Tegnap a hetes buszon gyanútlanul ráültem egy - előzőleg egy hajléktalan által összevizelt - ülésre. Ezen élménytől ihletve meg is néztem a két főpolgármester-jelölt honlapját, mit ígérnek a hajléktalanokkal kapcsolatban.
A szemüvegbarát jelölt oldalán semmit sem találtam, a kevésbé szemüvegbarátén pedig azt a sokatmondó és konkrét mondatot, hogy "segítsünk emberi megoldásokkal, de eredményes módon a hajléktalanok mindennapjain".
Persze az interjúkból és a hírekből azért csurran-csöppen némi információ. Mindkét jelölt azt ígéri, hogy lesz szállás, étel és egészségügyi ellátás is - tehát nagyjából mindent. Tarlós még bónuszként meglebegtette, hogy meg lehetne tiltani, hogy a hajléktalanok a főváros legfrekventáltabb pontjain "riadalmat keltsenek", Demszky szerint viszont ez nem annyira jó ötlet.
Az elmúlt pár évben viszont sokkal szellemesebb ötletek születtek. Az előző szociális miniszter bedobta, hogy falvakba költöztessék őket (ami talán nem is bizonyult olyan tragikus ötletnek, mint ahogy hangzik). Az MDF is a probléma elegáns mobilizálását pártolta, amikor kitiltotta volna a koldusokat a belvárosból. (A javaslat kishíján a Világökörség része is lett, mivel pénzbírságot is terveztek: a sima koldulásért ötvenezer, a leszólításért akár százötvenezer forintnyi büntetés is járt volna a nincsteleneknek.) Szintén kreatív megoldás volt a metróülések kiiktatása az új metróállomásokon ("Ez része a hajléktalanok betelepülése elleni szelíd küzdelemnek" - Aba Botond, BKV).
Persze politikai marketinges szempontból érthető, hogy miért nem történik semmi. Ami izgalmasabb, az megint csak az emberi méltóság fogalma. Nálunk - az Alkotmánybíróság szerint - "az ember szociális biztonsághoz való jogából nem vezethető le az állampolgárok hajlékhoz való joga", máshol viszont igen. Ezekben az országokban ezért az állam preventíven lép fel: már a lakás elvesztését is megpróbálja megakadályozni - ez nyilván sokba kerül, de hát ha egyszer muszáj neki. Magyarországon viszont az államnak csupán szállást kell biztosítania. (A hajléktalanszálló mellesleg - azt mondják - nem igazán az a hely, ahol az emberi méltóság megőrízhető. Sokan ezért inkább az önállóságot választják. Statisztikák szerint a hajléktanszállóban élők és az oda be nem költözők egészségi helyzete nem is különbözik jelentősen.)
A képlet tehát egyszerű. Vannak szállóink, amiből kevés van, és nem sokat érnek. Az állam az Alkotmány szerint nem köteles minőségileg többet produkálni, marketinges szempontból pedig túl kevés hajléktalan szerepel a választói névjegyzékben. (Némi reménysugarat a vizeletes buszülésre telepedők protestszavazatai azért jelenthetnek.)
Persze az interjúkból és a hírekből azért csurran-csöppen némi információ. Mindkét jelölt azt ígéri, hogy lesz szállás, étel és egészségügyi ellátás is - tehát nagyjából mindent. Tarlós még bónuszként meglebegtette, hogy meg lehetne tiltani, hogy a hajléktalanok a főváros legfrekventáltabb pontjain "riadalmat keltsenek", Demszky szerint viszont ez nem annyira jó ötlet.
Az elmúlt pár évben viszont sokkal szellemesebb ötletek születtek. Az előző szociális miniszter bedobta, hogy falvakba költöztessék őket (ami talán nem is bizonyult olyan tragikus ötletnek, mint ahogy hangzik). Az MDF is a probléma elegáns mobilizálását pártolta, amikor kitiltotta volna a koldusokat a belvárosból. (A javaslat kishíján a Világökörség része is lett, mivel pénzbírságot is terveztek: a sima koldulásért ötvenezer, a leszólításért akár százötvenezer forintnyi büntetés is járt volna a nincsteleneknek.) Szintén kreatív megoldás volt a metróülések kiiktatása az új metróállomásokon ("Ez része a hajléktalanok betelepülése elleni szelíd küzdelemnek" - Aba Botond, BKV).
Persze politikai marketinges szempontból érthető, hogy miért nem történik semmi. Ami izgalmasabb, az megint csak az emberi méltóság fogalma. Nálunk - az Alkotmánybíróság szerint - "az ember szociális biztonsághoz való jogából nem vezethető le az állampolgárok hajlékhoz való joga", máshol viszont igen. Ezekben az országokban ezért az állam preventíven lép fel: már a lakás elvesztését is megpróbálja megakadályozni - ez nyilván sokba kerül, de hát ha egyszer muszáj neki. Magyarországon viszont az államnak csupán szállást kell biztosítania. (A hajléktalanszálló mellesleg - azt mondják - nem igazán az a hely, ahol az emberi méltóság megőrízhető. Sokan ezért inkább az önállóságot választják. Statisztikák szerint a hajléktanszállóban élők és az oda be nem költözők egészségi helyzete nem is különbözik jelentősen.)A képlet tehát egyszerű. Vannak szállóink, amiből kevés van, és nem sokat érnek. Az állam az Alkotmány szerint nem köteles minőségileg többet produkálni, marketinges szempontból pedig túl kevés hajléktalan szerepel a választói névjegyzékben. (Némi reménysugarat a vizeletes buszülésre telepedők protestszavazatai azért jelenthetnek.)
Utolsó kommentek