El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

  • SzitaKötő: gnlszinfolt.blog.hu/2017/10/22/mi_tortenne_ha_nem_tanulnank_meg_kezzel_irni (2017.10.23. 14:31) Írjam pennával?
  • KenceFince: @KenceFince: Az indok persze nem megcsalas miatti kiatkozas ma mar egy hazassagi bontoperben. De ... (2015.10.24. 07:10) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • KenceFince: @KenceFince: Elobbiek olyanok, mint a rossz hazassagban elo, kizsakmanyolt ferfiak, akik erzik a ... (2015.10.24. 07:09) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • KenceFince: Egy komment a netről, elhatárolódok :) “A no nem azert tartja rabszolgasorban a ferfit es szipoly... (2015.10.24. 07:08) Van-e nőgyűlölet Magyarországon?
  • zelmondo: index.hu/tudomany/2015/09/08/iras_keziras_folyoiras_oktatas/ (2015.09.09. 13:29) Írjam pennával?
  • Utolsó 20

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2012.05.31. 12:15 SzitaKötő

És a többi: néma csend

Eltűntek a városból a csendkabinok. Sokan észre sem vették, vagy csak az utolsó pillanatban. Pedig majdnem egy hónapon keresztül szinesítették a köztereket, plázákat... De aki lemaradt, annak sem kell búsulnia, az akció a szervezők ígérete szerint minden évben meg fog ismétlődni valamilyen formában.

A kampány címe ("Voltál ma már csendben?") többszöri újraolvasás után is megtévesztett, és agyam egyik felének meg kellett győznie a másikat, hogy ez nem egy újabb keresztény szlogen. Hiszen az elvonulás gondolata egyik világvallástól sem áll távol, sőt bizonyos elmélyülés, megismerés, illetve párbeszéd alapvető követelményeként kezelik a csendet. (Itthon is egyre népszerűbbek például a csendes lelkigyakorlatok, ahol vállalni kell a többnapos hallgatást a nemes cél érdekében.)

A szervező nonprofit kft. célja sokkal kevésbé spirituális: felhívni a figyelmet a  hallásproblémákkal küzdő emberek helyzetére. Annyival több ez például a Láthatatlan kiállításnál, hogy a prevencióra is nagy hangsúlyt helyez. A honlapon közölt elrettentő adatok nem tűnnek túlzónak: mire a mai fiatalok 50 évesek lesznek, háromszor annyi hallókészülékre lesz szükségük, mint a mai középkorúaknak.

Hiszen már rég beteljesítettük Ray Bradbury utópiáját:

...fülében gyűszűnyi kis vádló, a "tengeri kagyló", s a kiáramló hang, zene, beszéd és beszéd és újra csak zene, mint valami elektronikus óceán, szüntelen csapkodja álmatlan agyának partjait.

(Farenheit 451)

Izgalmas ötlet éppen ott felállítani a csendkabinokat, ahol a zaj kiszűrése nagy kihívásnak számít, például egy metrómegállóban. És ahol még világhírű hegedűművészek sem képesek megállítani a rohanó embereket, nemhogy a csend utáni vágy. 

A kabinok nemcsak a környezeti zajhatásokat voltak hivatottak kiszűrni, hanem a saját magunk keltette zajra is felhívták a figyelmet. Ez valami olyasmi lehet, mint amikor az óceánjáró zongorista, aki sosem járt szárazföldön, azért akar partra szállni és távol élni a nagy víztől, hogy évek múltán visszatérve meghallhassa a tenger hangját. Néha éppen azokat a jeleket nem fogjuk, amik körbevesznek bennünket. Vagy önmagunkat nem ismerjük elég jól.

A kampány május 26-án ért véget egy koncerttel ("Ezt már te is hallhatod"). Szokás szerint az ellentéteket használjuk háttérként, hogy előtünjön az a törékeny valami, amit érzékeltetni akarunk. Ha három hétig - a kampány ideje alatt - valóban csendben lettünk volna, vagy legalábbis többet lettünk volna csendben, biztos elementáris erővel hatna egy akármilyen koncert is. Kár, hogy nem hívhatták meg azt a képzeletbeli matematikus rockbandát, akik a "Bizonyítás"-ban az "i" című számmal tisztelegnek a halott professzor emléke előtt: három percig állnak néma csendben (belső poén). 

Kíváncsi lennék, valójában hányan vették igénybe a kabinokat. (Én csak egy idősebb bácsit láttam egyetlenegyszer a blahai fülke közelében, de nem tudta kinyitni az ajtaját.) Az még izgalmasabb lett volna, ha kamera is rögzíti a látogatók reakcióit, hogyan és meddig alkalmazkodnak a szokatlan környezethez, hogyan reagálnak a saját hangjaikra, saját gondolataikra. De a személyiségi jogok ezt is megbonyolították volna, és a tájékoztatás nyomán a megfigyelés tudata biztosan megváltoztatta volna a megfigyeltek viselkedését. De lehet, hogy ez csak egy saját perverzió, a mások magánéletében való vájkálás vágya. Hiszen ami a csendben történik, csak azokra tartozik, akik jelen vannak. 

Kováts Gábor képe


2 komment

Címkék: budapest csend


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr494553377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Steven C Kovacs · http://www.perejjbe.hu 2012.05.31. 16:13:36

Nos, nem én voltam az idősebb bácsi a Blahán /aki szegény talán amúgy is nagyothall :)/, viszont az Aréna Plázában lévőt kipróbáltam. Egy eleve nem túl zajos helyen volt felállítva, a bezárás is rendeltetésszerűen történt, egyetlen probléma volt a projekttel: ROHADTUL NEM VOLT BENT NAGYOBB CSEND, MINTHA BEÜLTEM VOLNA AZ AUTÓMBA. Halkabban, de simán beszűrődött a pláza alapzaja, ami azért nem a legdurvább zaj, amit ember el tud képzelni. Ha egy metrókocsiba beraknak egy ilyet és teljes néma csend lesz a kabinban, lesz értelme ennek a szép kezdeményezésnek...

pruitt igoe 2012.05.31. 16:40:19

@Steven C Kovacs: jó tudni, már bánni kezdtem, hogy lemaradtam róla...