El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2008.12.22. 15:44 Mattheo Guilleaume

Jövevény a hanukán

Úgy döntöttem, elmegyek. Hogy helyreállt az igaz Isten helyes tisztelete, és nem valamiféle Zeusznak áldozzák tovább a disznókat, hát annak keresztényként is csak örülni tudok. Hogy a sötétségben fény gyullad, és hirdeti a világosság győzelmét az éjszaka fölött, no ezen sem akadok fönn különösképp.

De ezen nem is töprengtem úgy igazán, ezt csak most írom így a bevezető kedvéért. Hanem olvastam, hogy az ifj. Hegedűs Lóránt, már megint mozgolódni szándékszik, és akkor az jutott eszembe, hogy az anyja köcsögét, meg hogy talán hagyatnák már vele abba. Szóval azt akartam, hogy legyen valaki a másik oldalon is, nem mintha ez olyan nagyon bárkit is lázba hozna, de ezt akartam. Aztán azt is olvastam, hogy világrekordkísérlet lesz, ilyennek én pedig még eddig csak a tévé előtt drukkoltam. Ráadásul ebből még az is következett, hogy akkor szerény személyem mégiscsak számít valamit, sőt: szerény személyeink mégiscsak számítanak valamit, mégha nem is egészen kóser az ügy. Summa summárum: elmentünk a hanukai gyertyagyújtásra a Hősök terére: a húgommal. Utána az A38 hajóra az ünneplés folytatásaként: egymagam.

A Makkabeus-felkelés és a hanuka

  • - Kr. e. 2. század Izrael a Szeleukida (szír) Birodalom része.

  • - Villongások a főpapi tisztért Jázon és Menealosz között.

  • - A szeleukida király IV. Antiokhosz Epiphanész Menealoszt támogatja, amikor Jázon elfoglalja Jeruzsálemet, seregeivel a város alá vonul, beveszi, lakosok ezreit ölik meg, sokan rabszolgaságba kerülnek (Kr. e. 168).

  • - A király számos intézkedést hoz a jeruzsálemi kultusz ellen. Az ég Ura elnevezés helyett Zeusz Olümpioszként kell megszólítani az Istent. A templomban felállítanak egy oltárt az égőáldozati oltár mellé, ahol arra kényszerítik a júdaiakat, hogy disznókat áldozzanak. Hasonló oltárok kerülnek az ország számos pontjára. Mivel a szírek nem áldoztak disznót, majdnem biztos, hogy jeruzsálemi hellénista zsidó körök instruálják a királyt.

  • - Modeinben Mattatiás Makkabeus vonakodik bemutatni a szírek által előírt áldozatot, és megöl egy zsidót, aki teljesítené a parancsot. Fiaival a hegyekbe vonul, s ezzel kezdetét veszi a Makkabeus-felkelés.

  • - Mattatiás meghal, helyette fia, Júdás lesz a vezető.

  • - Az ország területén ekkor viszonylag kis létszámú szír haderő tartózkodik IV. Antiokhosz a pártusok ellen harcol a keleti végeken, Júdás csapatai fölényes győzelmek sorozatát aratják.

  • - Kr.e. 165-ben a király kancellárját Lüsziaszt bízza meg a felkelés leverésével. A kancellár három parancsnokot küld: Ptolemaioszt, Nikanort és Gorgiaszt, de ők is elveszítik a csatát.

  • - Lüsziasz végül Bétcúrban ütközik meg a Makkabeus csapatokkal, de nem sikerül felülkerekednie.

  • - Békekötés. A júdeaiak teljes vallásszabadságot kapnak, nem sokkal később új főpapot is immáron Áron nemzetségéből.

  • - Mindeközben Kr.e. 165-ben kiszlév hó 25-én megtisztítják és újraszentelik a jeruzsálemi templomot.

  • - A hanuka ennek ünnepe.

  • - A Talmud szerint azonban váratlan nehézségbe ütköznek, amikor csak egy napra való olajat találnak, amit a szírek nem tettek tisztátalanná. Ám az olaj nyolc napig ég, pont annyi ideig, ami a következő adagok elkészítéséhez elég.

  • - A nyolc gyertya erre a csodára emlékeztet. A kilencedik pedig óv, hogy nehogy valaki vétkezzék.

 

 

 

 

Hősök tere

Szép volt. Mondjuk talán az eszünkbe juthatott volna, hogy a karácsonyi nagybevásárlást ne a gyertyagyújtás előtt intézzük. Vagy legalább ne reklámszatyrokkal érkezzünk a térre kikandikáló, fenyőfás csomagolópapírokkal. Merthogy mégiscsak. De nem jutott eszünkbe. Aztán néztünk körbe, hogy valakit érdekel-e. A fotósokat érdekelte, mást nem igazán.

Érdekes volt a tűz. Mert igaziból nem szimpla gyertyát kaptunk a kezünkbe, hanem már-már fáklyát, ami lobogott. A mindennapokban legföljebb ha gyufaszál, esetleg teamécses, a lobogó fáklya egészen más. Az egy dolog, hogy tartod flegmán, kicsit féloldalt, aztán már kapod is arrébb, mert meggyullad a szomszédod. Ezt megszokod, és vigyázol, mint ahogy az esernyővel is. De a tűzben van valami spiritualitás, ami elhallgattat, és amit megérzel. Banális, de olyan, mint a csillagos ég. Egy másik világról beszél. Legalábbis egy picikét. Hogy miért, pontosan most nem tudom. Főleg így hajnali kettő tájékán. De ha legközelebb beállsz pár száz ember közé lobogó fáklyákkal sötétedés után, megérzed.

Aztán tetszett az is, ahogy Verő Tamás rabbi beszélt. Ha egy református lelkész kerül mikrofon elé, az minimum tíz perc, és akkor óriási a szerencséd, neki meg az akaratereje. Kivéve, ha jó dolgokat mond, mert akkor szívesen hallgatod. De ez lutri. Itt viszont: pár szó a szentély megtisztításáról, hogy nyolc napig lobogott a tűz, Sammaj és Hillél rabbi vitája, utána pedig egy ima. Egy hang se a szélsőjobbról, hogy még ekkor sem hagynak nyugtot, és jaj, de rossz ez. A dolgok helyes rendje szerint. Ami szóra sem érdemes, az szóra sem érdemes.

A38 hajó

A kóla kóser, ezt egy barátomtól tudom. Történt ugyanis, hogy a gyár kiadta a receptet. Persze darabonként, és mindig másnak. A rabbik pedig egzamináltak és mindent rendben találtak ától cettig. A sztori nekem gyanús, mert attól még utólag simán összegyűlhettek volna, és akkor most lenne kólagyár a Szentföldön is. De a lényeg a kóserság, és hogy a kóla ebből szempontból persona grata. Szívesebben ittam volna sört persze. Meg erről hosszan értekezhetnék, hogy mit még. Csak hát ilyenkor az ember akaratlanul is inkább elvegyül. Mások persze teljes lelki nyugalommal itták a sört, meg egy csomó minden mást. Maradjunk annyiban, hogy nem ez a mozzanat volt a fénypontja az estének.

Mielőtt a kólát rendeltem, a megérkezésemkor a kasszához irányítottak. A biztonsági őrök. Hová, hová, uram? Így. Aztán a kasszánál egy fiú a lányokhoz. A lányok lefelé. Lentről meg már hiányzott a hivatalos közeg. Szóltam persze. Vagyis nem persze, de szóltam. A lány pedig állt velem szemben, nézett, aztán csak legyintett. Ezt a legyintését, ezt nagyon megszerettem. Egy kicsit ilyenkor megnyílik az ég. A francos részletek. Rossz annak, aki nem érti.

Csalódtam mindamellett. Szóval én azt várnám a zsidóktól, hogy ha jó zene szól, akkor nem olyan elcseszettek, mint a magyarok. Hanem egymásba karolnak és áttüzesednek a tekintetek. Vagy legalább valami. Nem ülünk a székeken, oszt legfeljebb az ujjainkkal dobolunk az asztalon. Emlékszem, nyáron álltunk a Lánchíd budai végén, előttünk cigány muzsikaszó, mi meg ingatjuk a fejünk. Ritmusra persze, meg néha megmozdul a csípőnk. Emlékszem, az jutott eszembe, hogy nagyon fel kéne oldódni már. Hogy el kéne dobni a táskát, szatyrot, meg minden súlyt, és táncolni végre ebben a hülye országban. No, ugyanezt szerettem volna itt a hajón is.

Nem olyan egyszerű persze. A Köves Slomo - egy másik rabbi - mondja ott, hogy öt évvel ezelőtt még az is kérdés volt, hogy merjék-e egyáltalán nyílt terepen megünnepelni a hanukát. Merthogy az antiszemiták. Ahhoz képest persze ez is roppant nagy haladás. De azért a tánc nagyon hiányzik. Majd a nyolcadik napon talán. Vagy a jövő évben. Reméljük. Merthogy föl kéne oldódni már. Ebben a hülye országban - hogy egy klasszikust idézzek végszóként.

(Egy jó cikk a hanukáról a Pilpulon és az örök Wikipedia.)


10 komment

Címkék: zsidók keresztények közeledés


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr38836700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cypriánus 2008.12.22. 15:47:58

Érdekes, hogy amíg az Ószövetségben nem szerepel ez az ünnep, az Újban igen (János 10)

Cypriánus 2008.12.22. 15:49:38

Minden kedves olvasónak:
Hánukká sámách! :)

Mattheo Guilleaume · http://elmondo.blog.hu 2008.12.22. 19:13:15

"Érdekes, hogy amíg az Ószövetségben nem szerepel ez az ünnep, az Újban igen (János 10)"

Merthogy az Ósz időben utolsó könyve (Dániel) - mármint a szigorúbban vett Ószövetségé - vszleg akkor írodhatott, amikor a Makkabeusok könyvei.

