El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2009.03.31. 17:54 El Mondo Vendég

Buddhizmus és a zöld mozgalom

(Az El Mondo keresztény blog - és manapság ritkán jelentkezik, de ez egy másik kérdés. Nem hisszük, hogy minden vallás alapvetően ugyanarról vagy ugyanarra tanít, de még csak azt sem, hogy a nagy világvallások ugyanarról tanítanak. Ám ettől még érdekel a másik.)

Oly sokszor veszik készpénznek azt, hogy a buddhizmus összeegyeztethető az ökológiai tudatossággal és a zöldek meggyőződésével, hogy manapság alig-alig jelenik meg olyan könyv erről az ősi keleti vallásról, amely ne ejtene szót a környezetről is. Jellemzően feltételezik, hogy a két életforma szépen összeillik: a józan mértékű fogyasztás vagy a mértékletesség például egyaránt szolgálja a buddhizmus és az environmentalizmus céljait. Az egyetemes szerető kedvesség buddhista gyakorlata, valamint annak hangsúlyozása, hogy más lények (ideértve az állatokat is) szenvedését a lehető legnagyobb mértékben csökkentenünk kell, akár úgy is, hogy abból kárunk származik, olyan „zöld” gyakorlatokhoz vezethetnek, mint például a vegetarianizmus, az ártalmas termékek bojkottálása, a természetes élőhelyek védelme és így tovább. Emellett bizonyos buddhista tanítások ökológiai alapelvek kifejeződéseként is értelmezhetők; ilyen például a függő keletkezés (szanszkrit: pratítja szamutpáda), amely szerint minden jelenség más jelenségektől függ, és amely egyértelműen egybevág az egy ökoszisztémában élő fajok viszonyrendszerét tanulmányozó tudományos ökológiával.

Sajnálatos módon ez a kapcsolat buddhizmus és az environmentalizmus között nem annyira egyértelmű, mint látszik. A buddhizmus világképe – amelyet az Első Nemes Igazság vázol fel – szigorú és egyszerű. A szamszára – vagyis a születés, a betegség, az öregség és a halál mindennap tapasztalt ciklusainak összessége – negatív, nemkívánatos jelenség; s minél erősebben áthatja gondolkodásunkat ez a szemlélet, annál nehezebb azt összeegyeztetni az élet tiszteletével, valamint a természetes biológiai folyamatok elismerésével, amely az environmentalizmusra viszont jellemző. Hozzá kell tenni, hogy a végső megvilágosodás - legalábbis a korai buddhista értelmezés szerint - akkor áll be, amikor az ember teljes mértékben maga mögött hagyja ezt a világot, mégpedig azért, hogy ne szülessen újra többé. Ami azt illeti, e végső célt jelölő páli szót (nibbána) gyakran fordítják „ellobbanás”-nak. Úgy tűnik tehát, hogy a buddhizmus és az environmentalizmus nem egyformán értékeli a világot és az abban folyó eseményeket: az egyik megszüntetné, a másik pedig megőrizné azt.  

A buddhizmus az állati létformát is negatívnak tekinti. Az állatokat - jóllehet szépek, kecsesek, intelligensek vagy hasonló tulajdonságokkal bírnak - általában az emberinél alacsonyabb létformának tartják, lévén hogy távolabb vannak a megvilágosodástól, azaz a céltól, és kevésbé képesek arra, hogy ezt az utat járják. Ez az oka annak például, hogy a Létkerék hagyományos ábrázolásain az állatok birodalmában a Buddha egy könyvet emel a magasba, ami azt jelképezi, hogy az állatoknak, mielőtt az ösvényre léphetnének, le kell győzniük tudatlanságukat. Jóllehet az első fogadalom tiltja az állatok kiirtását, az is igaz, hogy ha tökéletes, végső boldogságot kívánunk nekik, akkor szükségképpen azt is kívánjuk, hogy ne létezzenek: azaz hogy valamely magasabb (ha nem is éppen emberi) létformába szülessenek újra, és végül elérjék a buddhaságot. Az állatként való újraszületést minden esetben negatívnak tartják - és ebből kiindulva nehéz lenne a fajok védelme mellett érvelni.

Ha a korai buddhizmusról elmondhatjuk, hogy elutasítja a világot és nem becsüli meg az állatokat, ez bizonyosan nem igaz a későbbi, mahájána iskolákra, amelyekhez láthatólag közelebb áll a zöldek gondolkodásmódja. A mahájána iskolák szerint a megvilágosodás semmi esetre sem jelent ellobbanást, hanem talán inkább úgy definiálható, hogy az ember egy újfajta, nem-kettős módon tapasztalja a valóságot, azaz észleli minden dolog ürességét: azt, hogy a jelenségeknek nincs lényegi természetük. Ha a dolgok üresek, azaz nem valósak, akkor a nirvána és a szamszára nem különbözik; e későbbi, szanszkrit nyelvű írások gyakran hangsúlyozzák, hogy a megvilágosodás csakis ebben a világban található meg, nem másutt. Emellett a bódhiszattvák (a megvilágosodáshoz vezető utat járó lények) elhatározzák, hogy nem lépnek ki a szamszárából addig, amíg minden lény meg nem szabadul a szenvedéstől. A hangsúly az egyetemes megvilágosodáson van: azon, hogy minden egyes érző lényben - ideértve a „legalacsonyabb rendű” állatot is - megvan a buddhaság magja. Úgy tűnik tehát, hogy a korai buddhizmussal - azon belül az élet és az állatok negatív megközelítésével - kapcsolatban fentebb megfogalmazott kérdések megválaszolásra kerültek.

Azonban van egy további probléma. A mahájána szerint akkor írjuk le a lehető legpontosabban a nirvánát, ha a világgal kapcsolatos összes nézetünket tagadjuk. Ez a nem-fogalmi, kifejezhetetlen valóság legmagasabb rendű kifejezése - ahogy azt a Vimalakírti szútrában látjuk - a mélységes csönd. Mivel a legfőbb cél az, hogy megszabaduljunk a fogalmaktól és a dolgok tényleges létezésébe vetett hittől, nem egyértelmű, hogy milyen alapon védhető az az elgondolás, miszerint a minket körülvevő világgal törődnünk kell. Ha komolyan a megvilágosodásra törekszünk, akkor láthatólag készen kell állnunk arra, hogy elengedjük az összes „izmus”-t.  Ebben az esetben az, ha elköteleződünk az environmentalizmus igazsága felé, ha kötődünk a világban található dolgokhoz, ha felkavar minket pusztulásuk, akkor továbbra is a konvencionális látszatokhoz (szanszkrit: szamvriti szatja) láncoljuk magunkat és nem ismerjük fel a dolgok végső természetét (szanszkrit: paramártha szatja), vagyis a nirvánát.

Természetesen a fentieket lehet vitatni azzal, hogy a bódhiszattva úgy is végezhet környezetvédő tevékenységet, hogy közben nem kötelezi el magát egyetlen nézet mellett sem, éppúgy, ahogy megvilágosodása után a Buddha is úgy működött a világban, hogy nem voltak téves képzetei. A mahájána követője nem ragaszkodik a bolygóhoz, de nem is utasítja el, és úgy tartják, hogy amennyiben bódhiszattva, úgy tettei spontán módon szolgálják a többi lény javát. A bódhiszattvák tetteikkel tulajdonképpen minden lény javára egy „Tiszta Föld”-et hoznak létre (pl. Amitábha Buddha Szukhávati nevű világát). E világokról úgy tartják, hogy páratlanul szép birodalmak, amelyek tökéletes módon segítik a megvilágosodás elérését. E világokban nincs szenvedés; a létezést öröm hatja át. Azaz annak ellenére, hogy az environmentalizmus - mint olyan nézet, amelyet magunkénak vallunk és amelyhez ragaszkodunk - talán nem összeegyeztethető a buddhizmussal, a buddhista cselekvésmóddal és életformával, mégis hasznos lehet a környezetre nézve, mivel eredményeképpen egy olyan világ jön létre, amely a lehető legtöbb lény ideális lakóhelyéül szolgál. Bizonyos, hogy ebben a világban nem zsákmányolják ki a természetet és az élőlényeket, és nem erőforrásként használják azokat. Mégis, kétséges, hogy az environmentalizmus ezt megfelelő célként fogadjaák-e el, mivel többen úgy vélik, hogy a „Tiszta Föld” fogalma igen messze áll attól, amit a „természet” alatt értünk.

(A szerző, Colette Sciberras (Málta), a Durhami Egyetem PhD hallgatója, kutatási területe a buddhista filozófia és a környezet kapcsolata. Indiában és Nepálban tanult buddhista filozófiát, meditációt, jógát különböző mesterek irányítása alatt. Blogja ezen a címen található. Egy témához kapcsolódó cikke: Buddhism and Speciesism: on the misapplication of Western Concepts to Buddhist Beliefs a Journal of Buddhist Ethics újságban jelent meg 2008-ban.)


20 komment · 1 trackback

Címkék: természetvédelem zöldek buddhisták


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr371037875

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Greenr - A zöld objektív 2009.04.30. 00:54:59

Az El Mondo is belát és beengedBuddhizmus és Zöld MozgalomCikk ami kritika, de nem is. Egyeztet és cáfol, pedig nem is. Environmentalizmus és buddhizmus. A szerző, Colette Sciberras (Málta), a Durhami Egyetem PhD hallgatója, kutatási területe a buddhista…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Celtis2 2009.04.01. 14:23:08

Néhány ponton nem értek egyet a szerzővel.
Az, hogy az ember igyekszik megszabadulni minden (szellemi) kötöttségétől a világon, semmilyen módon nem egyeztethető össze azzal, hogy valaki a többi élőlény és a környezet iránt közömbösen elégíti ki a saját testi vágyait. Erre még csak utalni is erőteljes csúsztatás szerintem.
Persze, a világtól való elszakadás filozófiailag nem egyeztethető össze azon "romantikus" zöldek felfogásával sem, akik egyfajta szerelmet éreznek a természet iránt, és ezért tesznek meg mindent, amivel a saját felfogásuk szerint hasznára vannak. De egyrészt "zöldek" is nagyon sokfélék vannak nagyon sokféle fölfogással (köztük keresztények is, ha arányaiban nem is, számszerűleg jó sokan). Másrészt a környezeti problémák nem a természet iránti szerelmes rajongás hiányából fakadnak, hanem pontosan a személyes vágyaktól, ösztönöktől való függőségünk miatt. Amiatt, mert egyszerűen nem vagyunk képesek saját magunk számára tudatosan korlátokat megszabni, amelyeket nem lépünk aztán át.
Ebben a tekintetben kétségtelenül a mai nyugati életmód előtt jár a buddhista tanítás, már ha egyáltalán össze lehet vetni az egyik kultúra hétköznapi életmódját egy másik kultúra ideáljaival. (A mai buddhista államok hétköznapi életmódját az eredeti keresztény tanításokkal összevetve valószínű, hogy éppen ellenkező eredmény kapnánk.)

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2009.04.02. 02:27:22

Hosszú idő után ismét, és rögtön egy jó bejegyzéssel! Csak az a csúnya environmentalizmus bántja a szemem... nem lehetett volna magyarul?

sovesztomesz 2009.04.02. 16:01:29

Hi El Mondo Vendég!

(/Én viszont úgy/ Hiszem, hogy minden vallás alapvetően ugyanarról vagy ugyanarra tanít, de azt is, hogy a nagy világvallások ugyanarról tanítanak. Ám ettől még érdekel a másik.)!!!

Személy szerint én örülök, hogy ismét a buddhizmus jött szóba ezen a keresztény fórumon, csak ez az environmentalizmus kif. gáz nagyon.

Nos, szerintem nem minden environmentalista buddhista, de (majdnem) minden buddhista environmentalista (környezetvédelmi /szak/ember) :-) !!!

Szóval a természet és a benne lévő állatok, emberek, növények és a satöbbi-k...

