Szeretem, hogyha kérdeznek. Mivel megfelelési kényszerem van, főleg azt szeretem, ha olyasmiről kérdeznek, amire jó válaszokat tudok adni. Jól ismert terület: biztonságos. Jól ismert, ritka terület: extra elkápráztatási potenciál. Önmagamra vonatkozó kérdések: veszélyes terület, benyomás-romboló potenciál.

Ezzel a kényszerrel tehát nekem még egy névtelen-arctalan (Hisz-e ön abban, hogy Isten szeme mindent lát?) online teszt is könnyen válik kálváriává. Elég csak elképzelnem, hogy a kérdések összeállítója és értékelője minek tartana engem a válaszaim alapján.

Ahogy elolvastam a teszt bevezetőjét, a hitet a bizonyítékok pótlásával azonosító rész után az futott át az agyamon: ha itt bármelyik kérdés mellett hitet teszek, az olyan lesz, mintha az Ön hülye? kérdésre egy tömör igennel felelnék.

Persze nem erről van szó, távolról sem. De egy általam lényegesnek tartott kérdésre nem szeretek pontatlanul válaszolni, annál már csak az lenne rosszabb, ha a kérdést válasz nélkül hagynám. Ezért aztán megválaszolom, kompromisszumokat keresve a hitem és a válaszok között. Nem nagy dolog. Alig kellemetlenebb, mintha egy kényelmes fotelban üldögélnék délelőtt, és közben három spanyol bíboros kiabálna velem.

ezt gondolja ugyanerről Amondó