El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2007.06.21. 14:28 Amondo

Átváltozások

Hogyan lesz Botticelliből Farkasházy Tivadar?

Fura dolog ez a média. Néha egész érdekes gondolatfolyamok hömpölyögnek keresztül rajta. Például a Botticelli ügy kapcsán. Kezdődött minden azzal, hogy Hiller István bejelentette Rómában, hogy nagyon úgy néz ki, van egy Botticellink. Persze a sajtó lelkendezett. Majd mikor kiderült, hogy a szakértők nagy része szkeptikus, egyre több helyen találkozhattunk azzal a gondolattal, hogy „ez a Hiller már megint lejáratta magát, pártját és nemzetünket”. Aztán kiderült, hogy farkasházyék éppen Rómában, éppen Hiller pénzéből vették fel akkor a rádiókabarét. A művészettörténetből tehát időközben kabaré lett, most már a Farkasházy ügynél tartunk (vagy már az is átalakulófélben van Garas üggyé - nem követem annyira az eseményeket).

Nekem rosszak a reflexeim. Engem még mindig a Botticelli kérdés izgat. Most van Botticellink, vagy nincs? Ebből a szempontból nem annyira érdekel, hogy Hiller okos vagy buta, aljas vagy tisztaszívű, talpraesett vagy balfácán. Kíváncsiságomat nem elégítik ki a médiában megjelenő cikkek. A mindenki által szajkózott érveket (a nőalak nyakformája, fülének bénasága, az MB monogram, "a művész meghatározása nagyon nehéz", a kutatók nagy része szkeptikus, Gerevich Tibor is máshogy gondolta) már unom, ki vagyok éhezve valami komolyabb elemzésre.

Még ha látszólag a tudományos vitáról is írnak az újságok, akkor is az az érzésem, hogy a kép botticellisége csak abból a szempontból érdekes az újságíróknak, hogy vajon Hiller balek-e. De könyörgöm! Le van tojva Hiller! Rá néhány év múlva már senki sem fog emlékezni. Engem Botticelli érdekel! Micsoda arányvesztés van már itt, hogy Hillerről folyik a diskurzus?

Ugyanakkor a média bulvárosodása, a tudomány átpolitizálása nem feltétlen rossz a tudomány szempontjából. Napjainkban sok tudóscsoport tudja botrányokozással megteremteni kutatásainak költségeit. A művészettörténet botránykeltő-képességét gyenge közepesre saccolom, így ügyes ötlet volt a restaurálás sorsát Hiller István és a Botticelli-kérdés sorsába fonni. Van rizikója a döntésnek, nem mondom, de még mindig valószínűbb, hogy így megfelelő mennyiségű pénzhez jutnak a restaurátorok, mint enélkül. Végülis restaurálva lesz egy értékes falfestményünk. Talán nem Botticelli, de attól még értékes.

Szóval anyagi szempontból nem biztos, hogy rossz ez a bulvár-politika-média rendszer a tudománynak, de nekem, mint kíváncsi laikusnak, elég rossz. Laikus vagyok, ezért nem fogom elolvasni/megérteni a szakfolyóiratokat. Kíváncsi vagyok, ezért nem elégítenek ki az átbulvárpolitizált cikkek/riportok.

Hogy mi elégítene ki? Ehhez a kérdéshez kapcsolódik majd következő bejegyzésem .

Boticelli?


Szólj hozzá!

Címkék: média kultúra művészet szenzáció


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr77153900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása