(a pályamű nagyobb felbontásban)

Beszélgetés Madarász Istvánnal, a Budapest. Get Engaged imidzsfilm rendezőjével


 

A játék a felnőtt kezében is játék marad. Van ebben a LEGO dologban valami ősi, valami elemi, valami megfejthetetlen. Talán az építés ősi gesztusát emeli vissza a hétköznapok valóságába… Vagy csak egyszerűen egy jól kitalált ötlet materializálódása. Nem tudom… Az biztos, hogy a LEGO önmagában semmire se jó. Az emberi képzelet és fantázia kelti életre. Eszköz csupán, mint mondjuk a festők számára a festék. Persze sokkal könnyebb használni, valószínűleg egyszerűségének köszönheti népszerűségét.

(Az El Mondo keresztény blog - és manapság ritkán jelentkezik, de ez egy másik kérdés. Nem hisszük, hogy minden vallás alapvetően ugyanarról vagy ugyanarra tanít, de még csak azt sem, hogy a nagy világvallások ugyanarról tanítanak. Ám ettől még érdekel a másik.)

Oly sokszor veszik készpénznek azt, hogy a buddhizmus összeegyeztethető az ökológiai tudatossággal és a zöldek meggyőződésével, hogy manapság alig-alig jelenik meg olyan könyv erről az ősi keleti vallásról, amely ne ejtene szót a környezetről is. Jellemzően feltételezik, hogy a két életforma szépen összeillik: a józan mértékű fogyasztás vagy a mértékletesség például egyaránt szolgálja a buddhizmus és az environmentalizmus céljait. Az egyetemes szerető kedvesség buddhista gyakorlata, valamint annak hangsúlyozása, hogy más lények (ideértve az állatokat is) szenvedését a lehető legnagyobb mértékben csökkentenünk kell, akár úgy is, hogy abból kárunk származik, olyan „zöld” gyakorlatokhoz vezethetnek, mint például a vegetarianizmus, az ártalmas termékek bojkottálása, a természetes élőhelyek védelme és így tovább. Emellett bizonyos buddhista tanítások ökológiai alapelvek kifejeződéseként is értelmezhetők; ilyen például a függő keletkezés (szanszkrit: pratítja szamutpáda), amely szerint minden jelenség más jelenségektől függ, és amely egyértelműen egybevág az egy ökoszisztémában élő fajok viszonyrendszerét tanulmányozó tudományos ökológiával.

Sajnálatos módon ez a kapcsolat buddhizmus és az environmentalizmus között nem annyira egyértelmű, mint látszik. A buddhizmus világképe – amelyet az Első Nemes Igazság vázol fel – szigorú és egyszerű. A szamszára – vagyis a születés, a betegség, az öregség és a halál mindennap tapasztalt ciklusainak összessége – negatív, nemkívánatos jelenség; s minél erősebben áthatja gondolkodásunkat ez a szemlélet, annál nehezebb azt összeegyeztetni az élet tiszteletével, valamint a természetes biológiai folyamatok elismerésével, amely az environmentalizmusra viszont jellemző. Hozzá kell tenni, hogy a végső megvilágosodás - legalábbis a korai buddhista értelmezés szerint - akkor áll be, amikor az ember teljes mértékben maga mögött hagyja ezt a világot, mégpedig azért, hogy ne szülessen újra többé. Ami azt illeti, e végső célt jelölő páli szót (nibbána) gyakran fordítják „ellobbanás”-nak. Úgy tűnik tehát, hogy a buddhizmus és az environmentalizmus nem egyformán értékeli a világot és az abban folyó eseményeket: az egyik megszüntetné, a másik pedig megőrizné azt.