A legjobb cikket a témában a New York Magazin hozta - az írás mindenképp kötelező olvasmány. A történet lényege, hogy Amerikában az ateizmus a leggyorsabban növekvő világnézetté vált - még akkor is, ha (ez csak látszólagos ellentmondás!) eközben például a hívők (szakszóval: az újjászületettek) száma is folyamatosan nő. Dawkinsnak és társainak sikerült az ateizmust mainstreammé tenni egy hazánknál sokkal keresztényebb országban. Az ateizmus ma már népszerű, vállalható, trendi, ráadásul egyre inkább mozgalmi jelleget kezd ölteni.
És itt jönnek a problémák. Egyrészt az ateisták meglehetősen individualisták, vallja a megszólaltatott Amerikai Ateisták elnöke is. Annyira fontosnak tartják az egyéni, szabad gondolkodást, hogy sokan idegenkednek nyájba szerveződni. Pedig a doktrínákat lassan ki kéne kristályosítani, azaz megfogalmazni, hogy mi is az, amit igazából nem hisznek. Dawkins, Hitchens, Dennet és Harris, a nagy ateista négyes azonban ebben nem tud dűlőre jutni.
Egyre erősebb az igény a "pozitív" ideológiára is. Harcolni az afrikai éhezőkért, meggyógyítani a sántákat és hasonlók valahogy nemesebb és boldogítóbb céloknak tűnnek, mint például az evolúció kizárólagos oktatásáért küzdeni. Ez persze már inkább a humanizmus asztala, de a két irányzat kapcsolata nem igazán tisztázott.
Pláne, hogy a humanisták között sokkal erősebb a spirituális igény. A humanista gyülekezetek (például a Humanista Judaizmus Gyülekezete New Yorkban) - bár többnyire kulturális alapon - de a vallástól nagyon nehezen elválasztható programokat szerveznek. Jó példa erre, hogy a zsidó énekekből Istent szimplán kicenzúrázzák, és helyette minden az emberre mutat. Meg lehet érteni, ha a szertartásokban résztvevők fejében, lelkében olykor némi (identitás-)zavar támad.A kifejezetten ateisták gyülekezete, a Szabad Gondolkodás Gyülekezete azt ígéri hitetlen híveinek, hogy mindent megad, amit a vallások érzelmi, közösségi síkon jelentenek, de mindezt babonák és intolerancia nélkül. Bizonyára intoleránsnak számítok, de áttanulmányozva például ajánlott könyveiket, még mindig inkább csak egyfajta ellenkultúrának tűnik mindez. (Az ajánlott könyvek többsége szimplán agitáló, az ateizmus logikusságát és szükségességét hirdető iromány. Bár Asimov neve kétségtelenül jól cseng.)
Az alakuló ateista világnézeti mozgalomról (vallásról) olykor azt is nehéz eldönteni, hogy ellenkultúráról vagy inkább egyfajta paródiáról van szó. Egyre több templom épül, amelyekben persze kínosan ügyelnek arra, hogy ne "olyan" templom legyen. A populáris vonalon a keresztény (vagy más vallású) pólók, matricák, hűtőmágnesek mintájára gombamód szaporodnak az ateista termékek. tegyük hozzá, sok esetben maguk az eredeti termékek is csak mérsékelten szellemesek, ezeknek fonákja pedig...Hab a tortán, hogy újabban a keresztény vasárnapi iskolák szekuláris verziója is tervben van már. Nagy kérdés tehát, hogy merre tovább? A válaszúton lassan el kell dőlnie, mire jutnak magukkal az ateisták „lelki közösségben”, mi élteti majd őket és főleg, hogy mi teszi őket boldoggá. Amellett, hogy szurkolunk nekik, nem lehet elégszer hangsúlyozni: útkeresésükből mindannyian sokat tanulhatunk.
Az utolsó 100 komment: