Új fejezet nyílt, nyílik az Azerbajdzsán és Magyarország kontra világ ‒ kivéve Kína ‒ konfliktusban. Aki még emlékszik, augusztus 31-én csapott belénk a hír, s aki értett hozzá, már aznap könyvelhette a kormányzati stratégiát ‒ a nemzetközi jogot nem sértettük meg, úgyhogy mi a tököm van már megint ‒, amihez Szíjjártó Péter azóta is böcsülettel tartja magát. Aztán elkezdtek csordogálni a nemzetközi reakciókról szóló híradások: az első licit az Egyesült Államoké, kontráznak az emberjogi kérdések iránt mindig is kiemelkedő érzékenységet mutató oroszok, fedák sári az EU részéről ‒ igen szép és ritka példája az érdekszférák fölötti összefogásnak egyébként. El is kezdhetett gyöngyözni a bölcs, honatyai homlokok némelyike, gondolom, és gyöngyözik azóta is szüntelen. Nem úgy a kormányfő, akit láthatóan az ilyesfajta helyzetek hoznak izgalomba leginkább. Végre nem az az idétlen, festettszőke Daniel Cohn Bendit, hanem a profi nehézsúly. Magyarország, azaz Orbán Viktor, kérem szépen képes a jelentőségüknek megfelelően kezelni az eseményeket. Előfordulhat persze, hogy eldurran még egy két petárda ott a Karabah-hegységben, de mi ezzel már érthető okokból nem foglalkozhatunk.
Ezen fordulatok után erősödik most egy új hang az ország azon elhanyagolható részénél, amelyik valamilyen véletlen folytán nem azonosítható Orbán Viktorral. A bocsánatkérés hangja. Akadtak persze olyanok, akik már a kezdetek-kezdetén ezen a nyelven beszéltek. Mások a Milla tüntetésen csatlakoztak a parlament előtt. Vélhetően a fiatal demokraták is felsorakoznak majd lassacskán. Ki a pártfegyelem alól felszabaduló becsületből, ki azért, mert ezt diktálja a kétharmadnál is hatalmasabb, kényszerítő erő, a saját, jól felfogott érdeke. Különben az ügy csúnyán rajtuk ég. Török Gábor is ezt diktálja mellesleg, szóval a magyar kormány akár hálás is lehetne a hazai blogoszférának az állandó útmutatásért. De nem lesz ezzel semmi baj, simán megoldják majd a kommunikációs szakemberek, fölszedtek már azért némi rutint az elmúlt két év során.
Ebben az új, megváltozott érában különösen falsul cseng viszont a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának örményeknek címzett szolidaritási nyilatkozata, amit, mivel még pont nem lépi át az olvasógyilkos karakterszámot, idemásolok.
„A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) szolidaritását fejezi ki az örmény nép iránt az azerbajdzsáni elnök kegyelme miatt. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy előre kitervelt szándékos gyilkosságért elnöki kegyelemben részesüljön valaki.”
Ugyan a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) sem törte össze magát saját álláspontjának megfogalmazásakor, de a csempehangulatú minimálprózákhoz szokott szakértői szem mégis felfedezhet néhány lényeges különbséget azért.
„Értesülve az elmúlt napok eseményeiről a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia teljes szolidaritásáról biztosítja az örmény keresztényeket és a sokat szenvedett örmény népet. A leghatározottabban elutasítunk minden etnikai erőszakot és gyűlölködést. Kérjük a Mindenhatót, hogy a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására kísérje pártfogásával az egész örmény népet és részesítsen bennünket az igazságosság és a béke ajándékában.”
Legelőször is ez az utóbbi levél a sokat szenvedett örmény népről beszél, és nem szimplán örmény népről. Ilyen helyzetben ez nem biztos, hogy mindegy, amint ezt beláthatja mindenki, akit legalább egy csöppnyi érzelmi intelligenciával megáldott a Mindenható. Utána etnikai erőszakot és gyűlölködést emleget és nem szimplán előre kitervelt, szándékos gyilkosságot. Végül pedig az egész örmény népért való imádság zárja a sorokat. Persze ez tűnhet szimpla, egyházdiplomáciai stílusfordulatnak is akár, de egyrészt ismerek olyat, aki komolyan gondolja az ilyesmit, másrészt odaírták legalább.
A bocsánatkérés azonban innen is hiányzik, és ha a történelmi egyházak vissza szeretnének találni az autentikus keresztény hangvételhez a politikai arénában, akkor meg kell tanulniuk, hogy ilyen esetben ettől nem tekinthetnek el. Kételkedem egyébként, hogy magánemberként ezt az egyházi vezetők többsége ne ismerné el azonnal. De legyünk jóhiszeműek, a katolikus egyház kényes ügyek esetén más helyeken sem a szószátyárságáról híres, II. Karekin katolikosz maga is kerülhetett már nehéz helyzetbe, megtanulhatott olvasni a sorok között.
A MEÖT által írt nyilatkozat azonban legjobb indulat mellett sem értelmezhető igazán. Nem a fenti hiányosságok jelentik a legfájóbb pontot nyilvánvalóan, hanem az, ami lemaradt, a beszédes hiány. Az MKPK levele nem szól az azeriakról, mert a szerzők tudják, akkor a saját szerepünkről is mondani kellene valamit. A MEÖT viszont nemhogy bocsánatot nem kér, de az egyoldalú bűnössé nyilvánítással, implicite annak a szükségességét is tagadja a magyar fél részéről. Vagy a megszokott hangnemű, hivatalos egyházi nyilatkozatok egy karikatúrájáról van szó, ebben az esetben természetesen mindent visszaszívok.
Itt nem csupán arról van szó, hogy a bocsánatkérésre a bibliai tanítás is kötelezne, még ha nem is maguk a nyilatkozatok megfogalmazói vétkeztek. Nem az isteni bűnbánatra hívó előírás miatt, hanem az örmény nép miatt, akiknek ez érezhetően fontos, hálásak érte. A gesztus nem csupán a szavak szintjén hozhatná közelebb az igazságosság és béke ajándékát ‒ ha már ez szóba került. Éppen elegendő indok lenne ez is egyébként. De az erdélyi református egyházat is épp a minap érte súlyos méltánytalanság. Sepsziszentgyörgyön visszakobozta tőlük a román állam a Székely Mikó Kollégiumot, az ingatlan tíz évvel ezelőtti visszaszolgáltatását végrehajtó bizottság tagjait pedig várhatóan börtönbüntetéssel sújtja majd. „Most elsősorban azokért imádkozunk, azok mellé állunk, akiket a jogtalanság sújt. Szeretnénk, ha tudnák és éreznék, hogy nincsenek egyedül" – mondta az eset kapcsán Bölcskei Gusztáv református püspök.
Ugyanezzel a hévvel kellene kezelni az örmények sérelmét, s akkor talán ebben az ügyben is nőne a nemzetközi szolidaritás. Vagy, ha ez történik, akkor ezt ki is kellene tudni fejezni mindenki számára érthetően, nem pedig aktuálpolitikai megfontolások miatt takargatni a lényeget. Még csak kormányellenes cselekedet sem lenne, hanem inkább útmutatás, keresztényi kötelesség, amire a hazai vezetés, úgy tűnik, a mostani viharos napokban igencsak rászorul.
----------------------------------------------
Frissítés 2012. IX. 6. Amikor a cikken dolgoztam, még nem olvastam a református és evangélikus egyház vezetői által II. Karekin katolikosznak írt levelet. Ha ez másképp történt volna (pont fordítva), akkor az utolsó bekezdést nem így fogalmaztam volna meg, mert az együttérzést és a sajnálatot (megbánást, hiszen a regret szó mind a két értelemben szerepelhet) a nyilatkozat megfelelően kifejezi érzésem szerint. Máskülönben viszont úgy tűnik számomra, mintha a felelősséget itt is áthárítanák az azeri félre, a magyar kormányt pedig felmentenék alóla, holott valamilyen formában mégiscsak komoly hibát követett el a magyar fél is. Bár ügyes a megfogalmazás, s mintha érezhető lenne mégis egy enyhe billegés itt. A levél szövege mindenesetre.
Your Holiness,
On behalf of the Protestant communities in Hungary, please accept our sincere sympathy on the unacceptable amnesty given to the Azeri criminal who was extradited from Hungary to his homeland Azerbaijan. While we cannot question that the Hungarian authorities acted in accordance with the applicable international law, we regret that the extradition resulted in the intolerable amnesty granted to the convict by the President of Azerbaijan.
We believe that it is God only who rightly judges all of us and that it is before Him that we all have to stand one day. However, authority and responsibility to serve and protect the society as a whole has been granted to the state, thus, to let criminals to enjoy freedom is against the order of God. We fully understand the anger of Armenian people over this reprehensible act of amnesty, and express our solidarity on behalf of our people.
We pray that justice will be done and peace and understanding will abide between our nations.
Bishop Péter Gáncs, Bishop Gusztáv Bölcskei
"The Armenian Apostolic Church severely condemns the decision of the Hungarian authorities to transfer murderer Ramil Safarov to Azerbaijan and the fact of granting pardon to the criminal. This is another demonstration of the policy of hatred against Armenians pursued by the Azerbaijani authorities. Unfortunately, an EU member Hungary, which cherishes the principles of democracy and justice, supported the nasty program of justifying an Azerbaijani murderer, a fact, which is pregnant with the threat of murders on the basis of nationality and religion. Human life is God-given and an intentional murder is a crime against humanity and God."
Az utolsó 100 komment: