El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2009.11.17. 10:30 SzitaKötő

Vele vagy nélküle?

Hogy a világválság éppen merre tart, annak előrejelzéséhez ma még elég nagy bátorságra van szükség. Társadalmi hatásait azonban már jósolni sem kell, hiszen azok régen érzékelhetővé és mérhetővé váltak nemcsak a gazdasági, hanem egyre inkább a magánszférában is, az emberi kapcsolatok szintjén.

Az Egyesült Államokban már 1997-ben megfigyelték, hogy a recesszió miatt 17%-kal emelkedett a válások száma, tehát ennek aránya követheti a gazdasági helyzet alakulását. Hihetetlen, de még az olyan fényűző városokban is, mint Dubai, napjainkban már a válások több mint felénél gazdasági okokra hivatkoznak a házasságot felbontani készülők. Nagy-Britanniában sem jobb a helyzet, ott az előrejelzések szerint összesen közel kétmillió brit pár fog válással kapcsolatos jogi segítséget kérni ebben az évben. A New York Times szerint az indítékok alapján három csoportra lehet osztani a válni szándékozókat. A nagyon gazdagok kihasználják az alkalmat, amikor vagyonuk értéke látszólag a legalacsonyabb, így kevesebbet követelhet tőlük az ex-kedves. A munkájukat elvesztő emberek egy része a reménybeli új munkahelyen teljesen új életet is akar kezdeni, és még véletlenül se régi partnerével az oldalán. A harmadik csoport addig akar kilépni a házasságból, amíg még pénzt láthat belőle. Kezd az egész a haszon-kockázat értékelés nyomán inkább egy befektetésre hasonlítani, mint egy párkapcsolatra.

Legyen szabad megemlíteni, hogy a magyarok már a válság kirobbanása előtt leleményesen alkalmazták a gazdasági érdekből elkövetett házasságfelbontást: egyes elvált szülők változatlanul kiegyensúlyozott kapcsolatban éltek együtt, miközben „hátrányos helyzetűvé” vált gyermekükre mindenhonnan több anyagi támogatást kaptak.

Spanyolországban viszont a nagy átlaggal ellentétes tendencia volt tapasztalható. 2008-ban 12,5%-kal kevesebben váltak el, mint az azt megelőző évben. De sajnos ennek is elég prózai okai voltak: a házastársak egyszerűen nem engedhették meg maguknak a válás jogi költségeit (annak ellenére, hogy ezt már az interneten keresztül is elintézhették volna), emellett nehézkessé vált a közös otthon értékesítése, nem is beszélve a két külön háztartás fenntartásáról. Így valósulhatott meg az "egy házban, de nem egy pár" elve a gyakorlatban. Egyébként a jelenség nem újkeletű, hasonló tapasztalatok voltak az 1930-as években az Egyesült Államokban is a Nagy Depresszió idején.

De talán mégse olyan elképzelhetetlen, hogy egy válság valóban megerősítse a házasságokat. Legalábbis bizonyos esetekben egyik krízis ellensúlyozhatja a másikat, például egy recesszióval párhuzamosan kialakuló politikai válság integrálhatja a társadalmat. Úgy, ahogy ez az 1950-es években Magyarországon is történt, amikor a nehéz gazdasági helyzet ellenére az öngyilkosságok száma a minimumra csökkent.

Mindenesetre elgondolkodtató, milyen folyamatok vezethettek odáig, hogy a „jóban-rosszban” ideájának már csak a szappanoperákban van létjogosultságuk, a „holtomiglan-holtáiglan”-t már nem is említve. A változást mindenképpen jelzi az is, ahogyan Polgári Törvénykönyvünket módosították - bár azzal lehet vitatkozni, hogy a törvényalkotók maguk mögött tudhatják-e a társadalom többségi támogatását ebben a kérdésben. Az országgyűlés által a múlt héten megszavazott végleges változat szerint: „A házastársak kötelesek együttműködni és egymást támogatni.” Pont. A hűség már nem szerepel a szövegben, mivel jogilag értelmezhetetlennek és számonkérhetetlennek titulálták. Az együttműködési kötelezettség fogalma biztosan jobban alkalmazható lesz majd, hisz ebbe az is kiválóan belefér, ha a házasfeleket már csupán a gazdasági érdek tartja össze. Illetve így már az is világosabb, miért is van szükség hazánkban a házassági szerződések országos adatbázisára: a jó feleség/férj még az eskü előtt együttműködően aláír, tanúsítván elkötelezettségét.

Talán egyszer olyan messzire jutunk majd, hogy a házasságkötések illetve válások száma a hozzájuk tartozó adminisztratív és jogi procedúrákkal, szerződésekkel együtt már statisztikai szempontból sem lesz érdekes, és nem kell tovább választ keresnünk a most még tolongó miértekre.


3 komment

Címkék: válság párkapcsolat hűség válás


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr271457115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2009.11.17. 21:12:51

Nehéz a nők elvárásait teljesíteni (autó, lakás, utazások, nyaralások). Aki nem tudja, ne házasodjon! :)

valójábannemberci 2009.11.22. 23:35:33

Endike. Van egy rossz hírem és egy jó. Melyikkel kezdjem?

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2009.11.23. 11:47:53

Kezdd azzal amit a verses blogomba írtál, hogy nulla infókból hatalmas következtetésket vonsz le, piszológiai módszerekkel. :D