Utólag persze rettenetesen bosszant, de attól még tény marad, hogy a fesztiválsorozat kezdete óta öt hétvégét töltöttem el a Lánchídon az egymást érő lacikonyhák és kézműves standok között, mire feltűnt: a másik oldalon fotókiállítás van. Fogalmam se volt róla, hogy miközben én a kürtőskalácsban és a hatalmas serpenyőkben piruló krumpliban lelem gyönyörűségem, vagy éppen kedvemre válogatok a mindenféle bögrék, ékszerek, kendők, szappanok és vágódeszkák között, hátulról olyan Magyarországon élő emberek portréi tekintenek le rám, akik még soha nem jártak Budapesten.

A színes képeken sokféle arc és kiállás. Némelyek magányosan, mások házastárssal vagy talán a szomszéddal karöltve. Mindenféle korosztály, sok gyerek. A többség komoly, esetleg szelíden vagy zavartan mosolyog – de vannak félrenézők, húzódozók is. Az egyik fotón robogón feszítő férfi, a másikon ott gomolyog egy egész birkanyáj. Atipikus turisták, ehhez nem fér kétség. Mégis: mindegyik kép hátterében ott az esti fényárban úszó Lánchíd. 



Az ellentmondás feszültségéért felelős fotográfus, Pettendi Szabó Péter azonban szándékosan két nézőpontból örökítette meg a pillanatot. A csillogó budai panorámakép mellett tágabb perspektívában mindenhol ott a fekete-fehér valóság. Nem a fővárosban vagyunk, hanem falusi udvaron, mezőn. Az esti Lánchíd csak kép a képben, senki nem ment sehova, nappal van, roskadoznak a háztetők, vonyítanak a kutyák, omladozó falaknak támasztva pihennek a biciklik. Itt ráérünk nézni egymást lélektől lélekig.

 
 
Az üzenet szavak nélkül is célba talál, de van még egy ráadás-dimenzió. A vándorfotózásról dokumentumfilm is készült, melyen a vágyak, elképzelések, sorsok köré történet kerekedik.



 „Jó lenne látni a fővárost, mielőtt meghal az ember. Legalább egyszer.” – nehéz belegondolni, hogy léteznek olyan szegletei az országnak, ahol ez a kívánság irreálisnak számít.

Szeretném ha tudnák, hogy ha csak képen is, de eljutottak Budapestre.

És legalább ennyire szeretném látni a mi hajléktalanjainkat, koldusainkat, és a nagyvárosi nyomor más megtestesítőit napsütéses legelő, hajladozó meggyfák alatti kispad, vagy falusi tornác témájú háttér előtti fényképen.

Pettendi Szabó Péter: HÁTTÉR: Járt-e Ön Budapesten? (Holnap kiadó)