Kb. 10 évvel ezelőtt egy kisgyerek meghalt Új Zélandon, mert szülei nem engedélyezték, hogy az orvosok vérátömlesztést hajtsanak végre rajta. Az ok: a szülők Jehova tanúi voltak és hitük tiltotta ezt az orvosi beavatkozást.

Mondanom sem kell, a felháborodás országszerte hatalmas volt. Jehova tanúi nem azidőtájt voltak a legnépszerűbbek Új Zélandon.

Azonban egy tévéinterjúban egy modern vallási csoportokkal foglalkozó professzor felhívta a figyelmet egy nagyon érdekes jelenségre: ha Új Guinea valamely elhagyatott vidékén találnak egy egzotikus kis törzset egzotikus hitvilággal, akkor a kulturális antropológusok éveken keresztül tanulmányozzák az adott hitvilágot. Ha véletlenül úgy alakul, hogy a törzs tagjait be kell oltani egy járvány ellen, akkor hatalmas előkészítéssel, rendkívül óvatosan jár el az orvosok és kultúrantropológusok csoportja. Az adott törzs hitvilágát értve, arra nagyon érzékenyen, a törzs tagjai számára érthető nyelvezettel érvelve próbálják meggyőzni őket, hogy vessék alá magukat az oltásnak. A tragikus Jehova tanúi esetben viszont senki sem vette magának a fáradtságot, hogy empátiával, a hitvilág részleteit, a vallásos ember érzékenységét figyelembe véve próbálja meggyőzni őket a beavatkozásról. Erőből próbálták megoldani a helyzetet a hülye jehovásokkal szemben.

No hát ezért nem hiszek a vallásos emberek irányába végzett tudományos ismeretterjesztésben. Tudósaink úgy mozognak a vallásos érvrendszerek között, mint elefánt a porcelánboltban. Például láthatóan nincsenek tisztában a kreácionizmus különböző irányzataival. Az Élet és Tudomány múltheti számában meglehetősen pongyolán egyenlőségjelet tettek a kreácionizmus és az intelligens tervezettség közé, ami azért masszív leegyszerűsítés (persze értem én, nekünk európaiaknak minden kínai egyforma, de azért akkor is...) - úgy általában jellemző, hogy ahogy a kreácionista könyvek az evolúció karikatúrájával harcolnak, úgy a tudósok tájékozatlanok és keverik a szezont a fazonnal, mikor az általuk támadott kreácionizmust ismertetik. Szerencsétlenül választják meg szavaikat. Kívülről, olyan nyelvezettel győzködik a hívőket, melyekre azok immunisak. Richard Dawkins zseniálisan ír, csak egy átlagos igazhitű kreácionista soha nem olvassa el. Vagy ha mégis, akkor az első oldaltól kezdve lila harci köddel az agyán olvassa, esélye sincs a párbeszédnek, a másik meghallgatásának.

Javaslom, hogy a tudósok tanuljanak a (jobb fajta) keresztény misszionáriusoktól. A misszió egyik alapkövetelménye, hogy először meg kell érteni, lehetőleg mélyen és részleteiben a megtérítendő csoport kultúráját, nyelvét, hitrendszerét. Ha valamire tanítani szeretnénk őket, akkor azt az ő nyelvükön kell elmondanunk, vigyázva, hogy fölöslegesen ne sértsük meg őket. A legjobb, ha nem is mi, hanem maguk a bennszülöttek beszélnek társaiknak Krisztusról. Ők sokkal jobban értik az adott törzs gondolkozását. Nem kell a bennszülöttek egész világképét, kultúráját legyalulnunk. Krisztusnak meg kell azt váltania, igen, de mintegy belülről, megújítva, nem pedig elpusztítva azt. Javaslom tehát, hogy a tudományos ismeretterjesztők találják meg azokat a "bennszülött vallásosokat" (pl. Magyarországon a Jesenius központ), akik náluknál sokkal hatékonyabban tudják terjeszteni a tudomány igéjét a hívők között, és támogassák őket.

(Előző két, kapcsolódó bejegyzésem itt (1) és itt (2) olvasható.)