El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2008.12.20. 14:05 hecker héla

Rész-egész

Valamennyi kimondott szó után
vesszőt írok a levegőbe, te is értsd:
nincs egymáshoz tartozás, csak
innen-onnan összeverődött darabok.

Az a felhő ugyanaz, mint a vízben
a kavics, de nem feszül köztük kötél,
nem mutat egyikből a másikba vektor
ahogy tanították, sőt: pontok sincsenek.

A darabosság van csak, ahogy a tejbe szórt
liszt csomósodik, részekre törik a keksz,
foltokban kiszakadnak ruhánkból a színek. 
Földbe vert karó vagy, kimeredsz onnan.

Csak akkor lehet közünk egymáshoz,
ha magába ölel valaki kavicsokkal,
kekszdarabokkal, színeinkkel együtt.


Szólj hozzá!

Címkék: vers vakvágány


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr25833508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása