Gyermekkorom kedvenc közmondása az volt, hogy „a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát”. Túlzás nélkül órákat gondolkoztam ezen. Tényleg lassabban tud amiatt futni az ember, ha hazudott??? A probléma nem volt elhanyagolandó, tekintve, hogy elég jó futónak számítottam, és ezt a jó tulajdonságomat nem szerettem volna elkótyavetyélni. Másrészről viszont, azon a vidéken ahol laktam, sok kóbor kutya volt, nem egy közülük sánta, és bizony ezek a sánta kutyák is általában kegyetlen gyorsan tudtak futni az emberekhez képest. Innen nézve, gondoltam, nem is állít olyan sokat ez a mondás, hiszen kb. MINDENKIT könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Persze a kérdés nagyban függ attól, hogy melyik sánta kutyáról van szó…

Olyan helyen jártam, hogy arról nagyon nehéz írni, vagy beszélni. Másodszorra futok neki ennek a szövegnek, mert az első verzióban nem találtam el a szavakat. Próbálom kerülni a kenetességet és a pátoszt, ami nagy koncentrációt igénylő feladat. Ugyanis ha gyerekekkel való találkozásról kell nyilatkozni, következetesen elragadtatom magam. Mert a gyerek nagyon különleges minőség.

Lehet, hogy valamit elrontottam. Eretnek lettem. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint az eretnek első jelentése: "Aki valamely vallás hiv. hittételeitől eltérő nézeteket vall". Ez az idézet további kérdések légióit hozza fel, azonban most szigorú leszek, és csak három kérdést veszek elő. Na jó, négyet. Hogyan és honnan lettem eretnek? Milyen ma eretneknek lenni? Mit lehet tenni, ha már egyszer eretnek az ember?  

Régebben még zavarba ejtett, ha rá kellett döbbennem, hogy egy évet több különböző nemes cél számára is elkülönítettek. De azt hiszem, ezt is meg lehet szokni, sőt meg is lehet érteni. Egyszerre csak egy év áll rendelkezésünkre, hogy a zászlajára kitűzött jelszavakkal motiváljuk az emberiséget. Még szerencse, hogy erre csak korlátozott számú szervezet érzi magát feljogosítva. Hát lássuk, mi vár ránk 2010-ben: milyen országos- vagy világméretű áramlatokkal sodortathatjuk magunkat ebben az újesztendőben.

Az ünnep fogalma zavarba hoz. Két gyermekem van, az első már érti és értelmezi, ami körülötte történik, én pedig még mindig nem tudom, miért is ünnepelünk. Most nem a közhelyes témát szeretném előrángatni: hogy legszentebb ünnepeink üresek, a vásárlásról szólnak és már csak a megvett tárgyak és elfogyasztott ételek mennyiségében térnek el a hétköznapitól. Nem ez a szint érdekel, vegyük úgy, hogy ezen a vitán és megállapításon már túl vagyunk. “Természetesen” az ünnep másokkal ünnep, van lelki síkja és a fent említetteknél több tényezőben válik el a hétköznapitól.

Hitvitázós honlapokat és blogokat olvasgatva (mindig is ott lappangott bennem a hajlam a mazochizmusra) megfigyeltem, hogy mikor a „vallás-e az ateizmus” kérdés felüti csúnya fejét, a vita rendszerint hamar eljut a

-nem

-de

-nem

-de…

stádiumba. Most teszek egy kísérletet, hogy ennél kicsit összetettebb módon járjam körbe a problémát.

If God is male, male is God.