El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2007.06.29. 12:56 Mattheo Guilleaume

Kitetovált Budapest

I.

Úgy állok ott, mint a gazella, mikor magától két méterre pillantja meg az oroszlánt, s azonnal tudja, minden elveszett. Idegein, mint elszabadult áradat rohan végig a félelem, teste még eszeveszett vágtába lendül. Aztán elbizonytalanodik, késnek a húsába maró karmok, csupán a szél süvít a fülébe, mit süvít, dudorászik. Óvatosan sandít hátra. Az állatok királya épp jóllakottan nyújtózkodik a távoli messzeségben, és igencsak laposakat pillog. Gazellánk elbizonytalanodva fékez, inkább kocog már csak, sétálgat, harsanót harap a fűcsombékokból...


Így állok itt a buszon vele szemben. Hátsó zsebéből kés kandikál, narancssárga, műanyag nyelű, jellegtelen kés, tán a pengéje is lötyög. Mijamoto Muszasi tanácsolja, harc előtt mérjük össze termetünket az ellenfelével, töretlen szellemünkkel kerüljünk fölébe és egy pillanatra se inogjunk meg. Hát én egy pillanatig sem ingok, hanem azonnal összeroskadok. Úgy ütközik belé botladozó szellemem, mint részeg a kőfalba. Mintha ötszáz éves tölgyet akarnék gyökerestül kitépni a földből.  


Olyan kabátkát hord, amilyet a lányok szoktak, éppen leér a hasig, vállnál elvágott, ám ennek durvább a szabása, világoskék farmer az anyaga, a mellényzsebében pedig barna Sopianae lapul. A karján klasszikus, sötétzöld börtöntetoválás, körmellű, szép arcú nő, csupasz szemérme még éppen látszik. Retro...


A fegyvered legyen egyszerű, de a céljának megfelelő, így írja Muszasi. Biztosan tudom, ha éppen adódna valamiféle indoka, ha úgy hozná a sors, belém vágná azt a kést. Hiába tartanám védekezve a kezem, fognám az ő kezét, átszakítaná szorításom, mint bozótvágó a gyönge szárú ágakat, és belém vágná. Nem haragudna rám, nem játszaná túl a szerepét, csak belém vágná egyszerűen és jellegtelenül...


Örülök a civilizációnak...

II.

Helyére nagytestű ember áll. Neki is van bicepsze, ki is látszik, de pöttyedt már az a bicepsz, mint az öregedő mell, és a szellemem szigorúan igyekszik maga alá gyűrni. Talán, de inkább egál az a küzdelem. A feje kopaszra borotvált, karján ennek is tetoválás, piros és sárga. Mint mikor bevered valahová kezed, és a bőröd belilul és besárgul. Valószínűleg egy Audi tartozik még hozzá, meg egy szőke, cickós csaj. Nagyhangú, kakas önbizalom. Ha mégis lenyomnám, azonnal helyére ugrana ugyanaz a másik vagy a rendőr haverjuk. Ez itt csak egy kishal, nációjának kishala, a hálózat kicsinyke pontja a tömegközlekedésben...


Azt rebesgetik, Budapest az övék és az udvartartásuké. Jól szervezett bandák mélyen a re

ndőrségbe ágyazva, nincsen fölöttük hatalom. Hát jól van ti kopaszra borotvált emberek, jól van. Nosza, akkor gyűljetek össze szépen, dugjátok össze buksi fejetek, hadd váljon egyetlen, hatalmas érett dinnyévé, amely betölti az eget! Gyűljetek össze és támadjatok! Támadjatok domináns hímjeink...


Mit is mond Muszasi? Ha a szelleme töretlen és nem veszíti el ritmusát, tízezrek fölött győz az egy. Szóval, azért ne bízzátok el magatokat túlságosan...


III.

Utoljára barna hajú fiút látok. Fekete póló, szürke, susogó, Energie gatya. A fodrászom informátorai szerint kettőezer az Ázsia Centerben, ha márkát is vasalnak rá, kettőezer-ötszáz. Vádliján hasonló tetoválás, mint a kopaszra borotvált karján, ugyanaz a hullasárga. Lehet, hogy mégis eredeti az a nadrág.


Nézegetem. Visszanéz. Egyszerű a pillantása, én pedig hirtelen megkedvelem ezért a pillantásáért. A nagy-nagy tűz, ami körül megmelegednek az emberek. Legalább mi, a zsíros koncról lemaradók tartsunk össze, nem igaz?! Ám az ő tekintetében is gőgöt veszek észre utóbb. Nem, dehogy vagyunk mi egyenlőek: hiszen neki van tetkója, nekem meg még az sincsen. Sakk-matt - mert mit lehet erre mondani - sakk-matt és slussz-passz…


Szólj hozzá!

Címkék: budapest alvilág vakvágány


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr3153812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.