El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2010.02.16. 09:30 SzitaKötő

Googledemokrácia

Ma már nemcsak Gyurcsány Ferenc vezet blogot, és nemcsak Orbán Viktornak van fészbúkos profilja (hanem pl. az El Mondonak is). De amíg Magyarországon az internetes véleménynyilvánítás lehetősége a törvényalkotásban még gyerekcipőben jár, Lengyelországban már van rá precedens, hogy a kormány álláspontjának megváltoztatására kényszerül a közösségi portálokról beérkező civil hozzászólások miatt. Nemcsak a világ változik, hanem a demokrácia is, és ezt a politikusok is megpróbálják követni, több-kevesebb sikerrel. Többek között ezekről a változásokról kérdeztük Dr. Kulin Ferencet, a Károli Gáspár Református Egyetem docensét.

Szitakötő: - Több publikációja is foglalkozik a rendszerváltás kérdéskörével. Ön szerint milyen külső hatások befolyásolták a 89/90-es eseményeket?

Dr. Kulin Ferenc: - Mint minden korábbi történelmi fordulatnál, természetesen ez alkalommal is a nagyhatalmi erőviszonyok alakulásának volt döntő szerepe. A Szovjetunió már a hatvanas évek végétől arra kényszerült, hogy piaci elemek alkalmazását engedélyezze a magyar gazdaságban, s ez a 'lazaság' két évtized alatt oda vezetett, hogy Magyarország az IMF és a Valutaalap adósságcsapdájába került. Az államcsőd nem volt másképp elkerülhető, csak a Washingtoni Konszenzusnak megfelelő elvek - a 'liberalizáció', a 'privatizáció', és a 'dereguláció'- szentesítésével, azaz a nyugati piacgazdaságba történő tökéletes betagolódással. (A 'szocializmus' pozícóinak katonai védelmére - ezt Gorbacsov ismerte fel - a fegyverkezési versenyben alul maradt Szovjetunió már képtelen volt!) A 'keleti tömb' legsérülékenyebb pontja ezúttal is Budapest volt, de a magyar változások láncreakciót indítottak be, s a szocialista világrendszer három év alatt szétesett. Ezzel megszűnt a kétpólusú nagyhatalmi struktúra, minek következtében a szuperhatalmi helyzetbe emelkedett USA nemcsak a szocializmus, hanem a nyugat-európai szociális piacgazdaság felszámolására is elérkezettnek látta az időt. A piaci erőknek való végletes kiszolgáltatottságunk máig meghatározza a magyar belpolitikát, noha a 2008/2009-es gazdasági és pénzügyi világválság, illetőleg Obama elnökké választása új - számunkra kedvező - fejezetet nyithat a magyar - amerikai viszonyban. Ezt a lehetőséget azonban már csak a következő új magyar kormány használhatja ki.

SzK: - Melyek azok a legmarkánsabb változások, amelyek a rendszerváltás óta bekövetkeztek a társadalomban?

KF: - Hogy mit tekintünk a legmarkánsabb változásnak, az nézőpont kérdése. Ha - mondjuk - a kultúra infrastruktúrája áll az érdeklődésünk középpontjában, vitathatatlanul az a legfeltűnőbb, amit kommunikációs forradalomnak szoktunk nevezni. Sok irányú és időben is messzire ható következményeit ma még fel sem tudjuk mérni. De ez a 'fejlődés' minden pozitívumával sem képes ellensúlyozni például a demográfiai folyamatok alattomosan romboló, s mindmáig megállíthatatlannak látszó hatását. Nem csak a mennyiségi mutatók aggasztó alakulására gondolok, hanem a mikroközösségek felbomlására, a társadalom atomizálódásának immár a fiatalabb korosztályokban is tapasztalható jelenségére is. Olyan korban élünk, amikor a civilizációs javakért alapvető, vitális értékeinkről kell lemondanunk.

SzK: - Mennyiben lenne más egy rendszerváltozás a mai technikai eszközök mellett?

KF: - Annyiban lenne más, hogy a 88/89-ben aktivizálódó értelmiség létszámához képest sokkal többen részesedhetnének abban az illúzióban, hogy aktív szereplői lettek a történelem formálásának. Azért gondolom, hogy csak az illúzióban osztozkodhatnánk, mert a gazdasági és politikai mélystruktúrákat sokkal erősebbnek és ellenállóbbnak látom annál, semhogy a 89-eshez hasonló politikai akciókkal megváltoztathatók lennének. Itt van példának az Egyesült Államok. Ma már gazdag irodalma van annak, hogy milyen döntő szerepe volt Obama kampányában az elektronikus médiumoknak, s azokon belül is az internetes "műfajoknak". Egyfelől nyugodtan kimondható tehát, hogy "a mai technikai eszközök" bevetése nélkül Obama nem győzhetett volna. Másfelől azonban - több mint egy esztendővel a világtörténelmi jelentőségűnek ígérkező győzelem után - azt is tapasztalnunk kell, hogy alig-alig tud megvalósítani valamit egészségügyi, oktatási és szociális programjából, mert a gazdasági lobbik és az általuk manipulált "biztonságpolitikai érdekek" mérhetetlenül erősebbek a társadalom hatalmas többségének akaratánál. Azaz a kommunikációs technikai eszközök ma még csak azt teszik lehetővé, hogy jobban érzékelhetően és összehangoltabban artikulálódjék a közvélemény, de azt még nem, hogy a többség érdekei érvényesüljenek. Valószínűleg hosszabb időre és a kommunikációs eszközökön kívül az akarat-érvényesítés más technikáira is szükség lesz ahhoz, hogy megéljünk egy újabb - a korábbinál mélyebbre ható - rendszerkorrekciót.

