Tegnap a hetes buszon gyanútlanul ráültem egy - előzőleg egy hajléktalan által összevizelt - ülésre. Ezen élménytől ihletve meg is néztem a két főpolgármester-jelölt honlapját, mit ígérnek a hajléktalanokkal kapcsolatban.
Persze az interjúkból és a hírekből azért csurran-csöppen némi információ. Mindkét jelölt azt ígéri, hogy lesz szállás, étel és egészségügyi ellátás is - tehát nagyjából mindent. Tarlós még bónuszként meglebegtette, hogy meg lehetne tiltani, hogy a hajléktalanok a főváros legfrekventáltabb pontjain "riadalmat keltsenek", Demszky szerint viszont ez nem annyira jó ötlet.
Az elmúlt pár évben viszont sokkal szellemesebb ötletek születtek. Az előző szociális miniszter bedobta, hogy falvakba költöztessék őket (ami talán nem is bizonyult olyan tragikus ötletnek, mint ahogy hangzik). Az MDF is a probléma elegáns mobilizálását pártolta, amikor kitiltotta volna a koldusokat a belvárosból. (A javaslat kishíján a Világökörség része is lett, mivel pénzbírságot is terveztek: a sima koldulásért ötvenezer, a leszólításért akár százötvenezer forintnyi büntetés is járt volna a nincsteleneknek.) Szintén kreatív megoldás volt a metróülések kiiktatása az új metróállomásokon ("Ez része a hajléktalanok betelepülése elleni szelíd küzdelemnek" - Aba Botond, BKV).
![](http://elmondo.blogter.hu/user_files/7240/kepek/Winged_Victory.jpg)
A képlet tehát egyszerű. Vannak szállóink, amiből kevés van, és nem sokat érnek. Az állam az Alkotmány szerint nem köteles minőségileg többet produkálni, marketinges szempontból pedig túl kevés hajléktalan szerepel a választói névjegyzékben. (Némi reménysugarat a vizeletes buszülésre telepedők protestszavazatai azért jelenthetnek.)
Utolsó kommentek