A fenti sztorit többek közt egy, a Guardianben minap megjelent érdekes írásban is olvashattuk. A cikk a vallással kapcsolatos internetes párbeszédeket vizsgálva azt állítja, azok általában agresszívek, rombolóak. Sőt egyre inkább ilyenek. Bár nem tudni, ez mennyire ellenőrizhető, de a szerző felveti, hogy az amerikai anglikánok közötti szakadás is részben az internetnek köszönhető.

Ennyit a Guardian cikkéről, agresszivitásról és társairól. Egy pillanatra meg is állhatunk: valószínűleg olvasóink egy része máris a pokolra kívánja Myerst, másik részük pedig szívébe zárta. Az indulatokon kívül viszont az is sejthető, hogy ha posztunk itt végetérne, a kommentekben pillanatok alatt előkerülnének a keresztesháborúk, az inkvizíció, és a pedofil papok ateista szentháromsága, mire szintén hasonlóan sablonos hívő válaszok születnének.

Éppen ezért van egy másik kérdés a Guardianben felvetetteken túl: miért olyan rossz színvonalúak a netes hitviták? Ez utóbbi igazolásához nagyon messzire, azt hiszem, nem is kell mennünk, így munkahipotézisként talán elfogadhatjuk, hogy van hova fejlődnünk, keresztényeknek, hinduknak, szcientológusoknak, ateistáknak egyaránt.

Igaz persze, az internetes viták általában ritkán bizonyulnak szellemileg üdítőnek. Fokozatok viszont vannak. A Törzsasztal szurkolói topicjait átolvasva például úgy tűnik, néha a Fradi-Újpest topic is meglepően emelkedett - természetesen ahhoz képest, mint amire számítanánk. Ehhez képest a világnézetekkel kapcsolatos eszmecserék messze alulmúlják várakozásainkat, pedig hatalmas lehetőség lenne az internetben ilyen téren. (Ugyan az MSZP-Fidesz topicok sem feltétlenül építőek, de a pártprogramok nem az ember boldogságáról, a nagy negyvenkettőről szólnak, azaz megint csak kevesebbet várunk.)

Íme tehát, a teljesség igénye nélkül néhány lehetséges ok, hogy miért hemzsegnek a kliséktől, vagdalózásoktól, személyeskedésektől, butaságoktól és hasonlóktól a netes hitviták:

Kontraszelekció

Felvetés: a netes viták hangvétele vagy színvonala egyszerűen elrettenti az elmélyült gondolkozókat. Marad a selejt. (Jelenlévők kivételek!)

Térítőkkel nem megy

Lehet-e értelmesen vitatkozni bizonyos kérdésekről, miközben a felek a másik alapvető megváltoztatását tartja kívantosnak? Jómagam nem értek azzal egyet, hogy önmagában az a tény, hogy például egy-egy keresztény (vagy bármilyen térítő világnézet híve) valamelyik agytekervényében gyakran ott lapul a vágy, hogy a másik fél Jézus (vagy az adott világnézet) követőjévé kell, hogy váljon, gátja lenne az értelmes vitának. Nehezítő tényező, de nem leküzdhetetlen akadály. Másrészt pedig a legtöbb világnézet - az általam behatóan ismert kereszténység legalábbis mindenképpen - alappillérét jelenti a térítés. Ez van.

Már a premissza is sértő

Persze elképzelhető, hogy az, hogy a vita egyik résztvevője (a térítő szemlélet miatt) a másik szemében esetleg alapjáratban gondolatilag bekorlátolt / nem a kiválasztott nép tagja / messze van a nirvánától / nem üdvözülhet stb., talán önmagunknak sem megfogalmazott indulatokat szül. Ami megint csak nem tesz jót a vitakultúránknak.

Gesztusok

Egy teljesen más szempontra átugorva, ott vannak az érzelmek, amelyek kommunikálásához nem jön rosszul mondjuk egy-egy gesztus vagy játék a hangunkkal. A hitrendszerek olyan központi témái, mint a szeretet vagy a szenvedés, leírva olykor közhelyesnek, semmitmondónak, üresnek vagy egyenesen érzéketlennek tűnhetnek - ha nem zseniálisan vannak megfogalmazva, mint a szent könyvekben (vagy brilliáns tudósok műveiben). Talán egész más, ha egy muszlim a szemünkbe nézve beszél Mohamed gúnyolásáról, mintha néhány gépelt szóban kommentál. Előbbi egy ember és a szentség kapcsolatába is bevezet, utóbbi egy makacs fundamentalista beszólása. (Lehet, hogy a Youtube-os üzenetek egy fokkal javítják majd a párbeszédet?)

Nyilván még tucatnyi lehetséges okot lehet még felvetni. Reménykedni az értelmesebb párbeszédben fontos, mert talán nem csak Huntington média általi felkapása miatt mondják egyre többen, hogy a 21. század a vallások, világnézetek, civilizációk közti konfliktusok kiéleződését hozza majd el - egy olyan világba, amely egyre nagyobb részt az interneten (vagy az azt felváltó újabb felületen) működik majd.

Egy kedves evangélikus lelkész mondta egyszer önironikusan: bár a mondanivaló elfogyhat, a szöveg sosem. Most viszont, bevallom, magam is félek befejezni a cikket. Jó lenne még néhány klisével húzni - félek ugyanis a kommentektől...

(A szerző a témára való tekintettel magának is fenntartotta a politikailag inkorrekt megfogalmazások, a sztereotípiák és a végletes leegyszerűsítések jogát.)