El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

  • SzitaKötő: gnlszinfolt.blog.hu/2017/10/22/mi_tortenne_ha_nem_tanulnank_meg_kezzel_irni (2017.10.23. 14:31) Írjam pennával?
  • KenceFince: @KenceFince: Az indok persze nem megcsalas miatti kiatkozas ma mar egy hazassagi bontoperben. De ... (2015.10.24. 07:10) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • KenceFince: @KenceFince: Elobbiek olyanok, mint a rossz hazassagban elo, kizsakmanyolt ferfiak, akik erzik a ... (2015.10.24. 07:09) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • KenceFince: Egy komment a netről, elhatárolódok :) “A no nem azert tartja rabszolgasorban a ferfit es szipoly... (2015.10.24. 07:08) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • zelmondo: index.hu/tudomany/2015/09/08/iras_keziras_folyoiras_oktatas/ (2015.09.09. 13:29) Írjam pennával?
  • Utolsó 20

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2012.04.06. 15:55 Kósa Balázs

A húsvétról, csak hogy megértsük egymást

Nagypéntek van, az Isten meggyilkolásának napja – a keresztények szerint. Javaslom, szotyolázzunk. Mint komoly emberek, ha megbecsülik egymást. Tökmagot vagy napraforgómagot? Tökmagot? Helyes, én is azt szeretem. És ha már így letelepedtünk, csevegjünk is talán. A téma, ha úgy vesszük, adott. Te egyébként nem is csevegsz majd, csak én. Te hallgatsz. Kölcsönös megértésben. És ha elkattintasz, lelövöm a kutyád.[1]

A Jürgen Moltmannt ismered? Amolyan Messinek számít a teológusok között. Vagy Jennifer Lopeznek. Ezt írja: Ha életünkben, szenvedésünkben és cselekvésünkben oly sok minden függ a véletlentől és sorstól, akkor nyilvánvalóan nem igazságos az a világ, amelyben élünk: nem nyújtja mindenkinek ugyanazt az esélyt, és nem biztosítja mindenkinek ugyanazokat a jogokat. A minden ember életét másképp meghatározó véletlenből és sorsból nem olvasható ki semmiféle isteni igazságosság.”[2] Nagy koponya, de két ilyen mondat után az általam ismert kortárs kereszténység 95 százaléka élesen felszisszen azért.

Az isteni gondviselés „Istennek mindenható és mindenütt jelen való ereje, mely által mennyet és földet, minden teremtménnyel egyetemben, mintegy saját kezével fenntart, és úgy igazgat, hogy fák és füvek, eső és szárazság, termékeny és terméketlen esztendők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szóval minden, nem történetesen, hanem az Ő atyai kezéből jön.”[3] Na, látod, ez az, ami bejön. Veretes és mély.

És vigasztaló. Az átlagnál rondább lány vagy, okos, melegszívű, mégis tapsikolnod kell örömödben, ha évente egyszer egy férfi komolyan végigmér? Amott meg a nagymellű, üresfejű és donganak körülötte a jobbnál-jobb pasik? Azt hiszed, ez számít? Ne csak az orrodig láss, hanem szerető Alkotódra tekints, aki végső soron mindent a kezében tart és mindennek értelmet ád. Ez idáig rendben is lenne.

De mi van, ha Borsodból származol, putriban tengeted a napjaid, és harminc éves korodra kihullottak azok a szép, brazil metszőfogaid? Nem járhattál egyetemre úgy, ahogy én, holott meglett volna hozzá az eszed, és egykor okosan csillogó szemeidben mostanra eltompult a fény? Vagy két éve kaptál új szívet az érettségi után ajándékba a Gottsegen klinikán a Nagyvárad térnél? Akkor egyébként ismerjük is egymást. Látogatóban jártam ott az intenzíven. Egész nap sírtál, és a rettenet ült az arcodon. Remélem, azóta minden rendben. Szép tíz év áll még előtted, ne aggódj. Vagy Észak-Koreában láttad meg a napvilágot és most éppen ennél valamit? Adnék én, nekem teli a hűtőm itt a hátam mögött, csak hát ugye. Vagy nem is éhezel, hanem hűségesen szolgálod diktátorod? Számításból, de odaadással is, mert így neveltek két éves korodtól? Egyszerre tettes és áldozat? Vagy itt laksz a közelben mégis? Szarvason? A minap próbáltál meg ránk tukmálni egy tonnányi romlott húst? Csempézni kellene a fürdőszobát, mi? Meg akkor már egy szauna se ártana? Mindenképp szükségetek van rá ugye, te egyszerre tettes és áldozat?

