Ritkán adódik lehetőség, hogy olyasmiről számoljunk be, hogy egy egyházi kezdeményezésből társadalmi szintű mozgalom induljon ki. Most sem teljesen erről van szó, de az mindenesetre igaz, hogy amit az egészségügyi és civil szervezetek mellett egyes egyházak is hangsúlyoznak már hosszú évek óta, az most az iwiwet is megfertőzte egy új reality show útnak indításának ürügyén. Persze az még egyáltalán nem biztos, hogy ez a kampány hatékonyabb lesz az eddigieknél.

Az egészségmegőrzésől, mértékletességről és az egyházak szerepéről mindebben Dr. Gáspár Zsolt gyógyszerészt kérdeztük, az Adventista Teológiai Főiskola óraadó tanárát.

Szitakötő: - Úgy tûnik, ma ez egy divatos téma, és néhány egyház is próbál bekapcsolódni ebbe a prevenciós munkába. Milyen lehetõségeik vannak ezen a téren egy keresztény felekezetnek?

Dr. Gáspár Zsolt: - A téma aktualitását az adja, hogy egyre gyakrabban találkozunk viselkedési függőségekben (játékszenvedély, kleptománia, kényszeres vásárlás, szexuális devianciák, munkamánia stb.) szenvedőkkel a szűkebb és tágabb környezetünkben. Tudnunk kell, hogy a fent említett kényszeres magatartásformák mögött majdnem mindig megtaláljuk a magányosságot, a depressziót, az alkoholbetegséget, mint alapproblémákat. Minden olyan közösségnek, amely lehetőséget ad a tartalmas és érdekes időtöltésnek, a barátok szerzésének, felbecsülhetetlen szerepe van az ilyen betegségek megelőzésében. A keresztény gyülekezeteknek a vállalt küldetésük fényében nem csupán lehetőség, de kötelesség részt venni a prevenciós munkában. Egy befogadó, támogató közösség a leghatékonyabb eszköze a megelőzésnek.

SzK: - Kell-e elõször a saját házunk táján sepregetnünk?

GZs: - A család a prevenció legfontosabb erődítménye. Itt kellene idejekorán észrevenni az első figyelmeztető jeleket és megtenni az első hatékony lépéseket a betegség kialakulásának megelőzése érdekében. Ma nagyon sok esetben éppen a rendezetlen családi háttér, vagy a szülők, házastársak kényszeressége okozza a gyermekeknél, családtagoknál a boldogság-pótszerek felé fordulást. Ne feledjük, hogy családban is lehet egyedül élni!

A keresztény közösségek háza táján is lehetne sokszor seperni. A vallásos neurózis talán nem ismeretlen fogalom. A rossz közösség, legyen az akár magát kereszténynek valló, neurotizálhatja tagjait. Ennek következménye az egyén életében az Istentől való elfordulás, a látszat-kereszténység és következményes elmagányosodás.

SzK: - Az Adventista Egyháznál nagy hangsúlyt kap a mértékletesség fogalma az egészségügyi programokban. Ez eddig nem volt túlságosan divatos jelszó, bár lehet, hogy a gazdasági válság ezen is változtat(hatna). Mit takar ez valójában, illetve mit jelent a gyakorlatban?

GZs: - A mértékletesség fogalma a legtöbb emberben negatív érzéseket gerjeszt, mert gyakran úgy érezzük, hogy valami jó dologtól akar megfosztani bennünket. Bibliai értelemben a mértékletesség jelenti a káros és egészséget romboló dolgoktól való teljes tartózkodást és a hasznos és egészséges dolgok mértékkel való használatát. A mértékletességet csak akkor tudom megérteni, ha a Biblia egészségre vonatkozó tanácsaiban meg tudom látni a Teremtő Isten szándékát: már itt a földön szeretne a lehető legjobb szellemi és fizikai állapotban tartani minket.

Sajnos nem tartom valószínűnek, hogy a gazdasági válság segítene mértékletesebben élni. A mértékletesség életforma, és a meglévő rossz szokásainktól akarunk a legkésőbb szabadulni.

SzK: - Ha jól tudom, egy jól mûködõ prevenciós rendszerrel Magyarországon még mindig nem lehetne annyi embert megmenteni évente (a halálozási adatokat tekintve), mint ahány abortuszt végeznek ugyanabban az idõszakban. Nem tûnik ez néha sziszifuszi munkának? Vannak pozitív tapasztalatok?

GZs: - 2009-ben 43 200 abortuszt végeztek hazánkban. Évente 131 000 ember hal meg Magyarországon szív-érrendszeri betegségek következtében. Hatékonyabb prevencióval 50%-al csökkenthető lenne a szívkoszorúér betegségekből származó halálesetek száma, optimális megelőző programokkal 10 halálesetből 9-et meg lehetne előzni. Úgy gondolom ezek a számadatok magukért (értünk) beszélnek.

Természetesen vannak pozitív tapasztalatok és az is igaz, hogy a prevenciós erőfeszítések ritkán járnak rövidtávon látványos sikerrel. Sokszor generációknak kell felnőni, hogy egy-egy egészséges szokást értékké tudjunk tenni egy adott társadalomban.

SzK: - Az egészség-megõrzés palettáján egyre erõsebb színfolt a mentálhigiéné, és talán ez az, ahol az egyházak is nagyobb szerepet kaphatnak. Következõ elõadása is ezt a területet érinti (Viselkedési függõségek családban, munkahelyen, gyülekezetben). Ezek szerint az emberi kapcsolatok terén is egyfajta "mértékletességre" van szükségünk?

GZs: - A legnagyobb problémánk, hogy sokszor nincsenek kapcsolataink, és ha vannak is, azok nem mindig emberiek. Nézzünk szét közlekedési "kultúránk" háza táján, ahol soha nem látott agresszióval találkozunk. Figyeljük meg, hogy a lakótelepeken és nagyvárosokban milyen mértéket ölt a háziállattartás a lakásokban. Én magam is szeretem az állatokat, de nagyon sok esetben ezek a szobakedvencek az emberi kapcsolatok pótlékai. Vegyük észre, hogy fiataljaink SMS-ben és az internetes közösségi portálokon becenevek mögé bújva képesek valamiféle kommunikációra, de szemtől-szemben már korántsem olyan magabiztosak, ha egyáltalán vállalják a kapcsolatteremtésnek ezt a módját. Lehetne még folytatni a sort számtalan példával.

Én nagyon szeretném, ha mértéktelenebbek lennénk a másik ember elfogadásában, szeretetében, a másikról való gondoskodásban, a gyermekeinkre való odafigyelésben, a másik emberrel való jóltevésben. És ez ránk nézve se lenne haszontalan, mert ahogy a Példabeszédekben is olvashatjuk: "Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül."

Dr. Gáspár Zsolt Gyógyszerész diplomáját Szegeden a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen szerezte (ma Szegedi Egyetem). Két évtizede tart prevenciós előadásokat, tanfolyamokat. Az Adventista Teológiai Főiskola óraadó tanára, emellett három leánygyermek édesapja. Előadása meghallgatható 2010. május 20-án 18:30-tól a Háló Közösségi Központban. Részletek ITT.