Egyébként az is érdekessége a hanukának, hogy az első olyan ünnep, amelyet nem úgy legitimálnak, hogy Isten rendeli el az Ószövetségben, hanem egy karizmatikus vezető.

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2008.12.23. 02:32:10

Így kellene ünnepelni mindenkinek. Csendben, méltósággal, békésen. Talán majd egyszer.

Fan Fanics 2008.12.23. 11:47:56

Azt nem vágom, hogy Jázonnak miért érte meg legyilkolni a zsidó honfitársait (szeleukida támogatással) azért, hogy ő lehessen a főpap, és mikor az lesz, átalakítani a liturgiát.

Fan Fanics 2008.12.24. 09:56:37

érdekes ez a sztori, azért is, mert ha Menealosz a szeleukidák segítségével akar főpap lenni (akik nem voltak túl toleránsak a vallással szemben), akkor miért is akar ő tulajdonképpen főpapi hatalmat. Vagy ő is hellenista zsidóként akar főpap lenni, és az ő intézkedése a disznó áldozat?

És Jázon az ellenjelölt pedig "beveszi Jeruzsálemet", ami azért talán a főpapi korteskedésnek nem lehetett akkor sem teljesen bevett formája.

ha tud valaki több részletet, jöhet még, mert érdekes. Az azonban
elég tipikus, hogy még a szelekuidák is csak helyi "kollaboránsokkal" vagy azok hatására csinálták ezt a templom megszentségtelenítést, szóval a templom megszentségtelenítése nem zsidó -pogány reláció, hanem zsidó - zsidó/pogány. De ez mindig mindenhol így van, én tudom, csak a mítoszgyárak igyekszenek kicsit kiszínezni a sztorit.

Mattheo Guilleaume · http://elmondo.blog.hu 2008.12.24. 13:44:23

A vicc az, hogy Jázon is Antiokhosz Epiphanész segítségével lett főpap, csak aztán Menealosz több adóbevételt ígért, így ő lett a kegyelt.

Mind a ketten eléggé hellenizáltak egyébként (márha létezik ilyen szó). Általánosságban is jellemző volt, hogy a tehetősebbek és az arisztokraták inkább a görög világhoz húztak, saját vallásuk egyszerű követőit pedig vszleg inkább lenézték.

A Szeleukida Birodalom pedig általában türelmes volt más vallásokkal szemben, és nem szólt bele azok ügyeibe. Júda ebben az esetben kivételt jelent. Hogy Antiokhosz Epiphanész pontosan miért cselekedett úgy ahogy cselekedett, a történészek csak találgatnak.

H. Jagersma (elsődleges forrásom) azt írja könyvében (Izráel története Nagy Sándortól Bar Kochbáig), hogy az a legvalószínűbb, hogy (ahogy már írtam) olyan jeruzsálemi körök instruálták a királyt, akinek az üzleti érdekei azt kívánták, hogy kedvezzen ennek a csoportnak. Hogy ez Menealosznak és követőinek miért volt jó, vszleg racionálisan nem megmagyarázható. Mindenesetre Menealosz a Lüsziasz és Makkabeusok közötti békekötésnél közvetítő szerepet vállalt, holott saját érdekei szerint inkább Lüsziasz győzelmében kellett volna bizakodnia.

Érdekesség még, hogy Josephus (zsidó történetíró Kr. u. 1. század) szerint a samáriaiak (akik a júdaiak erős nemtetszése mellett szintén a Tóra hiteles örököseinek tartották magukat) szintén kérvényezték Antiokhosz Epiphanésztól, hogy a Garizim-hegyén álló templomot (a jeruzsálemi templom "ellentemploma") Zeusz Hellénioszról nevezhessék el.

Mindazonáltal ez a Jagersma könyv elég régi, úgyhogy ha valaki többet tud a témáról, csatlakozva Fan Fanics-hoz én is szívesen olvasnám a gondolatait itt.

Fan Fanics 2008.12.24. 20:08:39

köszi, egyre érdekesebb ez a sztori.
manapság az egész hanuka negatív főhősséget "szegény" Antiokhosz Epiphanész nyakába varrják, pedig lehet, hogy csak úgy került bele az ügybe, mint Pilátus a credoba.

kinot 2010.03.26. 13:07:02

"Aztán azt is olvastam, hogy világrekordkísérlet lesz, ilyennek én pedig még eddig csak a tévé előtt drukkoltam. Summa summárum: elmentünk a hanukai gyertyagyújtásra a Hősök terére: a húgommal."
őszinte részvétem