Szentendrén lakik Magyarország legelszántabb zöldaktivistája. Hozzá képest a magukat lánchídról alávető, transzparensekkel ijesztgető greenpeace-esek ténykedése smafu. A HuMusz szemét- és szemetelés-ellenes kampánya és újrapapírjai pedig gyengécske próbálkozások csupán. Talán a fához láncolt zöldek esete versenyezhet vele, de Al Gore a filmjével mindenképpen elásta magát: ahogy elnökjelöltként, zöldaktivistaként is csak második lehet már.

A túlzás (a fenti emberek, szervezetek munkája és kitartása példaértékű) talán nem annyira túlzás. Szentendre zöldje ugyanis egyvalamiben nagyon erős, s talán a többieket is felülmúlja: ő a globális probléma megoldását lokális jellegek között képzeli el. Nem áltatja magát: képtelen segíteni Békásmegyeren, vagy a közeli Pomázon. Semmi köze nincs a nyócker szemétdombjaihoz, az autópályák és más útszélekre kidobott flakonokhoz, zacskókhoz, ahogy az illegális pilisi szemétlerakókhoz sem.

Az energiáik komoly részét a figyelemfelhívásra fordító zöldek ott tévesztenek, hogy túlbecsülik a média, a reklámok és úgy egyáltalán a marketing jótékony hatását. Ezenkívül globálisan gondolkodnak. Nagy számokkal, végtelen térrel, hatalmassá nőtt problémákkal közelednek felénk. A lakóhelyhez kötődő közösségek megerősödésében azonban nem segédkeznek, és a már létezőket nem aknázzák ki. Nem érzékelik, hogy egy nép, különösen a magyar a hirdetések és transzparensek, vezérszavak és felhívások távoli katedrájáról kevéssé nevelhető. És hogy csak adott mennyiségű probléma befogadására és megemésztésére képes. 

Barátunk azonban megfogta a lényeget. Számára világos volt, hogy egy ilyen változás - változtatás - érdekében le kell szállni a földre az éteri (globális) magasságokból. Nem, neki Szentendre számít és a tévébe járkálás helyett inkább műanyag kannákból szemeteskukákat csinál, gondosan teleírja őket, és ahol úgy látja, nem elég sűrű a kihelyezett szemetesek száma, oda feldrótoz egyet. Ronda, igénytelen, de meglepő módon az emberek használják.

Az eldobott szemét tehát nem a felmelegedés és a kifosztott Földgolyó kérdése. Ezekkel a fogalmakkal, ilyen távlatokkal a magyar átlag nem képes mit kezdeni. A nagymellényű Budapest lakói sem. Sőt, ők leginkább nem. A magyar átlagembert hidegen hagyja a világ, mert még azt sem tudja, hogy ami itt körülveszi, az miért az "övé", a "miénk", vagy "itthon", vagy "nálunk". A környezettudatosságot muszáj, hogy megelőzze a lakóhelyünk és az ott élő emberek iránti szeretet és odaadás.

Álljon tehát itt példaként néhány gondoskodó, szép üzenet, melyet Szentendre, HYGI monogrammú, odaadó és rejtőzködő zöldaktivitájától kaptunk az elmúlt hónapokban: