális jelek teszik ki, melyben felmérések szerint egyesek tehetségesebbek, mint mások. A Princeton University egy kutatása során a tesztcsoportnak számukra ismeretlen választások indulóiról készült képeket mutattak: a két rivális közül a tesztalanyok tízből hét esetben meg tudták jósolni a győztest. A Harvard egyetem kísérletében az alanyoknak 58 választás egyenként tíz másodperces néma videóit mutatták be. A kísérlet szerint a nonverbális kommunikáció 20 százalékban magyarázza a két párt szavazatai közti különbséget – ami hatékonyabb indikátor, mint például a gazdasági teljesítmény. Érdekes módon az előrejelzés hatékonysága romlott, amikor a videókra hangot is adtak.
 
5) A karizma: tükörbe nézés is.
A 2008-as amerikai választásokon a szavazók tekintélyes része súlyos csalódáson volt túl a Bush adminisztráció iraki háborúja és a szavazás előtt kirobbant pénzügyi válság miatt. Obama vonzó, fiatal, jó beszédű jelöltként képes volt megtestesíteni a jövőbe vetett reményt. Bizonyára ez az egyik oka annak, hogy Obamát az emberek karizmatikus vezetőnek látták. A karizmatikus vezetőről azt gondoljuk: felismerjük, ha látjuk. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy ilyenkor tükörbe is nézünk. A hanyatló gazdaság, a növekvő munkanélküliség, valamint a kormányzással járó kompromisszumok nyomán ez az amerikai választók előtt lévő tükör azonban egyre homályosabb.
 
A karizma tehát nem csak a jelöltről beszél, hanem még inkább magunkról: a szavazókról, az országunk aktuális hangulatáról és a vágyott változásokról. A romló gazdasági környezet megnehezíti a karizma fenntartását. Obama helyzetét nehezíti a magas munkanélküliség és a keményen szembeszegülő republikánus ellenzék; Sarkozy helyzete hasonló. A kampány során azonban a retorikájuk újból megtisztulhat a kompromisszumok béklyójától: mindkét idei választás igazi karizma-próba lesz.
 
(Copyright: Project Syndicate, 2012.)


1 komment

Címkék: politika választás


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr393742422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lüke 2012.01.29. 08:36:22

obama azért veszít ,mert kopasz
eddig minden am. elnöknek jól fésült sérója volt(ez nem vicc, elemezzétek)