Jürgen Moltmann Hamburgban született 1926-ban. 1944-től harcolt a német hadseregben. Az ott tapasztaltak, valamint a koncentrációs táborok borzalmaira való ráeszmélés döntő módon befolyásolták az isteni gondviselésről alkotott nézeteit. Sok más kollégájával együtt arra jutott, a korábbi hitvallások és a Biblia egyes szövegeivel szemben is fel kell tenni a kérdést: vajon kijelenthető-e egyértelműen továbbra is, hogy mindaz, ami a 20. században végbe ment, a Teremtő atyai kezének nyomait viseli magán, vagy legalábbis az ő beleegyezésével történt? Ha az Isten többet tehetne ezért a világért, akkor nem kellene-e többet is tennie? Hallgathatja-e valaki a szenvedők jajszavát ennyire süketen? Védhető-e egy ilyen Isten változatlanul, a régi recept alapján, miszerint az ő terve számunkra fel nem fogható, ahol a mi szemünk káoszt lát, ott valójában a rend az úr? Végül a már idézett következtetésre jutottak:A minden ember életét másképp meghatározó véletlenből és sorsból nem olvasható ki semmiféle isteni igazságosság.”[4 Nyilván nem kell mindenkinek egyetértenie velük, ugyanakkor a véleményük elbagatellizálása inkább tanúskodna valamilyen komoly hiányosságról, mint bármi másról.

Az előbbiekkel összefüggésben a húsvét jelentőségéről szóló tanítást is ki kellett terjeszteni. Nem elegendő csupán a mindent eligazgató Istenről és az ő akaratával szembeszegülő bűnösökről beszélni. A bűnök bocsánatáról, az ítéletről, amit helyettünk az Isten a szeretetétől indíttatva magára vállal. Igen, élnek ezen a Földön tettesek. Talán így vagy amúgy, a legtöbben közülünk. Nem jó, ha magunkra maradunk, ha nincsen kiút. Mindemellett betegek is élnek itt, kiszolgáltatottak, elbódítottak. A világ nem fekete és fehér. Léteztek és léteznek eltorzult hatalmi struktúrák, ahol általában az egyéni felelősség csekély, az eredmény mégis a borzalom. Kiszipolyozott munkások a déli féltekén, teszem azt. Éppen emiatt egy ideje újra hangsúlyt kapott az evangéliumokban megjelenő Jézus, aki gyógyít, vigasztal és visszaintegrálja a kiszorítottakat.[5 Aki nem áldozati bárány csupán, hanem a társadalom veszteseinek oldalán áll. Mert nem csak az elkövető létezik, hanem az áldozat is, aki jogosan haragszik, akár az Istennel szemben is. És itt nem a kormányzó Úr válaszol, a fogadd el és bízva-bízzál princípiuma, hanem egy megalázkodó Isten, aki elmegy a végsőkig és ezt feleli, íme, én egy leszek közületek és elszenvedem ugyanazt. Meggyilkolnak engem is, tudni fogom, mit érzel, és mindeközben megsemmisítem az ősellenséget, a halált...

Ez mondjuk egy válasz. Nem kell elfogadni, lehet nevetséges is, de talán az is megérthető, hogy nem feltétlen az. Te, mit gondolsz erről? Egyébként. Merthogy csevegünk, ugyebár...

Lehet, hogy szerinted az Isten nem létezik, a vallás ópium, a világegyetem pedig rideg és közönyös. Az ember a létért folytatott küzdelemben alakult ilyenné. Mindenki tovább akarja örökíteni a génjeit, és nagy a konkurencia. Emiatt nem érdekel sokakat, ha a többiek rothadt húst zabálnak, csak a saját gyereke és ő hasznot húzhassanak a bolton... Tudod mit? Ezt elfogadom. Nem értünk egyet teljesen, de rendben van. Csak ne a cipőmre köpködd a tökmag héját légy szíves. Hogy én meg a tiedre köpködöm? Ja. Bocs. Akkor kvittek vagyunk.

Vagy a buddhizmus tanítását követed, és szétfoszlatod azt a kis pöttöm, pöffeszkedő egót néhány ezer év alatt az újraszületések hosszú láncolatán át? Ha így van, le a kalappal. Öregem.

Vagy számodra az Isten Egy - és, opcionálisan, Mohamed az ő prófétája -, aki nem alakul át csak úgy emberré? Merthogy például a két létforma között áthidalhatatlan a szakadék. Megértem, miért gondolkodol így, azt hiszem.

Én pedig csak annyit mondok ebben a polifóniában, hogy van itt a levegőben valami, a szerkezetek alakulásában, a mindenkit elérő pusztulásban, ami miatt az Isten végül beszállt a licitálásba. Leült az asztalhoz, beletúrt a hajába, aztán mondott egy all-int...

Ha ez megvan, akkor szotyizgathatunk itt békében tovább. Egymás cipőinek tiszteletben tartásával. A tökmagot én adtam, az italt te fizeted. Egy bodzaszörpöt kérek...

[1]Para-Kovács Imre: A horror vakui. Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, borító.

[2]Jürgen Moltmann: Minden végben kezdet rejtezik. Bencés Kiadó, 2005, 106 o.

[3]Heidelbergi Káté, 27 kérdés. Kálvin Kiadó, 1999.

[4]Nem ők voltak a legelsők egyébként, akik ezen az úton indultak el. „Istent dicsérjük minden nap, neved magasztaljuk örökké. Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket […] Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé. Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte. Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk” (44. zsoltár, 9. 12-14. versek). Itt Istenével áll szemben az igaz, miután Jeruzsálem lakosságát kardélre hányták, a megmaradtak jórészét pedig külföldre, Babilonba transzportálták. Vagy, ahogy a Prédikátor látja a helyzetet: „Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek” (Prédikátor könyve 9. fejezet 11. vers).

[5]„Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” Jézus saját küldetésére vonatkoztatva olvassa fel ezt az ószövetségi igerészt (Lukács evangéliuma 4. fejezet 18-19. versek).


7 komment · 1 trackback

Címkék: húsvét keresztények


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr624368022

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A nyúlon túl 2012.04.07. 11:40:21

Kedves Olvasók! Mindenkinek boldog Húsvéti Ünnepet kívánunk! Pár tanácsot adnánk a családosoknak, akik sütéssel-főzéssel, dekorációval és egyéb érdekességekkel foglalják el magukat. 1. Ne vegyél ideiglenes kiscsirkét és nyulat a lakásodba, hogy aztán a...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kósa Balázs · http://elmondo.blog.hu 2012.04.14. 15:17:54

No. Itt volt 757 komment eredetileg, amiket közös egyetértéssel töröltem végül. Egyrészt a hangnem miatt. Az rendben van, hogy valaki nem ért egyet, de mondjuk ezt meg lehet fogalmazni normálisan is. Érthetetlennek tűnik még most is számomra ez a tömény agresszió. Mindenesetre reagálva a kritikákra - nem a tényleges tartalmukra, mert hát az a legtöbb esetben olyan volt, amilyen -, kibővítettem egy kicsit a szöveget, hogy aki keresztény háttérrel rendelkezik, és mondjuk legalább az Újszövetség könyveit olvasta is - egy két kivétellel legfeljebb - közelebb érezze magához, ha eddig ez nem történt volna meg. A gondolatmenet is pontosabb lett így, helyenként döcögött, elismerem...

Másrészt a kommentek közül ötszázat hárman produkáltak körülbelül. A kálium molekuláról és egy fénykardról utóbb. Sacc per kábé. Bevallom, itt a megszólalások egy százalékát tanulmányoztam át tüzesen. De lényeg, a lényeg: ne ide spammeljetek lécci! Persze akinek nem inge..

Legutoljára pedig elnézést kérek azoktól, akik konstruktívan szóltak hozzá, még ha kritikát is fogalmaztak meg. Nagyon sok idő lett volna minden kommentet rendesen végigolvasni és megtartani mondjuk azt az ötvenet, ami leginkább erre érdemes. Pénteken került ki a cikk, vasárnap tudtam ránézni rendesen először, de akkor már késő volt..

Balabala 2012.04.14. 17:09:52

Uram, tessék, itt a bodzaszörp… Igen, beletúrt a hajába és mondott egy all-int, csak hát nem tudunk elszakadni a mindennapjainktól, ezért kell nekünk mégis gondviselés, igazságosság vagy akár büntetés, pedig „Quid hoc ad aeternitatem?”...

gudolfart 2012.04.20. 14:06:01

@Kósa Balázs:
nem tudom torolt elodeim hogy voltak ezzel, nekem tetszett a poszt, tartalmilag, formailag egyarant.
kosz

Kósa Balázs · http://elmondo.blog.hu 2012.04.20. 14:38:40

@Blasius71: Uram, köszönöm - bár a virtualitásnak megvannak a maga korlátai ugye..

Isten igazságosságáról Moltmann az idézett könyvében ezt írja többek között: "Izrael Istene nem azért állapítja meg, mi igazságos, és mi nem, hogy a jóért jóval, a rosszért rosszal fizessen, hanem igazságot szolgáltat ott, ahol igazságtalanság uralkodik. Isten nem vak bíró, aki - mint Justitia - szeme elé kötött kendővel a személyre való tekintet nélkül ítél. Az ítélő Isten egyaránt ügyvédje a jogfosztottaknak és a jogtalankodóknak (82. zsoltár). Isten igazságossága az áldozatok oldalán igazságot szolgáltató igazságként jelenik meg, a tettesek oldalán pedig jó útra térítő igazságosságként. Istennek a teremtményeihez fűződő jogai azáltal érvényesülnek, hogy igazságot szolgáltat nekik, illetve jó útra téríti őket (ezzel ugyanis megfosztja jogaiktól a rossz hatalmait)."

Ez sztem megint csak egy teljesebb igazságosság, mint amiről hagyományosan beszélni szoktak a miséken vagy istentiszteleteken, ha ilyesmi szóba kerül. Legalábbis a saját tapasztalatok alapján. Amennyire tudom pl a cedeq (igazságosság, igazság) használata az Ószövetségben szintén ezt a teljesebb tartalmat bizonyítja. (A másik oldalról az ítélet, mint olyan viszont eléggé háttérbe kerül Molmannál, ha jól emlékszem.)

Amit pedig személyesen most a gondviselésről gondolok, az nagyon közel áll ahhoz, ahogy Jacques Derrida (úr) beszél az imádsághoz való viszonyáról itt: www.youtube.com/watch?v=MG_nyd45czM&feature=related

@gudolfart: én is köszönöm

Balabala 2012.04.21. 09:31:59

Derrida bácsi imádsága, a "calculation that tries to integrate the incalculable" elég jó, de még nem az igazi, mint ahogy bölcsebb isteni gondviselésre és igazságosságra még csak nem is gondolnunk, úgysem, ahogy Moltmann vagy a 82. zsoltár írja. Mondhatnánk úgy is, hogy isteni gondviselés és igazságosság nincs. Viszont felmerül a kérdés, hogy akkor mi van. Erre igyekeztem rávilágítani Gonzága Szent Alajos jelmondatával. Isteni örökkévalóság van. Akkor meg egyébként nem mindegy, hogy isteni gondviselés és igazságosság van-e? Hovatovább akkor egyáltalán lehetéges-e, kell-e imádkozni?

Kósa Balázs · http://elmondo.blog.hu 2012.04.21. 11:09:20

@Blasius71: számomra nem az a rész vált hangsúlyossá, amit te írsz, hanem inkább az eleje, amikor arról beszél, hogy él benne egy gyermek, aki úgy hisz, mint a gyermek. És persze ott él benne a filozófus is, aki viszont mindezt megkérdőjelezi..

A gondviselésre lefordítva: szeretnék hinni benne úgy, mint a gyermek, néha hiszek is. Ugyanakkor, evvel a gyerekkel együtt ott él bennem a felnőtt, aki pontosan érti Moltmann mondatát, és a saját életében is azt tapasztalta eddig inkább, hogy az általa megfogalmazott kijelentés az igaz.

Talán ez az ellentmondás, ennek a fel nem oldott feszültsége az, és az ez által keletkező kettősség az, ahogy mindehhez és ahhoz a bizonyos Másikhoz viszonyulni lehet..

Balabala 2012.04.21. 12:58:49

@Kósa Balázs: Én kerestem választ, hogy a gyermeki és a felnőtt hit dilemmái megoldódjanak. Nem szükséges, hogy ellentmondás, illetve kettősség maradjon, sőt az embernek illik a maga szintjén tisztán látni... De hogy írjak példát. Szerintem, Isten létezik, de olyan nincs, hogy például "igazságot szolgáltat ott, ahol igazságtalanság uralkodik", olyan sem, hogy "Isten egyaránt ügyvédje a jogfosztottaknak és a jogtalankodóknak", továbbá nincs is értelme például arról beszélni, hogy "Isten igazságossága az áldozatok oldalán igazságot szolgáltató igazságként jelenik meg", mint ahogy "Istennek a teremtményeihez fűződő jogai"-ról sem. Ilyenek valójában nincsenek, még átvitt értelemben sem...