Amire büszkék lehetünk
Jó keresztényként rögtön önkritikával, bűnvallással kellene kezdeni a sort, de be kell valljam, saját (szubjektív) érzékelésem szerint a keresztények viszonylag jól állnak a lánclevelekkel, például a műfaj sajátos, legagresszívebb alkategóriáját képviselő "kívánj valamit, küldd tovább tíz embernek, de ha nem teszed, az ellenkezője következik be" típusú levelekkel. Könnyen megfigyelhető, hogy keresztény levelezőlistáról gyakorlatilag soha nem kapni ilyesmit, de megdöbbentően sok felvilágosult, egyetemista vagy diplomás vallástalantól igen. (Persze léteznek az ilyesfajta lánclevélnek sajátos keresztény verziói, de erről majd lentebb.) Ennek persze legalább két oka is lehet: a hívők vagy annyira józanok, hogy az alapsokaságnál jóval kisebb arányban hiszik el, hogy egy lánclevél tönkreteheti vagy felvirágozhatja az életüket, vagy egyszerűen a babonák elleni bibliai, gyülekezeti tanítás hat rájuk ilyen jótékonyan - mint ahogyan a horoszkópok zseniális jóslatait is rövidre zárja a Biblia.
Ha már a láncleveleknél tartunk, szintén szubjektív és módszertanilag egyáltalán nem kóser megfigyeléseim alapján a "két napon belül adj vért!" típusú, évekig keringő e-mailekben viszont egy fokkal mintha jobban dúskálnának a keresztény levelezőlisták. A levelek aktualitása, valódisága kétségtelenül néhány kattintással (Google) vagy telefonálással ellenőrízhető, így joggal idegeskedünk az ilyesmin - mert százból legalább kilencvenkilenc a téves riasztás. Mégis ez az a kategória, amiben az ember a legjobban elfogadja a hiszékenységet - a nagy flegma cinizmusban néha egészen megindító, hogy még mindig vannak emberek, akik továbbküldik ezeket a segélykérő leveleket, mert egyszerűen, naivan jót akarnak. Egyszóval: nehéz rájuk haragudni.
És amire nem
A láncleveleket a keresztények között persze nemcsak a buzgó jószándék tartja életben. A CSUPA NAGY BETŰ és a sok felkiáltójel használata teljesen független a vallástól, és itt is működik. A "keresztény lánclevél" műfajban versenyző alkotásokat megfigyelve két-három sajátos, visszatérő elem figyelhető meg. A természetes szelekciót (azaz a törlést) a hívők között alapvetően azok a levelek élik túl, melyek a továbbküldésre bibliai alapon szólítanak fel. Konkrétan egy jolly joker van, amiről valószínűleg anno Máté sem sejtette, hogy a hoaxok benne találják meg a jolly jokert:
Jézus mondta: "Aki megtagad engem az emberek elott, azt én is meg fogom tagadni az én mennyei Atyám elott".Küldd el tehát MINDENKINEK, akit ismersz! Ez az idézet annyira működik, hogy hosszú távon gyakorlatilag azok a lánclevelek maradnak életképesek, amelyek tartalmazzák ezt. A félelemre apellálás mellett két másik, többé-kevésbé rendszeresen visszatérő motívum, a "ha hiszel Istenben, küldd tovább!" (egy ilyen példányt épp a bejegyzés írása közben kaptam), és a "gondold át, mennyi felesleges dologra pazarlod az idődet, pont ezt ne küldenéd tovább?" létezik még. Az igazán hatékony írásokban persze egyszerre több továbbküldésre motiváló felszólítás is szerepel.
A hívek egy része persze talán őszinte lelkesedéssel forwardolja az alkotásokat, de - “remélem” - a többségük rossz szájízű kötelességtudatból, esetleg félelemből. Ez utóbbira a címzettek tanulmányozásából is következtethetünk: a sztorit magát ugyanis ritkán tartják annyira jónak, hogy azt vallástalanoknak küldjék - holott ezek többnyire kifejezetten megtérésre felszólító írások. (Igaz, ha valaki esetleg egy nem keresztény listára fel is küld egy-egy ilyen lánclevelet, ott természetesen kiszelektálódik, egyrészt irodalmi minősége miatt, másrészt mert a továbbküldésre buzdítás nem működik. Lehet, hogy a keresztény láncleveleket mégis "küldd tovább, mert egy fekete macska fog eléd rohanni" felszólítással kéne a nem keresztény listákra küldeniük?)
Arról, hogy a keresztények, a buddhisták vagy az ateisták hiszik-e el legnagyobb arányban, hogy Bill Gates minden továbbküldött levél után egy dollárt utal a számlánkra, sajnos nincs semmilyen mérésünk.
(Folyt. köv. valódi városi legendákkal.)
Utolsó kommentek