SzK: - Mi a véleménye a mai magyar politikusok internetes tevékenységeiről?

KF: - Egyáltalán nem követem az internetes "média-eseményeket". Felnőtt gyermekeimtől persze hallok róluk, s általában megnyugtat, hogy semmi olyasmi nem derül ki belőlük, amiket különben ne tudtam, vagy ne sejtettem volna. Félre ne értsen: nagyon jól tudom, hogy ezeknek az új kommunikációs technikáknak fontos szerepük van (különösen egy választási kampányban), de a munkám mellett nincs időm velük foglalkozni.

SzK: - Mennyire látja hangsúlyosnak az online médiumok szerepét a magyar közéletben?

KF: - Nem becsülöm le ezt a szerepet, de óvnám magunkat a túlzott derűlátástól. Szellemi közéletünk - a tudományokban és a művészetekben tapasztalható kiemelkedő teljesítményeink ellenére - rendkívül rossz állapotban van, s ezen semmiféle technikai eszközzel nem lehet változtatni. A tiszta gondolatok terjesztésében, a termékeny viták ösztönzésében óriási szerepe lehet az online médiumoknak is, de a gondolatok tartalma és a viták szelleme nem ezeken múlik. Ha ezt nem ismerjük fel, egy virtuális világban magunk is virtuális individuumokká válhatunk, s elfecsérelhetjük a valóságos közösségek teremtésére alkalmas energiáinkat.

Dr. Kulin Ferenc irodalomtörténész, a KRE egyetemi docense. Volt középiskolai tanár, folyóirat-szerkesztő, később - országgyűlési képviselőként - parlamenti bizottsági elnök és az MDF frakcióvezetője. Mádl Ferenc köztársasági elnök mellett főtanácsadóként működött, majd dékáni tisztséget töltött be a Károli Gáspár Református Egyetemen. Nős, négy felnőtt gyermeke van. Hasonló témában tartott előadása meghallgatható 2010. február 18-án 18:30-tól a Háló Közösségi Központban. Részletek ITT.


7 komment

Címkék: interjú internet társadalom demokrácia


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr681759491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bubba Washington 2010.02.16. 15:09:18

"de a munkám mellett nincs időm velük foglalkozni"
ez igen érdekes gondolat.
többek között ezért nincsenek nálunk top listás egyetemek.

agyvihar · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.02.16. 15:41:40

Jó, hogy az az online médiumok szerepéről a magyar közéletben olyan valaki nyilatkozik, aki nem követi az inernetes médiaeseményeket.

Varjú · http://www.varj.freeblog.hu 2010.02.16. 15:57:01

Sztem attól, hogy valaki nem áldoz órákat a mindennapjaiból a Gyurcsány-blogra vagy OV facebookos szösszeneteire, még lehetnek jó meglátásai a témával kapcsolatban...

(OK, elfogult vagyok, KF az egyik kedvenc tanárom az egyetemen.)

"...egy virtuális világban magunk is virtuális individuumokká válhatunk, s elfecsérelhetjük a valóságos közösségek teremtésére alkalmas energiáinkat."

Ezt pl. még nem hallottam egyik webgurutól sem (nyilván, mert tökön szúrnák vele magukat). Pedig nagyon igaz.

cerasus s. · http://spektator.blog.hu/ 2010.02.16. 16:03:59

@Varjú: Mindazonáltal a virtuális közösségek is tudnak hasznosak és hiánypótlók lenni, lásd példaként a Wikipédiát.

pg2 2010.02.16. 16:36:41

@cerasus s.: Amennyiben a Wiki közösség. Szerintem meg jobb lenne úgy kezelni, mint egy *nem* virtuális közösség termékét (netet használó, az adott nyelvi kultúrát ismerők közössége). Első megközelítésben talán vessük össze az angol és a magyar nyelvű Wikit. Az utóbbi inkább a hiány létére mutat rá. Mondjuk az is hasznos...

pg2 2010.02.16. 16:42:44

@Varjú: Azért ebben a megközelítésben érezni valamifajta elhatárolódást. Nincs tiltva és nem is lehetetlen a "virtuális" és "valós" közösségek közti transzfer. Mi lenne, ha mondjuk inkább úgy néznénk, hogy a net, a közösségi oldalak, stb. egyfajta eszköz. Be nem láthatom, hogy a tévénézés, ujsághirdetés stb. a maga "valós" létével nagyobb közösségteremtő erővel bírna, vagy kevesebb energiánkat pocsékolnánk el vele.

cerasus s. · http://spektator.blog.hu/ 2010.02.16. 16:52:34

@pg2: Mivel vannak saját maga alakította normái, vannak különböző területek szerint összeszokott kis szerkesztői csoportok, van egy csomó offtopicszámba menő üzenetváltás is a szerkesztők között és időnként néhány "valós" sört is megisznak valamelyik étteremben vagy sörözőben, a Wikipédia szerintem tekinthető közösségnek.