... én, mint egy buddhista rend laikusabb tagja azt látom, hogy a világban mindig - és most méginkább - alapvető késztetés volt ellenséget, csatateret keresni, pedig pont ez az egyik dolog amitől épp meg kéne szabadulni. Egy "gyakorló" buddhistának az ún. "nem ártás" fogadalmát megtartani kötelező és ez magunkkal szemben is érvényes, de most a természetről beszélünk...
...a világ a természet, a környezetünk, az egész élő eleven; a növények, állatok, emberek és élő minden teremtmény, kő, szikla, hegy, tengervíz, stb, stb; egy nagy közös része vagyunk, ugyanazon teremtésé (uram bocsá', illúzióé)...

... a védelemnek pedig a fejlődés, civilizáció némileg betart; bolygónk épp a pokolba tart; Maitreya is messzire elkerül így bennünket, de a mahayánával még így is érdemes foglalkozni, mert az emberi létforgatag képes megvilágosulttá fejlődni, még ily körülmények közt is, viszont kemény, nagyon kemény munka. Az állatok nem képesek megvilágosodni, ugyan sokkal éberebbek, mint az emberek, csak az itt, csak a most az életformájuk - nagyon helyesen -, de "szabad akarat" híján csupán ösztöneiknek élhetnek. mi emberek ennél tudatosabbak lennénk, vagy mi, de épp visszafejlődünk, a technikai civilizáció még gyorsít is valamit, én is épp most környezetet szennyezek az internethasználattal, vagy mikor véletlenül eltaposok egy hangyát, de utóbbi semmi képpen se szándékos és ez lényeges momentum.

A buddhizmus is (ezen belül pl. a tibeti...) azért visz közelebb szerintem a dolgokhoz, mert alapvetően természeti (bön) hitvilágon alapszik, azzal keveredve alakult ki, a nagy világvallások kialakulása előtt is hittek a természetfelettiekben. Csak persze vannak lélekcsoportok, melyeknek a természettel való harmóniában élés nem a sajátjuk uralkodni, megváltoztatni, netán elpusztítani, kizsákmányolni...
... egyre több az ilyen lélek sajna, ezt hozza be az illúziónk, ezért a megvilágosodás, elhajózás, a létnek ebből a földi állapotából szükségesebbnek tűnik, mint valaha...

...Azért " Ember küzdj és bízva bízzál"

Jó küzdést, megszabadulást Vendég(ek) mindenkinek! Üdv! s.t.

Celtis2 2009.04.03. 16:11:54

sovesztomesz: Ne vedd személyeskedésnek. Csak éppen elgondolkodtam, és újfent arra a következtetésre jutottam, hogy milyen nehéz is a saját csoportunkra objektív módon rálátni...

Szerintem a keresztény Egyháznak is az a baja, hogy saját magáról egy idealizált képet alakítottak ki, a "kívülállókról" pedig egyfajta negatív ideált. Ez nagyon erősen megnehezíti a problémák megoldását.

Viszont a nem keresztény egyházak, köztük a buddhizmus képviselői sem kivételek ez alól. Javaslom, mélyedj el egy kicsit a buddhista államok történelmében. Lehet, hogy számodra is meglepő képet fognak mutatni...

sovesztomesz 2009.04.04. 00:04:10

szia! @Celtis2: Nem tudom esetleg mit érthettél félre irományomból és azt se tudom én mit érthetek félre reagálásodon, de megpróbálok nem elbeszélni melletted...
...tök mindegy mi a hitünk; nem maguk a hitgyakorlati formák közti különbségek szeparálják el egymástól a különböző vallásúakat. Sokkal inkább a dogmák, rögeszmék, a hatalmi manipulációk, stb...
Én nem állíthatom, hogy a buddhizmus jobb, vagy több lenne a többinél, csupán felnőttkoromra rájöttem, ezzel az életformával (szándékosan nem vallásnak nevezem) vagyok leginkább egy hullámhosszon. Soha nem akart a buddhizmus téríteni engem, nem nevezett bűnösnek, nem keltett bennem bűntudatot soha, mindig a belátásomra apellált, én elfogadtam, szabad akaratomból... a lélekvándorlást is, nekem így logikus... A tan mellett testgyakorlatokat is végzek, de nem tervezek mondjuk kungfu-bajnok lenni; "szerencsétlenségemre" világ életemben egyetlen katolikus papot ismertem, aki pl. imádott legalább focizni;
de ettől még én lehetnék épp "gyakorló" keresztény is, nem számít mi vagyok (állampolgárság, vallás, faj, nem, kultúra, stb.), csak, hogy ne ártsak, elsősorban magamnak... Hogy tiszteljem azokat a dolgokat amiből én is állok, a teremtés részét, a világot, a környezetet. Vannak lelkek (lélekcsoportok), akiknek ez nagyon nem megy, de ezek lehetnek épp ázsiai ország béliek is. Találkoztam rasszista kínaiakkal Kanadában, de igen szeretetre méltó más ázsiai népekkel is, és jóravaló svédekkel, hollandokkal, zsidókkal, arabokkal stb.; nem ez a lényeg.
A "hatalom" mindig a jóság köntösében tetszeleg, de a jóság biz' soha nem tör hatalomra!!! Ez csak egy a sok bölcselet közül. A világ akkor fog megváltozni, ha előbb mi változunk, mert részei vagyunk, mi alakítjuk. Ha ellenségeskedünk, nem sok jó néz ki nekünk embereknek ezen az árnyékvilágon.
Nem baj ha nem értesz egyet velem, elfogadom; talán egyszer odáig fejlődök, hogy már semmi nem hozza lázba az egóm.
Kívánom, hogy élj a mának, a múlt szomorúvá tehet, a jövő félelmet gerjeszthet, pedig nem is léteznek; a mostot kell élni, az a Van ...de NE égesd két végén a gyertyát! A középút mértékletessége végül elvezethet mindannyiunkat a felébredettségig.

Ui: Éljenek a csajok :-)!
"Viszlát és kösz a halakat...:-)"

ÜdV!

Celtis2 2009.04.06. 11:52:08

sovesztomesz: OK, bocs ha túl offenzív voltam.
Amit mondani szerettem volna, az mindössze az, hogy
1. Minden ideál szinte felismerhetetlenségig torzul, mire a hétköznapok szintjére ér. Főként, ha intézményesül.
2. Az "ökológiai tudatosság" érdekében talán már az is elég lenne, ha ezt a pár mondatot komolyan vennénk: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. "
Úgy érzem, ez elég jó összhangban van a buddhizmus világgal kapcsolatos tanításaival is.
Áldott, szép napot!

sovesztomesz 2009.04.06. 21:28:05

@Celtis2: igen, ez egy szép idézet; naná, hogy összhangban áll...

Üdv! s.t.

sovesztomesz 2009.04.06. 21:29:35

@Celtis2: szép idézet; naná, hogy összhangban áll...

Üdv! s.t.

erőspista · http://helyzetvan.blog.hu 2009.04.06. 22:55:52

Extra bocs a hatalmas OFF miatt, de nem találtam témába vágó cikket (első előadás), DE:
Meghívó egy eléggé eredeti előadásra egy volt skin-headdel , külsősök különösen szívesen látva:

www.forrasgyulekezet.hu/?pID=4&newsID=156

Ja, és terjesszétek !

sanook 2009.04.13. 22:20:05

hello everyone,

I am delighted to see so many comments - thanks for your interest! I have asked a friend to translate them (the original article was translated from English by the very capable team at El Mondo!) and am looking forward very much to hearing what everyone has to say. In the meantime, perhaps someone would like to communicate with me directly in English? I apologize for my lack of Hungarian and thank everyone for their patience

Colette Sciberras

Kendaq Pendragon 2009.04.17. 16:22:26

Hello mindenkinek!

Nos szerintem más idézetet is lehet találni a Bibliában buddhizmus és a kereszténység ökológiai tudatosságáról alkotott eltérő álláspontjáról.
Rögtön a Teremtés könyvéből.

Talán úgy lehet megfogalmazni a lényeget, hogy a buddhista "elszenvedi"
(talán pontosabb a "túlélés", a szó nem negatív értelmében) a környezetet, a keresztény pedig használja a környezet adta lehetőséget. Lásd. Spanyolország a felfedezések korában kipusztította tengerparti erdeit hajóépítés céljából.
Jó, hogy már nem ilyen a gondolkodás.
De azért egy eltapsott hangya miatt balhét csapni...

acta est fabula 2009.05.30. 08:52:08

nem viszitek tulzasba az irast....

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2009.07.04. 15:58:15

Hogy mennyivel szórakoztatóbb volt itt értelmes emberekkel (is) vitatkozni, mint most elszabadult pártkatonákkal vitatkozni...

Amondo 2009.07.05. 23:42:45

Alister, ne add fel, meg visszajovunk (talan). Sajnos a blog fo huzoemberei mind nagyon elfoglaltak lettek az utobbi idoben, de nem adtuk fel.
Nem igerem, hogy a kozeljovoben feltamadunk, de kicsit kesobb... tervezgetunk, tervezgetunk...

tewton 2009.08.09. 00:10:56

hát micsoda dolog ez?
alszik ez a blog vagy megholt?
akkor most hova járjon az ember hitvitázni? :)

Amondo 2009.08.11. 00:13:44

@tewton: Valoszinuleg hamarosan visszajovunk, terj vissza nehany het mulva. Talan Szeptember kozepen-vegen?

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2009.09.22. 23:05:06

Jajj! Jajj! Mondanám, ha nem derülne ki a cikk végére, hogy a szerző tanulta a buddhizmust. Így még egyszer: Jajj!
Nézzük miért!
A buddhizmusban nincs ítélkezés, ezért nem mondja, hogy a szamszára negatív. A szamszára alapvetően szenvedés. De nem mond olyat, hogy a szenvedés negatív dolog. Csak azt hogy van. Ez tény. Az értékelés, hogy jó vagy rossz az már szubjektív. Tárgyilagosság buddhizmus, a minősítés nem. A mások javát szolgáló tettek segítenek a megvilágosodás elérésében, a másoknak kárt okozók akadályozzák. Ha a megfelelő irányba haladunk, célt érünk, ha másfelé megyünk, akkor a célt elkerüljük. A dolgok már csak így vannak világunkban.
Az állatok távolabb vannak a megvilágosodástól mint az emberek, de hogy az állati létet a buddhizmus negatívnak tekintené, az tévedés. Az az állítás a szerzőtől, hogy mivel a buddhisták magasabb szintű újjászületést kívánnak az állatoknak, azok ellen irányulna, egészen döbbenetes. E szerint a megvilágosodás, ami a szenvedésektől való megszabadulást jelenti, az emberi faj elleni támadás lenne! Azaz, a szerző szerint had szenvedjen minden ember a világ végéig! Persze, ha ezt végiggondolja, akkor nem állított volna ilyet. :)

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2009.09.22. 23:05:42

Egy másik állítás cáfolása: A buddhizmus nem utasíthatja el a világot, hiszen annak hiányában nem lehetne megvilágosodás sem! A buddhizmusban a világ egy olyan ragyogó tér, ahol a jelenségek keletkeznek és elmúlnak. A megvilágosodás ennek megtapasztalása.
A környezetünkkel való törődés alapvető a buddhizmusban. A szerző kihagyta az ok és okozat törvényét, ami szerint ahogyan hatunk a környezetünkre, az is úgy hat miránk. Ezzel visszatértünk a megfelelő ösvény visz csak el a célig példára.
Nem érvelek amellett, hogy a buddhizmus megfelel-e az environmentalizmusnak, csak a szerintem téves állításokat próbáltam cáfolni. Azt hiszem mindegyiket megcáfoltam, de ettől függetlenül még különbözhet e két dolog egymástól.

IGe · http://vilagnezet.blog.hu/ 2009.10.12. 20:04:32

Elnézést, hogy itt nem a témához szólok most, hanem a szerkesztőségnek ajánlok egy írást:

Az Árpád Rendjének Jogalapja Tradicionális Egyház hivatalos álláspontja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia „Az Egyház élő hitével összhangban” című körlevelére itt olvasható:

vallaskritika.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=78979

Üdv: IGe

Advocatus_Diaboli 2010.01.06. 09:59:08

Amit a buddhizmusról ír a cikk írója úgy hülyeség, ahogy van.

A környezetszennyezés az állatok növények kipusztítása pedig egyértelműen a keresztény kultúrkörnek köszönhető nem a buddhizmusnak.

"És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. "

Ehhez képest a buddhisták védik az állatok, növéyneket.

"A buddhizmus szerint minden lény számtalan újjászületés folyamán juthat el a szanszára (világkörforgás) kötelékeiből való megszabadulásig, s e folyamatban az állatok és növények is részt vesznek. Az ember nem azért él, hogy uralkodjék az alacsonyabb életalakok felett, hanem szoros kapcsolatban van a teremtés egészével. Ebből következik minden, nem csupán az emberi élet tisztelete, becsülése – az ahinszá elve. Ez a szanszkrt szó a nem-ártást jelenti, s ez az indiai vallások egyik alapvető törvénye. A buddhista parancsolatok, helyesebben szabályok között az ahinszá az első. A tanítás szerint a megvilágosodáshoz nem csak az ember, hanem más lények is eljuthatnak, s az embernek saját megvilágosodása révén segíteniük kell azokat."

Vagyis a buddhizmus nem menekülés. A buddhistává válás elős lépse a bodhiszatva fogadalom. vagyis nem önmaguk, hanem mások javára világosodnak meg és lemondanak a Nirvánárol mindaddíg , míg minden lényt el nem juttattak amegvilágosodásig.

"A buddhista hagyományok szerint a templomok területén lakó állatok sérthetetlenek, Buddhista országokban, például Thaiföldön, Sri Lankán egyes veszélyeztetett madárfajok buddhista kolostorok környékén leltek menedékre és maradtak fenn. Néhány évtizeddel ezelőtt Tibetben a vad kék juhok, jakok és őzek csordái, a vándormadarak a nomádokkal együtt vonultak, a vad madarak leszálltak emberi településeken, mert védve érezték magukat, az emberek nem bántották őket. Ősi buddhista szöveg szól a “Gyönyörűség kertjéről”, ahol a fű mindig zöld, az erdőben minden fa él, ehető gyümölcsök vannak, a folyók vize tiszta és édes, majd a szöveg fölsorolja a füvek, virágok és állatok nagy gazdagságát.

A buddhizmusban mindig fontosak voltak a fák, az erdők. A Buddha erdőben született, s a legenda szerint, amint megszületett, első hét lépése nyomán lótuszok nőttek. Sakjamuni egy fügefa, bodhi fa alatt világosodott meg.

Bár szinte a világon mindenütt nőttek fák, egyes területek szentek voltak, zártak az ember számára. Indiában a szent ligetek éppen annyira régiek, mint maga a kultúra. Skolimowski ezzel kapcsolatban a Buddhát idézi: “Az erdő a határtalan kedvesség és jóakarat sajátos szervezete, amely semmit sem igényel a létezéshez, de nagylelkűen nekünk adja élettevékenysége termékeit: védelmet ad minden lény számára, árnyat kínál még a favágónak is, aki elpusztítja…”

A tanítások szerint a buddhista szerzetesek nem vághatnak ki fákat, és megemlítik egy régen élt szerzetes történetét, aki levágta egy fa fő ágát. A fa szelleme panaszkodott a Buddhának, hogy a szerzetes levágta gyermekének karját… Egy másik történet arról szól, hogy egy brahmanának, Radzsah Koranyának volt egy fügefája, aminek szélesen kiterjedő ágai alatt kellemes hűvös volt. A fa menedéke 12 mérföldre terjedt ki. Senki sem őrizte gyümölcseit és senki sem bántott másokat a gyümölcsökért. Jött akkor egy ember, aki teleette magát fügével, letört egy ágat és ment az útjára. A fában lakó szellem így gondolkodott: mennyire meghökkentő és elképesztő, hogy egy ember ilyen rosszat tud cselekedni.

Néhány évvel ezelőtt jelent meg Tree of Life címmel egy igen szép kiadású könyv angol, tibeti és thai nyelven a buddhista természetvédelmi hagyományokról és arról, hogy miként igyekeznek ezeket fölhasználni a buddhista országok környezeti nevelésében. Régi páli nyelvű szöveg a Khunddakapatha-ból:"

Forrás: kagylokurt.hu/eletmod/okologia/buddhista-okologia.html
süti beállítások módosítása