El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2008.05.04. 22:42 Mattheo Guilleaume

Szerettem. Szimplán

... vagy nem... De..., sajnos igen. Persze nem ismertem föl. Mer, hogy már rég..., rég nem szerettem senkit (na). Persze akartam.

Nem mondhatom el senkinek, vagyis neked nem mondhatom el, elmondom hát mindenkinek, azaz senkinek sem mondom el. Tudod.

Azt gondoltam, nem számít...

Még mindig azt képzelem, hogy leülünk és beszélgetünk egyszer. Vagyis nem beszélgetünk, dumálunk. A nagy félreértést tisztázandó. Dumálunk, és én végre elmondok mindent. No nem egy szusszra. Csak elfogadással, az élet iránt, hogy ez is megesik. Ja, és te persze megértesz - nem mellékesen. Meg az életet. Összehunyorítva.

Utána nem képzelem tovább. Csak idáig, és ezt se valami fene nagy kidolgozottsággal. A ködbe vesző kapufák - tudod (vagyis lehet, hogy ezt nem), mindenesetre valami fájó, de szép, a nagy meccsek, no meg a végtelen. Továbbá szívcsengettyűk...

Szóval szerettem. (Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem – mondja a Babits (Karinthy). Szekszárdon születtem, szép színésznőt szerettem - mondom én félmosollyal a Babits (Karinthy) felé. Mellébeszélek már megin, mint mindig, amikor. Amikor félek. Úgy teszek, mintha. És így megyünk el egymás mellett, mint afféle két idegen. Mintha nem érdekelne, pedig csak. Félek. Tudod.) Szóval szerettem - itt tartottam. Szimplán. (Hülye Babits (Karinthy).)

És elrontottam.

Rontottam én már el, nem is arról van szó - olyan sztorijaim vannak te - csak hát ennek is vannak fokozatai. (Nem mindegy, hogy a kapufa-e telibe vagy a szögletzászló. Például. A tizenegyesnél meg főleg nem mindegy.) A fokozatok: barom, ökör, vadbarom, főbarom, legfőbb barom, vadökörbarom. A teljesség igénye nélkül. (Pedig lehet, hogy csak egy fűcsomó, te jól rúgnád, csak a fűcsomó, aztán mégis kísért egész életedben.)

Csotrogány csengettyűk csilingelnek, csókolatlan csókokról csacsogva. Csenevész csevegés, csapnivaló csalogány...

Csakhogy ez téged rohadtul nem érdekel. Fuck off - mondod. Hát ja. Pedig tudok én focizni – ezt mondják –, önbizalom kérdése inkább az egész...


komment

Címkék: kaddis


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr40454012
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása