Olvasom itt, hogy egy “magas rangú kormánypárti politikus” szerint az új egyházügyi törvény azért is jó, mert nem csak a szcientológusokat fosztja meg az egyházi státusztól, hanem
"a további jelentkezők erős megszűrésével egyfajta profiltisztítást is végrehajthat" az egyházak között a kormány.
"Az eddigi törvény alapján egyháznak számított és támogatásra volt jogosult például tizenhétféle buddhista közösség, na de melyik képviseli ezek közül ezt a vallást igazán?" - fogalmazott a kormánypárti politikus, aki szerint "egyszerűen nincs létjogosultsága felekezetenként ennyiféle leágazásnak: tegyenek rendet maguk között, és döntsék el, hogy az adott vallást melyikük képviselje".
Mennyire igaz. Ezek a degenerált "egyházak" gyerekesen rivalizálnak és gonoszkodnak itt egymással. Milyen nemesen egyszerű gondolat, hogy ezt az áldatlan állapotot a politikusaink egyszer és mindenkorra megoldják.
Viszont, talán mert magam teológus vagyok és nem politikus, egyből átláttam, hogy a “magas rangú kormánypárti politikus” nem merészkedett elég messze az okfejtésben.
A helyzet ugyanis az, hogy nem csak túl sok “egyház”, de túl sok párt is van. Egy-egy választásnál az ember alig győzi kapkodni a fejét. Kérdem én, minek? Csak marakodnak és költik az adófizető pénzét (a “biznisz pártokról” nem is beszélve).
A megoldás pofonegyszerű! Majd mi, az egyházak, eldöntjük, hogy melyik csoportosulás lehessen párt. Mi, akik az életet az örökkévalóság perspektívájából szemléljük, könnyen meg tudjuk mondani, hogy hogy legyenek a dolgok.
Például ezekre a hippiszerű zöld pártokra semmi szükség. Fanatikusak, furcsák, eleve alig támogatja őket valaki. Ha annyira akarnak, működhetnek egyesületként. Nem. Egyszerűen legyen egy konzervatív, egy szociáldemokrata és egy liberális párt (mondjuk lehet, hogy liberális pártra nincs is szükség). Tegyenek rendet maguk között, és döntsék el, hogy melyik eszmerendszert ki képviselje pártként. Ha nem bírják eldönteni, majd mi segítünk.
Utolsó kommentek