Az elkúrás mechanizmusa megszégyenítően egyszerű, és minden européer politikus rutinszerűen és nagy magabiztossággal alkalmazza: „ha most helyesen cselekszem, akkor elvesztem a következő választásokat – ezért inkább ’kompromisszumokat’ kötök”.

Nézzük meg tételünket például Darfur esetén. Az utóbbi négy évben, a szudáni kormány támogatásával, mintegy 2.000.000 embert áttelepítettek és 400.000-et lemészároltak Darfurban, Szudán nyugati tartományában. A világ többi része szokás szerint nem sokat tesz, pedig ezekben a pillanatokban is éppen folyik a népirtás.

Miért nem teszünk semmit? A közhelyes „persze, ahol van olaj, ott bezzeg rögtön beavatkoznak” magyarázat jelen esetben nem működik, mert Szudánnak van olaja. Kína és Oroszország például tudtommal éppen azért védi Szudánt, mert olcsón hozzájuthatnak a szudáni olajhoz. Az USA azért nem lép fel (még) határozottabban, mert Szudán teljes mellszélességgel csatlakozott a terror elleni háborújához, és sok hasznos információval látja el. Egyiptom sem pattoghat, hiszen vizét (Nílus) nagyrészt Szudánból kapja. Az arab liga országai szolidaritást éreznek az arabfil, mészárlásokért felelős dzsandzsavída csapatok iránt. A többi afrikai ország sem szívesen kötözködne Afrika legnagyobb államával.

Szudán tehát ügyesen politizál. Olajjal, információval, ideológiával, fegyverekkel megvásárolta és sakkban tartja az egész világot. Harcos civil szervezetek képviselői persze őrjöngve követelhetik Putyintól vagy Bushtól az érdemi fellépést, de képzeljük csak magunkat egy pillanatra a politikai vezetők helyébe: ha gyorsan beavatkoznának, akkor egy időre drágább lenne az olaj (és így minden más is), vagy hírszerzési információk hiányában repülők potyognának a Pentagonra. Ezek után a vezető politikusok nem számíthatnának a nép szimpátiájára, talán még a most dühöngő civil aktivisták sem szavaznának rájuk a következő választásokon. Inkább elkúrják hát.

Kis demagógiával mondhatjuk, hogy csak akkor követeljünk hatékony fellépést, ha felkészültünk arra, hogy a következő három évben emiatt drágább lesz a kenyér. Lehet, hogy azoknak van igaza, akik szerint a mai globális problémák (szegénység, kizsákmányolás, környezetszennyezés stb.) megoldása túl sok olyan döntést igényel, melyek rövidtávon áldozatokat követelnek, és melyeket a politikai vezetők éppen ezért nem mernek meghozni? Lehet, hogy vissza kéne térnünk a bölcs uralkodók eszményéhez és gyakorlatához, akiket legalább nem köt gúzsba a négyévenkénti választás, és ezért nem kell olyan mértékben nyalizniuk az áldozathozatalt nem annyira díjazó tömegeknek?

Na de ki legyen a mi bölcs uralkodónk?

Tájékozódni vágyóknak: www.savedarfur.org