Régen nem írtunk Amerikáról, pedig ott bizony sci-fibe illő dolgok szoktak történni még az egyházak világában is. (Pár napja például egy 81 éves nénit elbocsátottak a vasárnapi iskolai szolgálatából, mert 54 év után hirtelen rádöbbentek,hogy a Biblia szerint mégsem helyes, ha nőként tanít egy gyülekezetben.)

Ennél ugyan némileg régebben történt, de annál amerikaibb és tanulságosabb a bérateista esete. Hemant Mehta, egy indiai származású ateista az eBay-en áruba bocsátotta lelkét: 10 dolláronként 1 órányi templomban töltött időt ajánlott fel. "Valószínűleg ez a valaha volt legjobb lehetőség. hogy megváltoztassatok engem." - írta saját maga reklámjában Mehta, akinek értékét az is növelte, hogy több, mint egyszerű hitetlen: az amerikai Szekuláris Egyetemisták Szövetségének  is tagja. (A társaság honlapján olyan - keresztények által is megfogalmazott - problémákat is lehet olvasni, mint például hogy járhat-e egy ateista katolikus lánnyal, persze inverzben.)

A 10 dolláronként lépkedő licitben éppen ezért az ateisták (akik meg akarták menteni a lelkét) és a keresztények (akik meg akarták menteni a lelkét) keményen versengtek. Végül 504 dollárért Jim Henderson korábbi lelkész győzőtt, akinek honlapjának egyébként az a kitűzött célja, hogy a keresztényeket normálissá tegye.

Henderson az eredeti kiiírást éppen e nemes cél miatt módosította Mehtaval. Az 504 dollárért inkább azt kérte, hogy 10-15 különböző isteniszteletre menjen el, és írjon őszintén az élményeiről.

Hősünk az elsőnek megnézett ír katolikus misén egy jóindulatú 3-ast adott a 10-es skálán és megjegyezte, hogy "több sztori és kevesebb liturgia talán javított volna".

A http://off-the-map.org/atheist/category/read-hemants-surveys/  honlapon olvasható beszámolókban Mehta nem is annyira kíméletlen kritikával (bár erre kérték fel), mint inkább egy ritka állatfajt tanulmányozó hobbyzoológus rácsodálkozásával ír.

A 45 perces istentisztelet-kezdő énekes blokkot, a parkolóhelyekért és a 4. húsvétitojás-kereső verseny sikeréért való imádkozást vagy éppen a - az ő szemével igencsak primitívnek hangzó, itt-ott fellelhető - iszlám-ellenességet persze nehezen viselte.

Nem egyszer megfogták viszont dolgok: volt olyan, hogy olyan témákat mondtak, amikért még ő is tudott imádkozni (például a gyülekezet "nyóckerszerű" környékének javulásáért), az egyik kiscsoportos bibliatanulmányozáson pedig kifejezetten élvezte, hogy olyan közösséget talált, ahol tapitható volt a vágy a hitbeli növekedésre. Meg is jegyezte, hogy egy ilyen társasággal egy tisztességes ateistának sem lehetne problémája.

Mehta egyébként többször beszélgetett a lelkészekkel is, egyikük pedig később így fogalmazott: "Igazán tudom értékelni az őszinteségét. Sajnos legtöbbször csak udvariaskodást kap az ember...áldott szolgálat volt...köszönjük az üzenetet."