Tegnapi bejegyzésünkben Zidane hiába bólintott rá a MÁV-megszorításokra, ficus jelezte, hogy a Budapest-Szeged út autóval, három utassal kevesebb, mint feleannyiból kijött, mintha vasúttal mentek volna. Szerencsére a brit környezetvédelmi miniszter rögtön reagált a felvetésre. A Guardian interjújában David Miliband elmondta, hogy friss hatástanulmányuk szerint úgy öt éven belül mindenki aranyos műanyag kártyán gyűjthetné szén(dioxid, monoxid stb.) pontjait a Smart, Supershop meg egyéb itthon is népszerű programokhoz hasonlóan. Egy tankolás x pont, egy repülőjegy y, egy fűtési számla meg z. Aki év végén túllépi a megengedett pontot, fizet, aki nem, az még el is adhatja a fennmaradó részt egy jómódú, nagybani szennyezőnek.

Az emisszió-kereskedelemhez hasonlóan a lényeg, hogy az összes szennyezés mértéke kontroll alatt legyen, és végre egyéni szinten is lehessen ösztönözni az embereket, hogy visszafogják magukat. Ez ráadásul lényegesen igazságosabb lenne, mint a mostani zöld adók. (Azt már csak én teszem hozzá, hogy a hajléktalanok is jól járnának a dologgal.) Bár technikailag nyilván neccesnek tűnhet a kártya, a válasz az, hogy 10 éve senki sem hitte volna, hogy szupermarketek sokmillió vásárló sokezermilliárd bitnyi adatát tudják majd könnyedén és gyorsan feldolgozni.

Pár éve a Nemzetközi Technológiai Elemzési Központ készített egy tanulmányt a benzin valódi áráról. A tanulmány egész szép visszhangot váltott ki, itthon többek között a Levegő Munkacsoport is lehozta - lényege az a nem is annyira meglepő felfedezés volt, hogy a benzin költségeinek nagyobb része (így az olajiparnak adott állami kedvezmények, a környezetvédelmi, egészségügyi, sőt a dugók költsége meg miegymás) nem épül be az üzemanyag fogyasztói árába: jó 5-10-szeres a benzin valódi ára.