Az ország még fel sem ocsúdott a Gyurcsány Ferenc jobbos bejelentése okozta döbbenetből (lásd. előző bejegyzésünket), mikor Orbán Viktor elárulta, hogy ő viszont valójában baloldali kém.
Az ország még fel sem ocsúdott a Gyurcsány Ferenc bejelentése okozta döbbenetből (lásd. előző bejegyzésünket), mikor Orbán Viktor elárulta, hogy ő viszont valójában baloldali kém. El Mondo: Ne haragudjon, de az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy itt valamiféle morbid viccről van szó. Hogy lehetne ön baloldali kém, hiszen neve már zsenge ifjúkora óta összefonódott a rendszerváltással. Orbán Viktor: Pedig bizony komcsi vagyok. Elkötelezett. Még kisdobos koromban kaptam a parancsot az őrsvezetőmtől, hogy épüljek be a formálódó ellenzék soraiba. Azóta csak a parancsot teljesítettem. E.M.: De mégis, mi volt a távlati célja? O.V.: Azt hittem ez egyértelmű. Elsősorban a jobboldal elszigetelése volt a feladatom. Ez egyébként teljes mértékben sikerült is. Nem volt könnyű, hiszen ha folyton csak nyilvánvaló hülyeségeket beszélek, a jobboldali emberek gyanút foghattak volna. De végül sikerült úgy demagóggá válnom, hogy követőim ezt nem vették észre. Mostanra már mindegy mit mondok, hülyeséget vagy épp véletlenül valami bölcs tanácsot, a jobboldali emberek olyan visszataszítóan imádnak, hogy jóérzésű ember ma már nem csatlakozik a jobboldalhoz. E.M.: De ettől az összetartástól nem éppen megerősödik a jobboldal?
O.V.: Ne becsülje le az elért eredményeket, elvégre két választást egymás után sikerült elvesztenem – nem? Különben van abban valami, amit mond. Miután a jobboldalt gettóba zártam, megpróbáltam felbomlasztani. Az MDF-fel sikerült is összevesznem, de a többi jobboldali vezető sajnos vagy behódolt, vagy jelentéktelenné vált. A belső viszály így lehetetlenné vált, hiszen majd mindenki egy emberként követett. Magammal nem veszhetek össze. Stratégiát kellett váltanom. Megpróbáltam a végletekig fokozni a magam és a jobboldaliak ellen érzett ellenszenvet az országban, hátha ettől elbizonytalanodnak néhányan és belső pártharcok kezdődnek.
E.M.: Azért Gyurcsány Ferenc sem egy szimpatikus ember...
O.V.: Ugyan, ő csak egy dilettáns ha visszataszító image kialakításáról van szó. Legalábbis velem összevetve az. Figyelték például milyen ügyes trükkel használtam ki hazudozásait? Egyszerűen azt a nyilvánvaló képtelenséget állítottam, hogy én soha nem hazudtam a népnek, máris visszaállítottam megszokott ellenszenves voltomat. De hiába volt minden. Sajnos ugyanis ekkorra már olyan mérhetetlen mértékű gyűlöletet oltottam követőimbe a baloldallal szemben (érdekes, milyen sokan nem vették észre, hogy ez mennyire ellentmond állítólagos keresztény meggyőződésüknek), hogy az ország ellenszenvét érezve mártírnak gondolták magukat és csak még elszántabbak lettek. E.M: Milyen megoldást talált hát ki? O.V.: Őszinte leszek. Nem tudtam semmit kitalálni. Beállt a status quo, már nem voltam képes belülről többet ártani a jobboldalnak. Illetve volt még egy ötletem: miután fokozatosan kisajátítottam a nemzeti jelképeket, megkezdtem a hétköznapi tárgyak kisajátítását is (vekker, fehér ruhák stb.). Gondoltam ez már annyira nevetséges, hogy sokan átpártolnak az MDF-hez és a MIÉP-hez és ezt az új helyzetet majd ügyesen kihasználhatom. Viszont rájöttem, hogy ha ezt megteszem, akkor megfosztom baloldali elvtársaimat hétköznapi tárgyaiktól és ruháiktól, hiszen nem lesznek hajlandóak jobboldali jelképeket viselni – ezt pedig mégsem akarhatom. Így abbahagytam a kísérletet és felfedtem lapjaimat. E.M.: És most? Hogyan tovább? O.V.: Szeretném Gyurcsány Ferencet, ezt a szélsőjobbos pojácát kihívni egy négyszemközti nyilvános vitára. (Lapzárta után érkezett a hír: Dávid Ibolya bejelentette, hogy áttért a liberalizmusra, az SZDSZ vezérkara pedig konzervatív lett, de nem úgy – hangsúlyozták –, mint Gyurcsány Ferenc. Mi viszont már szeretnénk végre nem politikai tárgyú cikkeket írni, ezért ezeket a híreket meghagyjuk a többi újságnak.)
Utolsó kommentek