A termeket át kell szelni, beléjük hasítani muszáj.
Felszakadnak a varrott szegélyek, kifakulnak a ruhák.
Lépni kell szobáról szobára, végig az ablakok mellett -
keretezik a kinti időt: az estét, a naphasadást, a delet.

Jöttünk termeinkből, együtt
kezdtük meg a következőt.
Valahonnan ideértél, ideértem,
ránk írta magát a tegnapelőtt.

Ez az a szoba, ahol leültünk
és figyeltük, ahogy a fény
körbejárja a teret: reggel 
arannyal véste a falakba,
amit este vörössel lefestett.

Felálltunk. Itt állunk, míg
kabátját ránk gombolja az este.
Most nehezen mozdulok tekintetedből,
a reggelt várom, amiben nincs te.

Majd tovább. Arcom úgy lesz
minden szoba után tapinthatóbb.
Halványodsz, eltűnsz. Megfakul
bennem ami belőled volt.